Fesztivál Fókuszban

Mediawave 2014: A Szerelempatak árnyékában – Magyar dokumentumfilmek 2.

justthewayitisJelen Mediawave beszámolómban három magyar rövid dokumentumfilmről beszélnék, amelyek „előfilmekként” vezették fel Sós Ágnes Szerelempatakját, s annak árnyékában nem tudtak kellőképpen érvényesülni a fesztiválon. Tuza-Ritter Bernadett a Transzszibériai Expressz takarítónőjéről (Just the way it is…), Szántó Fanni és Málnási Csizmadia Anna egy budapesti call shop működéséről (Call Shop), Tarek Raffoul pedig egy nyugdíjas édesanya és 37 éves, Down-szindrómás fia kapcsolatáról (Piros Fehér Zöld) készített elgondolkodtató alkotást.

Négy éve járok a Mediawave programjaira, voltam még Szombathelyen, s rendre visszatérek Komáromba is, de olyat még nem sikerült megtapasztalnom a „Film és Zenei Együttléten,” hogy a szervezők és a közönség ennyire kiemelten kezeltek volna egy filmet. 2014-ben minden és mindenki a Szerelempatak körül forgott – divatos szóval élve komoly hype volt a dokumentumfilm körül. Meghívták Sós Ágnest, illetve két erdélyi nénit a szereplők közül. A vetítések teltházzal folytak, a földön alig maradt hely. Szerencse, hogy a magyar filmes válogatás és a versenyprogram keretén belül is többször meg lehetett tekinteni az alkotást. És persze a legjobb dokumentumfilmnek járó díjat is a Szerelempatak kapta. Jómagam most mégis három olyan rövid dokumentumfilmről regélnék, amelyek „előfilmekként” vezették fel Sós Ágnes sikerfilmjét, s annak árnyékában nem tudtak kellőképpen érvényesülni.

justthewayitis2

Tuza-Ritter Bernadett: Just the way it is…

Tuza-Ritter Bernadett alkotása a Transzszibériai Expressz egyik alkalmazottjának, nevezetesen Ludmila Troickajának hányatott sorsát, s ebből fakadó magányát ragadja meg érzékletesen. Egy célt tévesztett, már-már értelem nélküli élet tanúi vagyunk. Munkahelye szimbólumként érvényesül: a hölgy rendre megteszi a több ezer kilométer hosszú utat, mégsem jut sehová. Életét a vágyak helyett már a rutin irányítja; a vonaton rendnek, tisztaságnak kell lennie. Önhibáján kívül feleségként is kudarcot vallott, a magány jutott osztályrészéül. Távoli asszociáció, de a Just the way it is… A lovakat lelövik, ugye? kiábrándult klasszikusát juttatta eszembe. Tuza-Ritter Bernadett azért érdemel dicséretet, mert művével nem szánalmat próbált ébreszteni Ludmila iránt, egyszerűen megmutat és helyén kezel egy félresiklott életet, amely valószínűleg már nem tud visszatalálni az életigenlés vágányára.

callshop

Szántó Fanni és Málnási Csizmadia Anna: Call Shop

A két rendezőnő izgalmas helyszínre bukkant a budapesti forgatagban. Legtöbben csak elhaladunk a Call Shop-ok előtt, de fogalmunk sincs azok működési rendjéről, vagy éppen, hogy kik lehetnek a legfőbb kuncsaftjaik. A 14 perces dokumentumfilm öt bevándorlót (például dominikai, afgán) szemrevételez, nem árul el sokat róluk. A szereplők csupán az új haza megválasztásának miértjeit válaszolják meg nekünk, hogy aztán a címadó üzletekben egy-egy bérelt telefonhívás segítségével enyhítsenek távolban élő családtagjaik hiányán.

Menjünk vagy maradjunk?” – hangzik napjaink egyik legfontosabb társadalmi kérdése, s éppen ez teszi figyelemreméltóvá a Call Shopot. Mert miközben megfigyelhető egy kivándorlási hullám a magyar fiatalok részéről – e tendencia kilátástalanságát csavarja ki kisgyermek szereplőivel Ferge Roland leleményesen El című kisjátékfilmjében –, jelen dokumentumfilm több szereplője sehol másutt nem tudja elképzelni az életét, csak Magyarországon.

pirosfeherzold

 

Tarek Raffoul: Piros fehér zöld

A Piros fehér zöld egy keserédes történetet mesél el egy nyugdíjas, az elmúlás közeledtét érző édesanyáról, aki 37 éves, Down-szindrómás fiának próbál új otthont, s egy megbízható gyámot szerezni. A film szerény, ám nagyon is tudatos szerkezetében párhuzamosan követik egymást a lehetetlen küldetés, illetve az anyai szeretet képsorai. Megingathatatlanul figyel gyermeke boldogságára, ám közben segélykérő telefonhívásaira sorra kapja az elutasító válaszokat. Ekképpen érhet be a nyitott befejezés reménytelensége: az ég felé szálló lufit már nincs, aki elkapja, s a fiú sorsa is bizonytalan.

Kiss Tamás

Kiss Tamás

Kiss Tamás a Vászon nélkül és a Fesztivál rovat szerkesztője. Gimnáziumi tanárként mozgóképkultúra és médiaismeret, illetve történelem tárgyakat oktat. Rajong a western, a horror és a gettófilm műfajáért, valamint Brian De Palma és Sidney Lumet munkásságáért.

Szólj hozzá!

Click here to post a comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..