Magazin

Mediawave 2014: Magyar díjnyertessel – Táncfilmek

Mediawave 2014A 2014-es Mediawave-en, vagyis az Erődbe beköltöző Nemzetközi Film és Zenei Együttléten a változatos-színes-pörgős-izgalmas programok között helyett kapott egy táncfilmekkel foglalkozó rövidfilmes blokk is. Ez a ritkán vetített műfaj igencsak illett az izgő-mozgó és zenélő-táncoló rendezvény eseményeihez. Tegyünk egy áttekintést, mik is voltak idén!

Mielőtt sorba vennénk, milyen alkotásokat mutatott be a Mediawave, úgy érzem, a téma igényel némi bevezetőt. Nem kívánom definiálni a táncfilm fogalmát, csupáncsak leszögezném, hogy a megközelítésem inkább filmes, mint táncos. Vagyis a műalkotásokat, mint filmeket tudom értelmezni, és arról kevésbé szólnék, hogy milyen szintű táncos teljesítményen alapul a rövidfilm. Kevésbé, de nem kihagyva, hiszen fundamentális, ám mégis az az izgalmasabb számomra, hogy a koreográfus hogyan működik rendezőként és forgatókönyvíróként. Hiszen egy táncfilm esetén a tánckoreográfia ugyanúgy kiszolgálja a műalkotást, mint a vágás, a beállítás, a fények, a helyszín, a maszkok, a díszlet és a zene. Vagyis ezek összhatása adja a végeredményt. Egy remek táncelőadás egyhelyszínes egykameraállásból történő rögzítése kevésbé hoz lázba film esetén, hiszen a filmnyelv lehetőségei végtelenek, élni velük milliónyi tudatos döntés, a végeredmény pedig egy valóban komplex műalkotás, a hetedik művészet maga.

Shunpo-steven-briandA mindössze öt táncfilm közül kettő volt igazán történetközpontú, s ezzel együtt kissé direkt is. A francia Shunpo (Franciaország, rendező: Steven Briand) című film a munkahelyi fogságból való kiszakadást táncolja el. Üdítően erőteljes vágásokkal: az irodában kezdődő táncmozdulatok rendre valamilyen tágas térben végződnek, mígnem mindenki meg nem érti: tér kell az élethez! Ezzel szemben az Umba (USA, rendező: Fabien Coupez) címet viselő amerikai alkotás a halál utána hullaházérzést táncolja el nekünk: a hullazsákokból kibújó emberek eleinte bátortalanul, majd egyre többen, vadabbul, csoportokba rendeződve járják el utolsó utáni táncukat. A halálba táncoltatás halál utáni táncok változata. A film nem riogat, nem botránkoztat, inkább megnyugszik; megnyugszanak a holtak, a mozgásból mozdulatlanság lesz végül.

A Solisci (Lengyelország, Egyesült Királyság, Marokkó, rendező: Anna Bajjou) című táncfilm inkább térfilm, terekbe rendezett tánc. Míg a Deriva (Portugália, rendező: Aurelio Vasques & Bernardo Sassetti) című portugál alkotás egy egyhelyszínes, ám háromszereplős koreográfiát ad elő zongorára hangolva.

Az idei Mediawave díjnyertes filmje a magyar Isten báránya (Magyarország, rendező: Szűcs Réka) lett. Szűcs Rékával már korábban is találkozhattunk a Mediawave-en K – Kafka szavai mozgásban (Crossover mozgóképkoreográfiai kísérlet Franz Kafka: A kastély című műve alapján.) című műve bemutatójakor. A rendezőnő egyben táncfilm kutató: doktori kutatásának témája a kortárs táncfilm tipologizációjának lehetőségei valamint a magyar koreografikus mozgóképek elhelyezhetősége a rendszerben. A film trailere megtekinthető itt.

Keller Mirella

Keller Mirella az ELTE Filmelmélet és filmtörténet, illetve Magyar nyelv és irodalom szakán végzett. Jelenleg a Nyelvtudományi Doktori Iskola PhD-hallgatója. 2008 óta publikál filmes cikkeket, 2010 óta a Filmtekercs.hu szerzője.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com