Magazin

Török-román barátság – Morgen

Lám, a román újhullám még nem fulladt ki és tartogat nagyon kellemes meglepetéseket. A Morgen pont ebbe a kategóriába tartozik: a másik iránti tolerancia egy oldalkocsis motoron érkezik.

A román-magyar koprodukcióban készült film két ember szavak nélküli barátságát meséli el: Behran (Yilmaz Yalcin), az illegális török határátlépő kétségbeesetten próbál eljutni Németországban élő fiához, amiben az önzetlen Nelu (Hatházi András) próbál meg segítségére lenni. Jobban mondva: magához veszi a számára vadidegen férfit, aztán majd csak lesz valahogy. Habár kapcsolatuk a másik nyelvének ismeretének hiányában meglehetősen döcögősen indul, a film végére példaértékűvé válik az az önzetlenség, amivel Nelu megkísérli átcsempészni török potyautasát Magyarországra.

A Morgen legnagyobb értéke abban rejlik, ahogy a két idegen, egymással verbálisan kommunikálni képtelen férfi kapcsolatát ábrázolja. Egyetlen közös szavuk, a Morgen Behran számára egyet jelent a reménnyel: majd holnap. Holnap átjut a határon. De mi készteti arra Nelut, az egyszerű, szegény biztonsági őrt, hogy ezt az ismeretlen törököt a házába vigye és ott bújtassa a határőrök elől, amikor mindenki más már rég a sorsára hagyta volna szerencsétlent? Pontosan ez az, amitől a Morgen olyan hihetetlenül emberi filmmé válik. Bár eleinte jól jön Nelunak a segítő kéz a háznál, azzal, hogy végül segít az össze-vissza hablatyoló idegennek a továbbállásban a segítőkészség mintaképévé válik

A vidéki környezetben játszódó film kellemes lassúsággal telik, de egy percre sem válik unalmassá köszönhetően annak a mérhetetlen iróniának, amivel magát a határőrség intézményét ábrázolja. A románoknak magyarul mindenféle engedélyekről ás jogszabályokról magyarázó határőrnek köszönhetjük a film legviccesebb jeleneteit, valóságos paródiáját látjuk annak az intézménynek, ami a Behran előtt tornyosuló átugorhatatlannak tűnő akadályt jelképezi. A román újhullám jellemző stílusjegyei, az olykor-olykor megremegő kézikamera és a hosszú beállítások sora, melyek között sok a követő felvétel kifejezetten jól állnak a film környezetének, hamisítatlanul visszaadva a román falusi miliőt.

A Morgen kitűnő bizonyítéka annak, hogy az emberek közötti kommunikációs szakadékok könnyen áthidalhatók és két, egymás szavából egy szót sem értő idegen között is értékes kapcsolat alakulhat ki.

Morgen
színes, román-magyar-francia filmdráma, 100 perc, 2010

rendező: Marian Crişan
forgatókönyvíró: Marian Crişan
operatőr: Tudor Mircea
díszlettervező: Köteles Róbert
producer: Anca Puiu, Angelusz Iván
hangmérnök: Madácsi Imre
vágó: Tudor Pojoni

szereplő(k):
Hatházi András (Nelu)
Elvira Rimbu (Florica)
Yilmaz Yalcin (Behran)

IMDb-átlag: 7,4

Zsély Csilla

2007 szeptemberétől koptatom az ELTE-BTK filmes tanszékének padjait, és mint minden rendes bölcsész, én is igyekszem mindig (legalább) két lábbal a föld felett járni. Habár a filmezés gyakorlati oldala mindig is jobban foglalkoztatott (az amatőr filmkezdeményezéseket mostanra már szerencsére leváltották a kiforrottabb művek), 2009 őszén egy szép napon mégis az írásra adtam a fejem, és megpályáztam egy helyet az akkor épp munkaerő-frissítésen munkálkodó Filmtekercsnél. Azt pedig, hogy a filmezés és az arról való írás milyen békésen megfér egymás mellett, mi sem bizonyítja jobban, minthogy újabban már szorgosan igyekszem elsajátítani a sajtóakkreditációk minden csínját-bínját, mint a fesztivál rovat vezetője.

Filmek: Az animációs filmek iránti már-már beteges rajongásom talán életem első moziélményére, a Toy Story 1996-os megtekintésére vezethető vissza, a forma iránti lelkesedésem azóta töretlen, és újabban egy animációs blog elindításához vezetett. Egyébként nagyjából mindenevő vagyok, bár szívszaggató melodrámák, kaszabolós horrorok és zombifilmek kerüljenek. Abszolút kedvencként Tim Burtont említeném, A majmok bolygója kivételével.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com