Magazin

Nagykorú lett az Odeon-Loyd – A nyitóbulin jártunk

Idén töltötte be 18. életévét a budapesti Odeon-Loyd filmszínház, melynek keretében egy háromnapos rendezvénnyel ünnepli a mozi a nagykorúságát. A hosszú hétvégén régi kedvenc Odeonos filmek vetítésével, koncertekkel, akciókkal, jó hangulattal készültek a szervezők – a magyarhangyával kiegészülve.

A pénteki nyitónapon, délután négykor csekély résztvevővel ugyan, de beindult a háromnapos program-dömping – a kezdeti pangást tudjuk be a korai időpontnak, a sorok ugyanis korántsem maradtak üresek az este végéig, sőt, a vetítőgép lekapcsolásával az előtérben folytatódott a bűvös 18. ünneplése.

A nyitófilm, a Philippe Claudel rendezte Oly sokáig szerettelek című francia film igen erős alkotásnak bizonyult: egy nő börtönbüntetés utáni újrakezdéséről és beilleszkedéséről szól, melyben nem csak az előítéletekkel, de önmagával is meg kell küzdenie. Talán ez utóbbi a legnehezebb számára, hiszen saját gyermekének meggyilkolása miatt ült évekig a börtönben. A főszereplő külön szót érdemel: Kristin Scott Thomas drámaian erős játéka önmagában kifejezőbb, mint amit a forgatókönyv engedni mer – alakítását nem véletlenül díjazta az Európai Filmakadémia.

Ezzel a filmmel a lélektani trip nem állt meg, hat órától Katsuhiro Ôtomo Akirája foglalta el a mozivásznat. A film egy bevezető elemzéssel kezdődött, így az avatatlan nézők megtudhatták, hogy mely motívumokra érdemes figyelni az anime pontos megértéshez. Az 1988-as sci-fi erős társadalomkritikája és a nyugat felé állított görbe tükre miatt emlékezetes és mindmáig aktuális. Egy disztopikus világban a korrupció irányította hatalom találkozik a rendszer elleni, motoros kommunával, amikor az átlagos tinédzserről kiderül, hogy birtokában van a világot elpusztító, isteni hatalomnak.

Kilenc órától Szimler Bálint és Rév Marcell munkáit tekinthettük meg, elsőként előbbi két rövidfilmjét Egymás mellett és Itt vagyok címmel (utóbbi 2010-ben elnyerte a Filmszemle legjobb kisjátékfilm díját, illetve a cannes-i filmfesztivál Cinéfondation válogatásába is bekerült). Ezután a duó Kodály method című audovizuális projectje következett, melyben hazai és külföldi előadókkal felvett zenés etűdöket válogattak össze. Elsőként az Akkezdet Phiai feat. Amoeba formáció adta elő Zenebuddhizmus című számát, majd következett a Volkova Sisters performanszba illő produkciója, az Early. A sorban harmadikként a Never the same csendült fel a Zagar és a Pomázi Önkéntes Tűzoltózenekar(!) előadásában, végül pedig a Turbo City of satellites című számát hallhattuk – a Waldorf Students Choir közreműködésével.
A vetítés végén a teremben Elefánt énekelt még néhány kellemes nótát gitárkísérettel, majd miután elhallgatott az utolsó riff, a terem kiürült, az előcsarnok pedig átadta magát az ünneplő tömegnek.

A kinti hangulatot a Méhkasaula falra vetített ábrákkal, fényjátékokkal tette pazarrá, meg persze az mozi valamennyi látogatója: az asztalok közt hol mélyenszántó beszélgetéseket, hol filmes kvízjátékot játszó társaságot, hol pedig laptopjukba feledkező alkotókat lehetett elkapni, a forralt borémelyítő illata pedig átjárta az Odeont. Hamisítatlan artmozi hangulat, egy nagykorú artmozihoz méltóan.

Filmtekercs.hu

A Filmtekercs.hu Magyarország legnagyobb független online filmes lapja és a te kedvenc újságod.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com