Fesztivál

Olasz Filmfesztivál 2018: Kismenők – Peremélet

Az olasz szervezett bűnözésbe való beépülés nemcsak Európában ihlette meg a filmeseket, de Nyugaton is készítettek róla filmeket. A Peremélet, bár őshonos alkotás, az egyik leggyengébb próbálkozás mind közül.

A gengsztervilág idealizálását már a stílusteremtő A keresztapa is csúcsra járatta. A romantikus, tisztelet- és szívességalapú szerveződés imponáló volt a bürokrata állam ellenbástyájaként. Több generáció is felnőtt ezzel a képpel a fejében: a Peremélet a legfrissebbet tárja a szemünk elé. A bűnözés csupán egy lehetőség a 18 éves Mirko (Matteo Olivetti) és Manolo (Andrea Carpenzano) számára. Semmi közük nem volt hozzá korábban, ám egy cserbenhagyásos gázolást követően felviszi a jó isten a dolgukat. Kiderül, hogy véletlenül egy besúgót öltek meg, ez pedig aranybilétát jelent nekik egy helyi szervezetbe. A két fiú minden gondolkodás nélkül fejest ugrik az alvilágba, nem számolva azzal, mit hoz ez magával, és mivé válhatnak az út során.

A Peremélet egy rendeződuó (Fabio és Damiano D’Innocenzo) munkája, akik a legszélsőbb római kerületekben forgatták filmjüket. Rá sem lehet ismerni a városra, és témájukat erősíti ez a sivár, lakótelepi környék. A kilátástalanság, melyet ez a miliő közvetít, nagy hatással van a nézőkre ahhoz, hogy átérezhessék hőseink tévelygését – más eszközzel azonban nem éltek az alkotók.

Csupán a színészi munka miatt nevezhető profi alkotásnak a D’Innocenzo fivérek munkája,

mert a dramaturgia, a vizualitás és a rendezés nagyon kezdetleges. Sodrásmentesen halad a történet egy kiszámítható végpont felé, az érzelmekre pedig képtelenség hatni, amennyiben nem tudjuk, kik ezek a fiúk. Rendes srácoknak tűnnek még az első öt percben, ám szinte egyből megtörténik a fordulópont az életükben. Onnantól kezdve pedig rájuk sem ismerni: antiszociálissá válnak, akik bárkit képesek lelőni, ha a főnök úgy kívánja. Nem tudni, kik voltak előtte, csak azt látjuk, amivé válnak.

Bejön az élet Matteónak és Mirkónak, már annyira, ami ezen a környéken kijár. Míg Tony Montanát a kokainhegyek és a palota várja, addig a srácok vehetnek maguknak lotyókat, a családnak pedig új tévét. Persze nem is a csúcsra törnek, ahhoz jobban el kell rugaszkodni: azt a maradék érzelmességet is ki kell dobni az ablakon. A fiúk azonban annyira nagyra tartják magukat, hogy egyenesen következik belőle az elkerülhetetlen bukás. Könnyeket biztos nem ejtünk a vendéglátós tanoncokon, akik inkább a helyi maffia orgyilkosaivá avanzsálnak a tisztességes munka helyett.

A szereplőkhöz való kötődés teljes hiányán még az sem segít, hogy a történetet mindenféle lendület, meglepő fordulat vagy emlékezetes dialógus nélkül adják elő. Csak a legalapvetőbb gengszterfilmes közhelyeket sikerült beemelni: a nagyfőnököt, a kurvázást, a drogokat és a magánélet leépülését. A romantizálás azonban elmarad, mert a főnök egy karizmátlan arc, a kurvázásban semmi élvezetes nincs, a maffia belső logikája pedig értelmetlen, mert minden konfliktusra és kétes figurára csak feltartott pisztollyal tudnak reagálni. Ez nem egy konzerválható állapot –

ez nem Don Corleone világa.

Már csak az a kérdés, hogy mit látnak ebben ezek a fiúk, ami annyira imponáló? A Peremélet alatt nem igazán lehetünk biztosak, hogy mennyi sütnivalójuk van ezeknek a kölyköknek, akiket amúgy a karakterek koránál jóval idősebbnek tűnő színészek játszanak el. Ki akarnak emelkedni ebből az ingerszegény környezetből, de semmi ötletük nincs arra, hogyan tegyék. Menjenek főiskolára vagy fejezzék be a szakácsképzést? Á, dehogyis, hiszen ott a gengszterélet, amit nem ők választottak, hanem az választotta őket. Egy percig nem tudtam elhinni, hogy ugyanolyan döntés becsatlakozni a buliba, mint OKJ-ra menni.

A realista környezet és a hiteltelen karakterek tehát kioltják egymást és egy unalmas narratívában lesznek egymáséi. Egy efféle alászállásnak meg kell érintenie az embert, de a Peremélet olyan felszínes, mint egy általános iskolás drogprevenció óra.

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel a Ráadás és Moziban rovat szerkesztője. Kedvencei az életszagú, morális kérdéseket feszegető filmek – az igényes blockbusterek mellett.

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..