No nem éppen a film, de néhány másodpercnyi részlet csillapította valamelyest a december huszadikáig már centit vágó rajongók kíváncsiságát a Macskafogó 2 premier előtti bemutatásán. Az Anilogue vendége volt Salamon Eszter producer; a vele készült interjúból és a levetített rövid werkfilmből fény derült néhány részletre.
A Macskafogó 2-höz nagy reményeket fűznek alkotói. Mivel a film főként magánfinanszírozásban készült – hazai filmek között kirívóan alacsony, mindössze 22 százalékos állami támogatással –, a megtérülés fontos szempont. E tekintetben optimisták az alkotók: az egyik fő támogató, az RTL Klub egyenesen profitra számít a maga részét illetően. Miként az előd, a Macskafogó 2 is forgalomba kerül külföldön: angol címe CATcher lesz, szójáték a „macska” és a „fogó” szavakkal – alcíme az első részre utaló Cat City 2, mivel a magyar alcím (A Sátán macskája) angolul visszaadhatatlan játék A Sátán kutyája című, eredetiben The Hound of Baskerville regény címével.
A nézőket azonban jobban érdekelheti, méltó lesz-e a folytatás a legendás státuszú elődhöz. Annak idején a Macskafogó kultuszfilmmé vált idehaza. Aligha van ember, aki ne tudna idézni belőle, s néhány mondata (na jó: szinte minden második) szállóigévé vált („…különben ízekre pofoztatom magam! És ezt nyugodtan vehetik fenyegetésnek!”) Roppant sikeresen szerepelt külföldön is: számos országban, például Ausztriában, Németországban és Nagy-Britanniában mozisiker lett, utóbbiban sokáig vezette a videoeladási listákat, és összesen körülbelül száz országban mutatták be. Nos, az alkotók a legtöbb szempontból hűek maradtak az eredetihez.
A rajzok, a szín- és formavilág nem különbözik sokban az elődétől. Noha a mozgások kidolgozása, a kulcsmozdulatok közötti átmenetek, és a 3D animációk számítógéppel készültek, a szerzők tudatosan meghagyták az előd stílusát. A zenével és a hangokkal ugyanez a helyzet: bár a zeneszerző más, a stílus itt is maradt a régi, s örömhír, hogy az ismét feltűnő régi szereplők közül csak kettő kapott más szinkronhangot (jelesül Don Gatto és Poljakoff). A történet szintjén is az elődhöz méltó ötletességre számíthatunk. Bár a civilizált világ macskáit megszelídítette a Macskafogó, a pafrikai kontinensen élő bennszülött macskák még szabadon, eredeti vadságukban élnek. Amikor egy elfogott felfedező egértől, az újságíró Stanleytől (aki a valódi, Livingstone-t megtaláló angol Henry Stanley karaktere) megtudják a külvilágban történteket, alvilági segítséget hívva sietnek fajtársaik felszabadítására.
A lényeg azonban még várat magára. Hogy a humor, az íz, a fricskák és paródiák nagyszerűsége, és a meghaladhatatlanul szellemes ötletek – mindez újra elkápráztat-e minket a Macskafogó 2-ben: december huszadikáig már nem kell sokat aludnunk, hogy megtudjuk.
