Fesztivál

Román Filmhét 2018: Tűz van, babám – Rövidzárlat

A Rövidzárlat című film rendezőjét, Catalin  Saizescut olyan valós esemény ihlette, amely évekkel ezelőtt egész Romániát mélyen megrázta: a Giulești szülészotthonban egy rövidzárlat nyomán tűz ütött ki, amelyben hat inkubátorban elhelyezett koraszülött vesztette életét.

A film története szerint a tizenöt éves Melania (Marica Baiasu) teherbe esik osztálytársától, Emitől és ezt titokban tartja. A helyzet azért is bonyolult, mert a fiú édesanyja a gimnázium igazgatója, ahol a két szerelmes tanul, Melania édesanyja pedig e középiskola titkára. Mivel Melania öt hónapos terhes, az abortusz szóba sem jöhet. Az egymással is szembekerülő szülők elválasztják egymástól a szerelmeseket, és úgy döntenek, hogy jó pénzért örökbe adatják a titokban megszületendő gyermeket. A hetedik hónapban világra jött kislány azonban az újszülött intenzív osztályra kerül, ahol rövidzárlat miatt váratlanul tűz üt ki. Catalin Saizescu ebből a valós eseményen alapuló fiktív történetből rendezett olyan szerteágazó nézőpontú társadalmi drámát, amelyben az ügy valamennyi érintettje szerepet kap.

A két család felől nézve az eseményeket, szembeötlő, micsoda különbség van egy lányos és egy fiús szülő helyzete között. A teherbe esett kamaszlány édesanyjának valósággal könyörögnie kell a fensőségesen és pökhendien viselkedő fiús anyának, hogy az egyáltalán elismerje fia felelősségét a történetben, és közösen valamiféle megoldásra jussanak. A két anyát játszó színésznő – de különösen Magda Catone – kitűnő alakításával szinte a végsőkig feszíti a szerep adta lehetőséget, olyannyira, hogy közöttük a szótlan, megszeppent terhes kismama már szinte mellékszereplővé zsugorodik.

A román gyermekvédelem egy örökbe adással foglalkozó, korrupt tisztviselő alakjában úszik be a képbe. Tőle megismerhetjük az állami gondozásba került gyerekek hajmeresztően magas statisztikai mutatóit, egyben azt a rigid jogszabályt is, amely gyakorlatilag meghiúsítja az örökbe adásukat. Ám egy csecsemőt örökbe fogadni szándékozó, Spanyolországba szakadt, újgazdag házaspárnak végül elárulja azt a kiskaput, amely megnyitná előttük az utat a felhőtlen családi boldogsághoz. Bár egy kórházi tűzkatasztrófáról szóló filmet cseppet sem gondolna mulatságosnak a néző, a már-már karikatúraszerűen megrajzolt román-spanyol házaspár számtalan fájó poént tartogat a nézők számára. Ezek közül a „DNS vizsgálatra kell menni“, mert  „nem elég, hogy lány, még meg is égett,” csak egy a rasszista-szexista kiszólásaik közül.

Megnyilvánulásaik sorra azt példázzák, hogy a nyugati jólétbe szokás mennyire elfeledteti az emberekkel, honnan is indultak valójában.

Na, meg azt is, hogy a pénz sem minden. Az örökbefogadást intéző tisztviselővel való „együttműködésük” pedig egyenes látlelete a román jogállam működésének.

A tragédiát megélt kórház valamennyi irányítója – beleértve az intézmény műszaki állapotáért felelős vezetőt éppúgy, mint az állami pénzmegvonásért és létszámstopért a román kormányt hibáztató kórházigazgatót – elhárítja magától a felelősségvállalást. Egyedül a 12 órás szolgálatot egymaga ellátó, hullafáradt nővér érez igazi bűntudatot a csecsemőtragédiáért, s valóban vele is vitetik el a balhét két és fél év letöltendő börtönbüntetéssel. Rajta kívül mindenki más felfüggesztett ítéletben részesül.

A kórházi tűzvészhez vezető eseményszálakból, a történetben érdekelt szereplők mozaikszerű jeleneteiből áll össze a megrázó tragédia. Ha nem Melania teherbeesése szolgálna fikciós vázául az eseményeknek, Catalin  Saizescu alkotása dokumentumfilmként is megállná a helyét. A Rövidzárlat ugyanis egy tényfeltáró dokumentumfilm elszántságával járja körül a történteket, felmutatva a megrázó tűzeset szinte valamennyi emberi összetevőjét. Emellett a gyermeket váró Melania és Emi romantikus szerelmi szála szépen belesimul a történésekbe. Mi több, erre fűződik fel a film majd minden jelenete: a két család egymásnak feszülése, az örökbe adó tisztviselő sunnyogása, az örökbefogadó pár kálváriája, a 12 órás szolgálatban álló nővér bűntudata és a kórház kertjében sikongató, újszülöttjük életéért aggódó anyák rémülete, köztük Melaniáé.

Catalin  Saizescu filmjén mélyen átüt a női érzékenység. Az a személyesség, ahogy a különböző női sorsokat láttatja, vagy ahogy az inkubátorok felnyitásánál premierplánban mutatja a lángokkal birkózó tűzoltók meggyötört, elbizonytalanodott arcát, arról tanúskodik, hogy maga is mélyen átélte a kórház elhíresült katasztrófáját. Mindvégig érdekfeszítő filmjében sokrétű történetet tár fel változatos műfaji eszközökkel, kitűnően összeválogatott szereplőkkel. S ha arra gondolunk, hogy nálunk is sok agyonhajszolt nővér dolgozik 12 órás szolgálatban a létszámhiányos, súlyos anyagi gondokkal küszködő kórházainkban, sajnálhatjuk, hogy nem a széles nagyközönség elé került a Rövidzárlat.

Argejó Éva

Argejó Éva

Argejó Éva szociológiát és filozófiát tanult az ELTE-n, a Magyar Televízió kulturális műsorának (Múzsa) szerkesztője volt, jelenleg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa. Specializációja a társadalmi dráma, a sci-fi, a fantasy és a thriller.

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..