Fesztivál Fókuszban

Screen Memories – A rendszerváltás filmjei (2. rész)

screenmemoriesAhogy az első részből kiderült, november 20. és 26. között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Screen Memories néven vetítéssorozatot és konferenciát rendezett, melynek során a következő kérdésre kereste a választ: hogyan járultak hozzá a mozgóképes médiumok az államszocialista múltról alkotott képünk kialakulásához? Az előző részben a témával foglalkozó legjelentősebb orosz, román, lengyel és német filmekből emeltem ki néhányat, most a magyar filmeken a sor. 

Susu bolondság idehaza

Az emlékezet szépít és elhomályosít – derült ki az előző rész néhány filmje kapcsán, sőt, vannak, akik éppen ez ellen küzdenek, például a román filmesek. Hozzájuk hasonlóan mi is rendelkezünk az orosz Jampecekkel (Stilyagi) rokonítható alkotásokkal, nem is eggyel. A Fenyő Miklós életművén alapuló Made in Hungária fiataljai a beatzenében találtak önmagukra. Ekkoriban tűntek fel az első borzas, fésületlen utcazenészek, a kisebb, és később nagyobb csoportokat vonzó, hazug giccsvilág ellen lázadó zenekarok.

Fonyó Gergely filmjében megjelenik az országunkban a lázadás szimbólumaként elkönyvelt, de annál inkább menő rágógumi, az Elvises öngyújtó és Marlboro cigi. A film dramaturgiai gyengeségeit is ezek a néhol indokolatlanul túlhangsúlyozott motívumok okozzák, melyek öntudatlanul súlytalanná teszik a korábban meglebegtetett kritikai állításokat.

Tímár Péter Csinibabájának egyik legfőbb érdeme a kritikai hozzáállás és a nosztalgiával átitatott szórakoztatás egymást erősítő ötvözete. Nem véletlen, hogy a videoklipszerű zenés betéteken kívül éppen ezek váltak kultusz-jelenetekké, elég csak felidéznünk Purábl Kúnót: „Nem vagyok egy perspektivikus egzisztencia, Teréz. Tudja, én megdobáltam gyerekként Horthyt, aztán ifjúkoromban Szálasit. Aztán megdobáltam Rákosit, és most ezt a Kádárt készülök.” A Csinibaba nem rejti véka alá éles kritikáját: a hatvanas évek divattá vált nosztalgiáját, a piacképessé vált Kádár-rendszert figurázza ki, miközben saját korát sem kíméli, és ironikusan szemléli a kilencvenes évekből visszavágyókat. Győri Zsolt, aki a konferencián a nosztalgia szelektív mivoltáról és az „amnéziás” emlékezetről beszélt, osztja a Tímár-filmben megfogalmazott bírálatot.

[Említett filmek még: Megáll az idő, 1981; 6:3 avagy, játszd újra Tutti, 1998; Csocsó, avagy éljen május 1-je!, 2001; A Hídember, 2002; Világszám!, 2004; Szabadság, szerelem, 2006.]

csinibaba

Bezárt testek fogságában

Vincze Teréz információkkal teli, testfilmekről szóló előadásában jobbnál jobb filmek kerültek szóba. Számos példát hozott fel, amelynek célja a közelmúlt magyar filmjeiben megjelenő különös jelenség érzékeltetése, miszerint a történelem kérdése, az idősebb rendezőgeneráció mellett (Szabó István, Mészáros Márta, Jancsó Miklós), az 1970-ben születettek generációját is aktívan foglalkoztatja. Utóbbi ráadásul sokszor olyan különböző, a magyar filmkészítésben mára feledésbe merült műfajokkal operál, mint például az ügynök-témát feldolgozó Apacsok, vagy A vizsga.

A fiatal magyar film rendezőinek alkotásaiban az eltérő emlékezetpolitikák is megfogalmazódnak. Török Ferenc Apacsokjában egyaránt láthatjuk az áldozat narratíváját a törzsfőnök unokáján keresztül, illetve egyfajta emlékezethamisító stratégiát is megfigyelhetünk az áruló feleségének diafilmen elmesélt történetével. Pálfi György más utat választ: a Hukklétól kezdve a Taxidermiánát a testiség problémakörére irányítja a figyelmet. A Hukkle csukló bácsikája maga is az emlékezet tárgyává alakul, a Taxidermia a különböző családgeneráció-történetek metaforikus jelentéseivel ennél is tovább megy. Morosgoványi Vendel testi vágyainak próbál gátat szabni, Balatony Kálmán a Rákosi-rendszer eszményei szerint igyekszik élni életét. Az élsportoló evőbajnok figurája által az ötvenes évek testedzést előtérbe állító hatalom ideológiája kap fricskát. A főhős testgyarapodása a harmadik szekvenciában idejétmúlttá válik. Hiába változott az őt körülvevő ideológia, az eszmét saját húsával, zsírjával megtestesítő Kálmán nem tudja követni a változást, folyamatosan evőbajnokságot néz a tévében és képtelen elszakadni múltjától.

Taxidermia

Pál Adrienn szintén terjedelmes testébe zárva él. Balatoni Kálmánhoz hasonlóan az evés az ő esetében is kizárja a lázadást, a lakmározás, a falatozás pedig egyfajta nosztalgiázásként fogható fel. Mindez Kálmán számára még nem, Adrienn számára azonban már zavaróvá és kényelmetlenné válik. Elhatározza hát magát és útnak indul, hogy felkutassa saját múltját. Szocreál tereken bolyong, keresi saját identitását. Míg Pálfi szemlélődik, és rendkívüli precizitással képezi le a változó rendszerek itt maradt, fel nem dolgozott maradékát, addig Kocsis eggyel tovább lép és leteszi a voksát mindannyiunk szerencséjére az életigenlés mellett.

[Említett filmek még: Meteo, 1989; A napfény íze, 1999; Kontroll, 2003; Dealer, 2004; Az ügynök élete, 2004; Fehér tenyér, 2005; Friss levegő, 2006; A nyomozó, 2008; Apaföld, 2009; Bibliotheque Pascal, 2010; Womb, 2010; Isteni műszak, 2013; A berni követ, 2014.]

10

Fenyegetett identitások

Catherine Portuges egy másik területre, a magyar filmkészítésben létező holokauszt emlékezetre irányította a figyelmet. Előadása egyszerűre, de annál hatásosabbra sikeredett. Gondosan kiválasztott filmrészleteket mutatott egy tucat magyar filmből, amelyek során szépen kirajzolódott, amit úgy is tudunk: a holokauszt témája abszolút feldolgozatlan, még csak célként megjelölhető, követendő hozzáállást sem tudunk megfogalmazni. Tüntetünk, hallgatunk, nem törődünk. Számomra Szabó István Apájának egyik filmrészlete foglalta össze leghatásosabban ezt a kapaszkodóktól mentes, kétségbeesett kiúttalanságot. Anni (Sólyom Kati) Takóval (Bálint András) sétál a Duna mentén, miközben arról mesél, hogy eleinte letagadta zsidó származását, ennek érdekében saját apjának emlékét is meghazudtolta. Később rájött, hogy ez nem megoldás, ezért tudatosan elkezdte „felvállalni” származását. Azt remélem, egyszer, valahogyan lesz egy olyan verzió is, amikor mindenfajta szélsőséges, titkolt vagy vállalt szereptől mentesen lehet beszélgetni a legkülönfélébb származásokról.

[Említett filmek még: Álmodozások kora, 1964; A tér, 2013.]

apa

A Screen Memories rendezvénynek no-budget mivolta ellenére olyan előadókat sikerült bevonnia, akik minőségi előadásukkal igazi információbombaként hatottak azok számára, akik kevésbé jártasak az érintett témákban, ugyanakkor azok is hallhattak újdonságokat, akik nem teljesen felkészületlenül érkeztek az eseményre. Úgy vélem, minél több ehhez hasonló rapid, húsz perces előadásokból építkező 2-3 napos rendezvényre lenne szükség, hiszen az ilyen programok esélyt teremtenének a fiatalok körében aktuális társadalmi-kulturális kérdésekről folyó párbeszédekre. Ráadásul a költségvetés sem lenne túl magas. Már, ha lenne.

Avatar

Szin Karolina

Rovatvezető - Interjú

Vidéken mindig szerettem volna a helyi videotékában dolgozni. Lenyűgözött a mostmár Taratino-féle, akkor még csak a Szenzációs recepciósból ismert végtelen tudás és rögtönzött válaszkészség. Nemrég itt, Budapesten tettem egy hiánypótló próbát, sikertelenül, épp bezárni készültek. Így hát maradt az egyetem...

Filmek: elég gyermeteg módon, de szeretem az aranyos, régi vágású, szép grafikájú filmeket, animációkat (Tomm Moore, Sylvain Chomet, Gabrielle Vincent munkái). A magával ragadókat (Iñárritu, Malick, Jamin Winans). A kortárs magyart, illetve az ehhez részben viszonyítási pontként szolgáló rendszerváltó alkotásokat. E-mail: szin.karolina@gmail.com

Szólj hozzá!

Click here to post a comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

FM ‘tekercs Podcast

 

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..