Fesztivál Fókuszban

LUX Filmnapok 2018: Migránsválság simogatás nélkül – Styx: Hamis szelek

styx

Egy orvos a yachtjáról szemléli a migránsválságot Európa és Afrika között a tengeren. A Lux-díjra jelölt Styx a reakciókat szemlézi: a főhősét, a menekültét, a világét és a nézőét.

 

Styx vagy magyarul Sztüx: az élők és a holtak birodalmát elválasztó folyó a görög mitológiában. Wolfgang Fischer rendező értelmezésében a Sztüx ma az Európát Afrikától elválasztó Földközi-tenger és az Atlanti-óceán. Itt hajózik Rieke (Susanne Wolff), amikor egyik nap arra ébred, hogy vitorlásától néhány száz méterre egy halászhajó süllyed rengeteg afrikaival a fedélzetén. Egy fiúnak sikerül átúsznia hozzá, így a nő, aki addig csak figyelte az eseményeket, hirtelen döntéshelyzetbe kerül.

Riekéről minimális háttér-információt tudunk meg. Gibraltárban dolgozik mentősként, hajójával pedig az Ascencion-szigetre tart, egyedül. Mindössze két jelenet játszódik a szárazföldön. Az egyikben majmokat mutatnak, ahogy kerítéseken másznak. A másikban egy autóbaleset történik, majd kiérkezik a rendőrség, a tűzoltóság és a mentő is, amiben Rieke dolgozik.

styx

A két jelenet abban tér el a későbbi tengeri részektől, hogy itt a rendező még alkalmaz néhány filmes eszközt. Nyomasztó zene csendül fel, az operatőr játszik a fényekkel. A kontraszt így még erősebb: a hajón zajló eseményeknél egyiket se használják. A szinte néma jelenetekben a főhős sokáig egyedül harcol a természettel, ugyanolyan profin, mint ahogy korábban életet mentett. A csend feszültebb légkört eredményez – ez a szakasz szinte tökéletesen leképezi a Minden odavan hangulatát: J. C. Chandor filmjében Robert Redford karaktere egyedül küzd a túlélésért léket kapott hajóján.

Az aránylag hosszú bevezető után bontakozik ki a bonyodalom: a nő egyszer csak a migránsválság közepén találja magát. A fő konfliktus ábrázolásához szükség volt a minimalista, időben szinte a játékidő felét kitevő felvezetésre.

A Styx legnagyobb értéke ugyanis éppen a kevés eszközből felépített tűéles helyzetelemzés.

Itt van most Európa: a fejlett, gazdag, precízen irányított világ – Rieke yachtja. Vele szemben pedig ott van Afrika: a káoszba süllyedő, nyomorból összetákolt kontinens – a halászhajó. A szimbólum nyilvánvaló, de Wolfgang Fischer rendező nem arra használja, hogy kioktasson. Még csak nem is provokál. Pusztán kérdez: te mit tennél a nő helyében? Mit tennél akkor, amikor a menekült kilök a hajódból? Vagy amikor megtagadják a segítséget? A főhős végig bizonytalan, cselekszik is, meg nem is. Tökéletesen megtestesíti azt a helyzetet, amibe minden gondolkodó európai csöppent. És a rendező nem is kínál megoldást.

A migránsválság egyértelmű szimbóluma mellé a rendező megannyi apró metaforát felfűz. Ascencion, ahová a főhős tart, egy Darwin által mesterségesen megteremtett édenkertszerű sziget (az információ elhangzik a filmben). A hajó neve Asa Grey – ő egy híres botanikus volt, aki genetikai bizonyítékokkal cáfolta az isteni teremtés történetét. Mindez szépen rímel azokra a jelenetekre, amikor állatok jelennek meg a filmben. Egy fecske leszáll a hajóra a tenger közepén. A majmok, amelyek átmásznak a kerítésen. Az egyetlen fiktív jelenet pedig a nő álma az édeni dzsungelben.

styx

Ez a kétszintű szimbolika az, ami a Styxet kiemeli a migránsválságot feldolgozó modern alkotások sora közül. A szintén Lux-díjra jelölt Mediterranea, a Dheepan, az A Ciambra vagy a történethez legközelebb álló A tenger törvénye épp a túlrészletezett társadalomábrázolás miatt mond kevesebbet. A fogadó oldal nézőpontját bemutató filmek, mint az Üdvözlünk Norvégiában! vagy az Isten hozott Németországban! hasonló okokból képtelenek bemutatni a valódi dilemmát.

Azonban a Styx se hibátlan. Furcsa módon épp a főhős karakterét árnyaló minimális háttér-információ ront a legtöbbet – még izgalmasabb lenne ugyanis a kérdésfelvetés, ha Rieke nem lenne orvos. A már említett Minden odavan remek példa lehetett volna: abban még a főhős nevét se (!) ismerteti a nézővel a rendező. A viszonylag tapasztalatlan Wolfgang Fischer (ez a második játékfilmje) sajnos ennyire nem volt bátor.

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. tothnandor@filmtekercs.hu

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..