Komoly érzelmi mélységei vannak egy szívátültetésnek, aminek barázdáit nagyon érzékletesen tudja megmutatni az idei Frankofón Filmnapok nyitófilmje. A Szívvel-lélekkel rálátást ad egy ilyen történet két végére. A fiukat elvesztő szülők tragédiája hatalmas, az életveszély azonban megjelenik a szívet fogadó, idősödő hegedűművésznő esetében is.
A történet szerint három fiatal srác hajnali tengeri szörfözés után hazafelé autóbalesetet szenved. A bekötetlen sofőr a klinikai halál állapotában az intenzíven fekszik, miközben Párizsban egy idősebb nő szíve már nem ketyeg sokáig, pedig még megmenthető volna.
A gyakran banálisnak tűnő alapszituációt úgy tudják jól előadni az alkotók, hogy minden részletet lelassítanak. Vajon hogy néz ki, amikor a kórház orvosa felajánlja a gyászoló szülőknek a „lehetőséget” gyermekük donorságára? Vajon milyen érzés azt hallani, hogy „ugye tudja, asszonyom, hogy már csak egy dolog segíthet”? Vajon melyikünk nem borzong bele az „egyetlen dolog” elvégzését látva a filmben, amikor az egyikből kikerül, másikba bekerül a szív. Még a zene ritmusa is szívverésesen lüktetővé változik.
Katell Quillévéré fiatal francia rendezőnő alkotása azonban nem válik pátoszossá.
A hisztériás nagyjelenetek helyett csöndek és üres tekintetű szereplők vannak, gyász az egyik oldalon és aggodalom a másikon, mindez azonban valami visszafojtott jelenléttel, hiszen mindennapi életünk sem óriás kifakadások sorozata.
Segít még a túlságosan nagy érzelmek elkerülésében az, ahogyan a film az egészségügyben dolgozókat bemutatja. Szövődhet románc az intenzív osztályon dolgozók között is – hiába, muszáj nekik hozzászokni a halálhoz, és élni a maguk életét –, és fel tudják dolgozni az életveszélyt is a hegedűművész Claire és fiai, akik mindennél jobban ragaszkodnak egyedülálló anyjukhoz.
Patikamérlegen adagolt forgatókönyv mutatja meg a történet kettős voltát: ami valahonnan elmegy, az máshol megjelenik. A játékidő felénél, amikor már minden részletet tudunk az autóbalesetben elhunyt fiatal fiúról, élesen vált a kép, hogy meglássuk a fogadó felet. Majd remek vágási koncepcióval a film végén – a konkrét szívátültetés alatt – ér össze véglegesen a két szál.
Az évtizedek alatt kiforrott francia szerzői film legszebb hagyományait követi tehát az idei Frankofón Filmnapok nyitófilmje. Katell Quillévéré harmadik alkotása ráadásul olyan, ebben a formában nemzetközileg is ismert színészekkel dolgozik együtt, mint Jacques Audiard prófétája, Tahar Rahim – ő játssza a fiú orvosát –, vagy az Arany Pálmát nyert Mommy főszereplője, Anne Dorval, aki amúgy Xavier Dolan több filmjében is szerepel. A Szívvel-lélekkel azonban elsősorban nem a színészi teljesítmények miatt éri meg a megtekintést. Mint a tenger zúgása, csendben és kitartóan járja át minden testrészünket. Szép lassan tölt be az érzés.