Kritika

Kispolgári drogcsempészet – Tied a világ

Tiéd a világ

Az akcióvígjáték ritka madár az öreg kontinensen, ezért meg kell becsülni. Romain Gavras Tied a világ (Le monde est à toi) című filmjét pedig meg is lehet – pláne, hogy bejáratott színészéből, Vincent Casselből is kihozza a legtöbbet.

A kisstílű lóti-futi bűnöző, Farès (Karim Leklou) nem vágyik másra, mint egy jól tejelő kereskedői állásra, házra a kertvárosban családdal és kutyával, és persze 8 négyzetméteres medencével. Anyuci kicsi fia ő, aki a stikliért szintén nem megy a szomszédba. Széfek feltörése és ékszerek rablása a specialitása. Kettecskén élnek egy furcsa lakótelepi házban, néha meglátogatják őket a srác keresztanyjai (igen, így többes számban), ötvenes milfek, akik még mindig harmincnak képzelik magukat. Aztán úgy alakul, hogy a szoknya mögé bújó félénk kisfiúnak kell Spanyolországba utaznia, hogy átvegye a szajrét, az új droganyagot, amiből majd megalapozhatja a tisztes kereskedői karriert. A légynek sem ártana, de neki kell drogot csempészni, gyereket rabolni, szétosztani az anyagot, és úgy viselkedni, ahogy általában a drogfilmekben szokás.

Ez a kettősség adja a Tied a világ legnagyobb humorforrását – kár, hogy a krimiszál valamivel gyengébb az elfogadhatónál. Mert noha Romain Gavras filmje vígjáték, mégiscsak kell néhány döbbenetes fordulat, szemfájdító akciójelenet, tisztességes robbanás bele, ahogy Hollywoodban szokás. Ebből a szempontból mindenképpen szoftabb ez a film tengerentúli társainál (Pain and Gain), néha még azt is megengedi magának – bár lehet, csak én csuktam be a szemem kicsit a kelleténél tovább –, hogy a bűntények és a nyomozás bizonyos részletei logikátlanul homályban maradjanak.

Tiéd a világ

A film azonban a kitűnő karakterekkel kárpótol. A börtönben sínylődő maffiavezér helyére lépő, könnyű súlyú góré, Poutine (Sofian Khammes) például egy kutyamániás Paris Saint Germain drukker. (Még az ebet is Ibrának hívják, a futballfenomén Zlatan Ibrahimovictól örökölve a nevet.) Farès ügyvédjének afrikai magánhadserege is elég bizarr. A telitalálat azonban a Vincent Cassel által alakított Henri, aki anyu volt pasijaként tűnik fel a színen, általában láb alatt van, viszont megállás nélkül videókat néz a telefonján az illuminátusokról és a világ ellen összeesküvő egyéb szervezetekről. Ennek a tudásnak persze később nagy hasznát veszi.

Guy Ritchie karakterei rémlenek fel, ők voltak ennyire simlisek és komikusak.

Romain Gavras legnagyobb érdeme azonban az, hogy nemcsak a karakterek, hanem az egész környezet kellő mértékben elborult. A skót drogdílerrel folytatott hajcihő pénzért és drogokért – plusz természetesen a nőért (a fiatal Oulaya Amamra egyszerre gyermekien ártatlan és irtó szexi) – gyakran olyannyira túlpörög, és a rendező olyan jól adagolja az atipikus karakterek legjellemzőbb tulajdonságait, hogy pengeélen táncol a film a pörgős akcióvígjáték és az eszement bulifilm között. Nem egy montázs lüktet a dinamikus képi és zenei megvalósítástól; a spanyolországi bulinegyed angol karaoke kocsmáját például eléggé megragadja a lendület.

Romain Gavras tehát nyolc év után ismét filmet rendezett. Az Eljő a napunk hasonlóan pörgős és elborult alkotás volt a vörös hajú francia srácról, aki az ígéret földjeként vágyakozik Írországba, ahol a hozzá hasonlók élnek. A Tied a világ Farèse szintén vágyik valamire, ami felé az egész film alatt halad. A magából kifordított zsánerklisék azonban komplexebbé, kicsit biztosabbá teszik az alkotást. Romain Gavras fiatal színészeivel és bátor megvalósítási tervével minimum pár ponton emlékezetes mozit hozott össze.

Sergő Z. András

Sergő Z. András a Filmtekercs.hu alapítója és 2022-ben bekövetkezett haláláig felelős szerkesztője volt. Aktívan követte Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film eseményeit. Érdeklődési körébe tartoztak a dokuk, a kamaradarabok, a sport- és a valláspolitika.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com