Magazin

Titanic 2013: Kutyám, Killer

mydogkillerA 20. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál Hullámtörők díját az ausztrál Lore nyerte el, de a Jirí Menzel-Hajdu Szabolcs-Morgan Busche alkotta zsűri nem tudott elmenni a Kutyám, Killer mellett sem, így a szlovák-cseh koprodukcióban készült filmet különdíjjal jutalmazta. A kitüntetett figyelem pedig több szempontból sem érdemtelen. Egyrészt a realista alapokon nyugvó dráma kiforrott formanyelvével és döbbenetesen erős atmoszférájával igencsak kitűnt a túlságosan is egy rugóra járó versenyprogramból, másrészt a rasszizmus, illetve az etnikai keveredés középpontba emelésével olyan témákat boncolgatott, amelyek kis hazánkban is aktuális társadalmi problémaköröknek számítanak

Két héttel a Titanic zárónapja után, kicsit/nagyot szusszanva talán már nyilatkozhatunk valamelyest átfogóbban a versenyprogram egészéről. Olybá tűnik, hogy az idei filmfesztiválon a sodródás, helykeresés tematikája szolgált az elsőrendű szekció szervezőelvéül. A Csendesek hősnője élet és halál kifürkészhetetlen határmezsgyéjén bolyongott. A Kupolás ház elárvuló kisfiúja a szovjet hátországban veszett el a helyüket nem találó felnőttek között. A Ködben partizánjai erdőbéli kóborlásukkal keresték a kiutat a moralitás útvesztőjéből. A Mit tettél, Richard? című ír drámában pedig egy fiatal srác buli-körútját szemlélhettük, meghintve az abból fakadó feszültséggel, hogy a főhős útközben elkövetett egy gyilkosságot. És még sorolhatnánk. A lényeg viszont, hogy a sodródás, az elveszettség mozgóképes megjelenítésében bizony csúnyán el lehet veszni precízen kidolgozott forgatókönyv, stabil és mondanivalóhoz igazított formanyelv, valamint torokszorító atmoszféra nélkül. A versenyfilmek többsége nem is tudta felmutatni e három jellemvonást, a magyar származású Mira Fornay rasszizmus-látlelete viszont hatványozottan volt képes minderre.

A Kutyám, Killer főhőse egy outsider fiatal, aki nemcsak széthullott családja és egy vidéki skinhead banda között sodródva nem találja a helyét, de még a többségi társadalomba sem tud egyértelműen beilleszkedni. Csupán a címadó harci kutyájával ápol bensőségesebb kapcsolatot. Marek jelenleg megkeseredett édesapjával él igencsak hátrányos helyzetben; az expozíció éppen ott veszi fel a fiú hányattatott sorsának fonalát, hogy eladva panellakásukat a szőlőspincéjükbe kénytelenek költözni. Az üzlethez azonban az édesanya aláírása is szükségeltetik, amit Mareknek kell beszereznie. A masszőrként dolgozó anya egy roma-putriban tengeti életét egy cigány poronttyal – férfi persze nincs az oldalán. S szép lassan kiderül, hogy a félvér féltestvér nem egyszerűen bűnbakként tűnik fel Marek előtt, akinek sanyargatásával gyermeki féltékenységét enyhítheti, hanem áldozatként is, akinek eltüntetésével a bőrfejűek számára is bizonyíthatja rátermettségét.

kutyamkillerA film rendkívül komplex konfliktusát a valóságszag teszi letaglózóvá, nem véletlenül. Mira Fornay két év morvaországi kutatómunkát szánt a vidéki rasszizmus tanulmányozására. A Kutyám, Killert eredeti helyszíneken, kizárólag amatőr szereplőkkel forgatta. S a film következetes formanyelvét is meghatározza a kézikamera hosszú beállításokra alapozott használata. A fiú útját követjük nyomon, skinheadekkel nyomulunk végig a lakótelepen, vele motorozunk anyjához, vagy éppen a gyilkosság helyszínére. A Mareket játszó színész – egyébként sokadosztályú focista – nem nagyon szólal meg, érzelmei sem ülnek ki arcára. Gondolataira, terveire kizárólag a kapcsolatrendszerét árnyaló fejleményekből következhetünk. Ezért is robban be átkozottul az elveszett fiú gyilkossági szándéka, még úgyis, hogy a brutális eseményt tudatosan képen kívülre, csak a kutyaugatás hanghatásaira komponálja a rendezőnő. Megjegyezném: a Kutyám, Killer gyilkosság-jelenete életem egyik, lélektanilag legkegyetlenebbül megalapozott mozgóképes emberölése – a Blue Collar autófestő-merénylete mellett a helye.

Marek vándorlása és az eredeti helyszínek használata azonban lehetővé teszik, hogy a Kutyám, Killerre ne csak személyes bosszútörténetként, hanem szociodrámaként is tekintsünk. A fiú útja során egy döbbenetes helyszínre is elvezet minket a rendezőnő, egy olyan kocsmába, melynek bejáratára helyezett felirat megtiltja, hogy a romák belépjenek a lepukkant vendéglátóipari egységbe. A félvér kisfiút sunyiban piáló, semmirekellő tizenévesek fenyítik be. A romával hált anyán is többször csattan a becsmérlés ostora. S mindeközben látjuk a bortermeléséről elhíresült vidéken a mélyszegénységet, s érezzük a vidéki légkörben lappangó agressziót. A Kutyám, Killer rögrealizmusa döbbenetes erővel szabadítja ránk a Közép-Európán eluralkodó fajgyűlöletet. S Marek figurája nemcsak koránál fogva tükrözi kiválóan a nemzeteket átfogó hevület veszélyeit, hanem egyszerűen azzal, hogy a rendezőnő emberként ábrázolja a rasszista csoportba menekülő fiút, így gyilkos tevékenységét személyes motivációkkal is árnyalja. A Kutyám, Killer a magyar Csak a szél párdarabja, egyben az utóbbi évek talán legfontosabb, tulajdonképpen hibátlan, közép-európai alkotása, amely minden magyar ember számára kötelezően ajánlott mozgókép.

Kiss Tamás

Kiss Tamás a Filmtekercs szerkesztője. Gimnáziumi tanárként mozgóképkultúra és médiaismeret, illetve történelem tárgyakat oktat. Rajong a western, a horror és a gettófilm műfajáért, valamint Brian De Palma és Sidney Lumet munkásságáért.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com