Magazin

Leküzdhetetlen múlt – A megálló

Fruitvale Station

Fruitvale StationA megálló (Fruitvale Station) kezdetéig nem tudtam elképzelni, hogy a tavalyi Sundance fődíjas alkotása valóban jó film, és nem egy pátoszba hajló, didaktikus, a rasszizmus ellen szájbarágósan kampányoló alkotás. Hogy nem így történt, az döntő részben az elsőfilmes Ryan Coogler író-rendező érdeme.

Még én is emlékszem, hogy mindenütt ez volt a hírekben. 2009 első napján a fél világ megbotránkozott azon, hogy egy megbilincselt, földön fekvő férfit hátba lőtt egy amerikai rendőr San Francisco egyik metróállomásán. A Fruitvale-en történt eseményeket azért (is) kapta fel a média, mert a gyilkosságot a metró számos utasa rögzítette kamerás telefonjával. A felvételeken jól látszik, hogy a férfi feltette a kezét, együttműködést mutatott, a rendőrség ráadásul túlerőben volt a helyszínen. Csupán 22 évesen Oscar Grant III rendőri túlkapás áldozata lett, halála hatására zavargások és békés tüntetések kezdődtek a környéken.

Ezt a történetet vitte vászonra Ryan Coogler afro-amerikai rendező. A megálló Oscar Grant (Michael B. Jordan) halálának napját meséli el, amelybe összesűríti a fiatal srác egész életét: zűrös viszonyát barátnőjével, Sophinával (Melnoie Diaz) és lányával, Tatianával (Ariana Neal), küzdelmét munkahelye visszaszerzéséért és kapcsolatát anyjával (az Oscar-díjas Octavia Spencer). Közben pedig a háttérben időnként zakatol a metró, amely egyfajta ingaóraként számlálja a főhős utolsó perceit.

Fruitvale Station

Előzetes koncepciómmal szemben A megálló nem a rasszizmusról vagy a rendőrség rossz működéséről szól, hanem Oscar azon próbálkozásairól, hogy börtönviselt múltjával leszámolva új életet kezdjen. Szereti a lányát, a barátnőjét, az édesanyját, a rokonait. Elkezdte feldolgozni azokat a hibákat, amelyeket az évek során elkövetett, sőt szembesíti is magát azokkal. Az év utolsó napján teljesen hiteles tettnek tűnik, ahogy például megszabadul az összes marihuánájától.

Nem minden csapdát kerül el a Fruitvale Station – sajnos az apa-lánya kapcsolat túlzottan érzelgős, és persze egyik napról a másikra nyilvánvalóan nem lehet jó útra térni – azt azonban maximálisan teljesíti, hogy a néző számára Oscar halála még inkább értelmetlen legyen. Amikor barátaikkal elindulnak a belváros felé, mintha egy másik film kezdődne. Már az oda út is elképesztően feszült, a hazafelé bekövetkező rendőri incidens pedig Az Argo-akció legjobb pillanatait idézi. Csakúgy, mint Ben Affleck filmjében, itt is tudjuk, mi a végkifejlet, mégis szinte vibrál a vászon a helyzet fokozatos eszkalációjától.

Fruitvale Station Octavia Spencer

A kollégám írta, hogy az indie-filmekben mindig remeg a kamera – itt is. De ahogy az Átmeneti állomásban, itt sem értelmetlenül. A rendkívül jó operatőri munka révén a mozitermek nézői szinte eggyé válnak a metró közönségével, akik kamerás telefonjaikkal rögzítik épp a jelenetet. Maximálisan visszaadja így az állomáson zajló események értelmetlenségét A megálló – hogyan lehetséges, hogy a rendőrség percről percre túlreagálja a történteket? Szilveszter éjszaka van, egy kicsit mindenki több enged meg magának – abban az évben én is ugyanezt tettem. Pont ezt üzeni a metróállomáson zajló jelenetsor: veled is megtörténhetett volna.

Összességében kissé érzelgős lett A megálló, de nem magyaráz bele rasszista indítékot a történetbe. Aki akarja, az persze belelátja a metróállomás jelenetébe, de soha nem hallunk egy utalást se arra vonatkozóan, hogy a túlkapás oka bármilyen szinten is visszavezethető lenne a fekete-fehér ellentétre – pedig a helyszínre érkező rendőrök kivétel nélkül fehér bőrűek voltak. Mostanában csúcsra járatták Hollywoodban az afro-amerikak sorsának témáját (az Obama-effektként is ismert jelenség hatására létrejött filmek sora végtelen: 12 év rabszolgaság, A 42-esDjango elszabadul, stb.), így aztán különösen nagy szó, hogy a rendező nem engedett a kísértésnek.

Magát az eseményt Oscar sötét múltjának fizikai megtestesülése váltja ki, Ryan Coogler üzenete tehát egyértelmű: hiába próbálkozik az egyén, a társadalom végül visszahúzza. Lehangoló következetés, de ilyen borzasztó események tükrében nehéz optimistának lenni.

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. tothnandor@filmtekercs.hu

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com