Magazin

Titanic 2014: Meninizmus – Jacky a nők országában

Jacky a nők országábanSzeretjük az elgondolkodtató filmeket, a társadalomkiritkákat, a szatirikus vígjátékokat… ha pedig ez a három egyszerre áll rendelkezésünkre, ráadásul egy francia ínyencség képében, akkor a mennyekben járunk. Épp ezért a Titanic Nemzetközi Filmfesztivál látogatói igazán hálásak lehetnek, ha péntek délután betévedtek az Uránia moziba, és megnézték a valamikori képregényrajzoló, Riad Sattouf második nagyjátékfilmjét.

Képzeljünk el egy országot, ahol a nők uralkodnak, a férfiak csadorban szenvednek az elnyomástól, szexuális zaklatásnak vannak kitéve nap nap után! Ahol a militáris diktatúra élén egy idős, ám annál is szigorúbb hölgy áll, aki gondolkodás nélkül végezteti ki a férfijogi aktivistákat… meg kb. akárki mást is. Ahol a Generalissimo lánya, a Colonelle (Charlotte Gainsbourg) számára eljegyzési bált rendeznek, hogy a szinte rabszolgaként felkínálkozó férfiak közül válasszon magának férjet. Ahol a pónikat istenként tisztelik, és várják a szent üzeneteket tőlük. És ahol nem lehet húst, zöldséget, gyümölcsöt, vagyis igazából semmit sem enni, csak a csapból folyó, undorító trutyit. Nos, egy ilyen országban, Burbunne-ben él a jóképű, ám szegény, Hamupipőke sorsú Jacky (Vincent Lacoste), aki halálosan szerelmes a Colonelle-be, de nem engedheti meg magának, hogy jegyet váltson a bálba. Persze sok véletlennek és egy kis ügyeskedésnek köszönhetően mégis odakerül, sőt, álmai asszonyával is eredményesen megismerkedik.

Jacky_au_royaume_des_filles_Film_still_3Ha  a Jacky a nők országában a hagyományos női-férfi szerepekkel operálna, egy bugyuta kis romantikus vígjáték lenne (abból is a gyengébbek közé tartozó), mindenféle különösebb hatás vagy mondandó nélkül. Csakhogy a nemi szerepek felcserélésével nem csupán a komikus vonala erősödik fel, de olyan, a mi „normális” társadalmunkban jelenlévő problémákra és abszurditásokra hívja fel a figyelmet, amik mellett a hétköznapokban szótlanul elsétálunk. Legyen ilyen a nemi erőszak, molesztálás általános jelenléte a mindennapokban, az irracionális vallási megnyilvánulások, a katonai berendezkedés lehetetlensége, a sztereotípiák elképesztő ostobasága, és még jó sokáig sorolhatnánk. Olyan sok fricskát tartalmaz ez a film, hogy nagyon erős bennem a gyanú, hogy egy ilyen sokrétűen gondolatébresztő katyvasz csakis ebben a műfajban kivitelezhető. Riad Satouff, aki egyben a forgatókönyvet is írta, egy sírvanevetős szatírával állt elő, amiben nem lép át a fingós-hányós poénok mezejére, pedig több alkalma is lenne rá, hogy megtegye.

Pedig ha jobban belegondolunk, és rájövünk, hogy csak a jelenleg is létező állapotokat látjuk inverzben, akkor igazán elkeseredhetnénk. És valójában ez is megtörténik, de mindössze a moziból kisétálva. Úgyhogy bíztatok mindenkit, hogy április 7-én, hétfőn kacagjon, pityeregjen és gondolkozzon egy jót ezen ritka különleges darabon 21:00-tól a Puskin moziban!

Nardai Dorina

Nardai Dorina a ZSKF szabad bölcsészet, majd az ELTE BTK filmtudomány szakán diplomázott. 2011 óta a Filmtekercs szerkesztőségének tagja. Specializációja a gender témák, a dráma, a krimi, a thriller, valamint a spanyol, francia, német és távol-keleti film.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com