Fesztivál Fókuszban

Titanic 2014: Who the fuck is Anna? – Az osztálytalálkozó

Megvan az az élmény, amikor a gimnázium kis utolsó, mindenki által lesajnált bénagyereke elmegy a 20 éves érettségi találkozóra, amire senki sem hívta, majd szembesít mindenkit tinédzser önmagával? Nem hiszem, hogy megvan, mert ilyet az életben még biztos nem láttál… Anna igazi amazon, aki a Kill Bill bosszúéhségével számol le osztálytársaival, de vér helyett mélyreható tekintetét kell elviselnünk. 

Jól szituált, magas egzisztenciájú 40-es férfiak és nők készülnek könnyed laza szórakozásra valaha volt osztálytársaikkal. Anna Odell csöppen be, és noha látszólag szívélyesen fogadják, azért egy igazi outsider. Amit nem átall elmondani pohárköszöntőjében, hogy igen, ő az az Anna, akivel sokan két szót sem beszéltek 9 év alatt, akinek talán a nevét se tudják. Akivel folyton kiszúrtak, akit mindig megaláztak. A kis hülye művész, akit soha senki meg nem értet. A beszéd csak a kezdete a leszámolásnak, az igazán kínos pillanatok akkor jönnek el, amikor az Anna napi életét nyomorúságossá változtató osztálytársak reakcióit látjuk

Igen, Anna Odell a rendező, a forgatókönyvíró és a főszereplő is egyben. Ami mindig gyanússá teszi az ilyen szituációkat, és rögtön elkezdünk kételkedni a „vajon miért akarja velünk elhitetni, hogy tényleg igaz?”, meg hogy megtörtént esetek alapján, persze persze… Ez utóbbi mondat itt ugyan nem hangzik el, de minden más arra utal, ha pedig ez nem volna elég, maga a rendező is ezt nyilatkozta egy interjúban. Mondhatni, ez valamiféle terápia a részéről, amelyben nemcsak kimondja, de a többiekkel is kimondatja húsz évvel ezelőtti traumáját. Keresi az okokat, még mindig a hierarchia aljáról.

Formabontó, egyedi megoldás az amúgy képzőművész elsőfilmes Anna Odell Velencei Filmfesztivált is megjárt alkotása, ahol a nemzetközi újságíró gárda, a FIPRESCI díjával is kitüntették. A különböző filmes műfajok határmezsgyéjén mozogva ugyanis újabb értelmezési szempontokat, megközelítési módokat nyerhetünk. Akár játékfilmként, akár dokumentumfilmként, vagy esetleg valamiféle reality show, országos szembesítő akcióként tekintünk erre a „minek is nevezzelek?”-re. Játékfilmként jön át talán leginkább az az üzenet, amit valószínűleg a rendezőnő is szeretett volna megfogalmazni: hogy az iskolai erőszak és megbélyegzés még évtizedekkel később is milyen erős hatással van az áldozatokra, még akkor is, ha az adott embernek időközben megfelelő élete, egzisztenciája alakult ki. Képtelenség, mennyire nem tudunk szembenézni a történet másik oldalán állóként sem a helyzettel, milyen gyorsan menekültek a szembesítés elől a húsz évvel későbbi iskolások, akik már nem csak, hogy maguk, de talán gyerekeik is felnőttek.

Az osztálytalálkozó tipikus fesztiválfilm, ami formanyelvében rendkívül erősen tud hatni, szórakoztató is, hosszú távú használatra azonban nagy mennyiségben nem fogyasztható.

Avatar

Sergő Z. András

Sergő Z. András alapító, főszerkesztő-helyettes. Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film követője. Kedvencei a dokuk, a kamaradarabok, sport- és valláspolitika. sergoandras@filmtekercs.hu

Szólj hozzá!

Click here to post a comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..