Szemelvények a pornográfia történetéből, Cicciolinával a középpontban. Porn to be free.
A 2. Valletta Filmfesztivál kínálatának legnagyobb meglepetése számomra mindenképpen a Carmine Amoroso által jegyzett Porn to be free című olasz dokumentumfilm volt. A rendező – aki úgy tűnik nagyjából tíz évente jelentkezik új filmmel – többek között arról ismert, hogy 1996-os rendezői debütálása a Mennyire kívánsz? (a főszerepben Monica Belluccival és Vincent Cassellel) az első olasz film, ami a transgender témával mélyebben foglalkozott, ezáltal a queer filmtörténet egyik mérföldkövének is tekinthető. Legújabb munkája a fesztivál speciális vetítéseket tömörítő – nagyon vegyes – blokkjában helyet kapott Porn to be free a pornófilm és a cenzúra küzdelmének főbb állomásait mutatja be, a kötelező dán, francia, amerikai kitekintések mellett elsősorban Olaszországra koncentrálva.
A filmben a műfaj neves úttörői emlékeznek vissza a kezdetektől – amikor még egy-két pornográfnak mondott felvétel megjelentetéséért börtönbe lehetett kerülni – egészen odáig, hogy az ismert pornósztár, Cicciolina (aki Staller Ilona Anna néven látta meg a napvilágot Budapesten) bekerülhetett az olasz parlamentbe. Rendezők, pornósztárok, írók, művészek és filozófusok szólalnak meg a témában: Lasse Braun, Riccardo Schicchi, Marco Pannella, Ilona Staller, Helena Velena, Judith Malina tekintenek vissza a korszakra, magyarázzák, értékelik azt. A monológok, korabeli videók, fotók és filmrészletek összefüggő történetté állva mesélik el, hogyan vált a pornó a 70-es, 80-as években az ellenállás politikai eszközévé. Ami kétségtelenül egy izgalmas téma.
A film középpontjában tulajdonképpen Cicciolina alakja áll, akinek nem hétköznapi pályafutása jól mutatja a zsáner megítélésének változásait a korszakban. Érdekes módon maga Cicciolina, habár rengeteg róla készült felvételt láthatunk a film során – közéleti szerepléseiről, részleteket egy-egy filmjéből, fotókat – csak egy rövid interjút ad a filmben, ami kevésnek hat. Ám így is igazán izgalmas az ő karrierjét nyomon követni egy olasz filmben, amibe számos olyan felvétel került, amit Magyarországon talán sosem mutattak be.
Álszent lenne ez a dokumentumfilm, ha nem kerültek volna szaftosabb jelenetek is a válogatásba. A monológok közben felvillanó, vagy azokat elválasztó bejátszások a korabeli pornó számos alműfaját villantják fel pillanatokra, de a kulisszák mögé is bepillanthat a néző. Mindemellett az is belefér, hogy az egyik megszólaló unottan üresfejű libázza Paris Hiltont, – csak úgy mellékesen. Szókimondó emberek ülnek le a kamerával szembe a Porn to be free-ben. Szerencsére azonban nem megy át a film bulvárba, végig a politika és a pornográfia összefüggései mentén halad tovább a maga sikamlós útvonalán, de nem esik át a ló túloldalára vagy ha mégis, csak pillanatokra. Habár egyesek érzékenységébe így is belegázolhat egy-egy jelenet. (Az sem a véletlenek játéka, hogy Amorosonak nem volt könnyű szponzorokat találni a filmhez.) Ám a pornó, a tabudöntögetés és a felháborodás mindig is kéz a kézben jártak.
[author_bio author=”mlinarik-mariann”]