Kritika

Ártatlan tabusértés – Viktória királynő és Abdul

Stepher Frears ismét a királyi család titkaiban kutakodik, a Viktória királynő és Abdult pedig nem lehet nem szeretni!

Hihetetlen, de még mindig vannak a nem is olyan távoli múlt emblematikus szereplőinek olyan történetei, amelyekről mostanáig nem tudtunk. A Viktória királynő és Abdul egy száz éven át titkolt, éppen ezért elfeledett történetet elevenít fel: a fél világot uraló, idős Viktória királynő közeli kapcsolatba került egy fiatal indiai férfival, tanítójává és bizalmasává fogadta. Barátságukat az udvar természetesen nem nézte jó szemmel. A királynő halála után fia, VII. Edward igyekezett minden bizonyítékot megsemmisíteni a viszonyról, Shrabani Basu írónő is teljesen véletlenül bukkant a nyomára. A hihetetlen, de igaz történet mintha a filmvászonra termett volna – meg is született az adaptáció, amely pont olyan kedves, mint amilyenre számítottam.

Persze a sikerhez elengedhetetlenek a tapasztalt alkotók. 11 év telt el A királynő elsöprő sikere óta, Stephen Frears pedig láthatóan nem jött ki a gyakorlatból.

Ugyanakkor a korábbi „királynős” filmmel ellentétben a korszakban példátlan tabusértésről sok humorral és kevés drámával, társadalomkritikával beszél, nem pedig fordítva.

Azaz Viktória királynő és Abdul inkább szívhez szóló vasárnapi mozi, mint éles vádirat. Frears nem támad, inkább a két gyökeresen eltérő hátterű, pozíciójú ember élete, személyisége között támasztott meglepő párhuzamokkal fogalmaz meg izgalmas állításokat. A szerepek felcserélhetőségének, relatív voltának felismerésével Viktória és Abdul valóban forradalmat hajtottak végre, még ha ez a négy fal között maradt is – az életen át tartó szolgálat és az egymástól való tanulás olyan közös pontok voltak kettejük között, amelyek elválaszthatatlanul közel hozták őket egymáshoz.

Ez a közelség volt az, amelyet az udvar merev szabályai, illetve a konzervatív, irigy és előítéletes (nem mellesleg Abdulnál sokkal idősebb tagokból álló) udvartartás nem tudott értelmezni, éppen ezért félt tőle. Frears a királynő környezetét menthetetlenül nevetségesnek ábrázolja, sok jelenet egyenesen burleszk. Ezzel élesen szemben áll a két főszereplő szeretetteljes, meghitt kapcsolata, amelyről sok empátiával mesél a rendező – a főszereplők közötti vicces helyzeteket finomabb humorral festi meg.

Így a legnagyobb tabusértés a tartalom helyett inkább a formában keresendő a Viktória királynő és Abdulban: e két eltérő stílus meglepően jól megfér egymás mellett, ugyanakkor okoz néhány döccenőt is a filmben.

A végletek között a színészi játék teremthet áthidalást: Frears szokás szerint színészközpontú filmet rendezett. Judi Dench természetesen ragyog a női főszerepben, már most Oscar-esélyesként emlegetik. (Érdekesség, hogy 20 éve már eljátszotta Viktóriát a Botrány a birodalomban című John Madden-filmben. Az a királynő előző életszakaszát, benne a skót közember John Brownnal való, ugyancsak megbotránkoztató barátságát ölelte fel, Oscar-jelölést és Golden Globe-díjat ért a színésznőnek.) A fiatal indiai Ali Fazal felnő Dench mellé, kettejükhöz pedig a brit színjátszás legjobb karakterszínészei asszisztálnak Eddie Izzardtól Michael Gambonig.

https://www.youtube.com/watch?v=vOfrR4-yVcY

Stephen Frears életműdíjat jött átvenni Velencébe, a Viktória királynő és Abdul kockázatmentes szerethetősége pedig megfelelő kíséretet nyújt. Bár a rendezőnek voltak ennél merészebb (és érdekesebb) filmjei is a Veszedelmes viszonyoktól A királynőig, a Viktória királynő és Abdul egyfajta összegzése Frears témáinak, stílusának, amiben felesleges kivetnivalót keresni.

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. Specializációja a szerzői film, a western és az intermedialitás, mániája az önreflexió. Újságíróként és marketingesként dolgozik. A Filmtekercs.hu főszerkesztője.
gyongyosililla@filmtekercs.hu

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com