Kritika

A DeLorean nem csak egy kocsi?! – Driven

09/17/17 San Juan, PR--Still photographs of the filming of Driven, directed by Nick Hamm, Director of Photography: Walter Lindenlaub. Cast members include Jason Sudeikis, Lee Pace, Corey Stoll, Michael Cudlitz and Erin Moriarty.

A DeLorean szó hallatán az emberek többsége a Vissza a jövőbe című filmre és az időgépként használt autóra gondol. Azonban nemcsak a trilógia által halhatatlanná tett jármű, hanem tervezője, John DeLorean története is filmre kívánkozik: ez a Driven.

A Vissza a jövőbe-trilógiáról sok minden eszünkbe jut: Doki, Marty McFly, fluxuskondenzátor, légdeszka és persze a DeLorean. Az azonban már kevésbé közismert, hogy az „időgép” tervezője önmagáról nevezte el az autót: ő volt John DeLorean. Magyarországon csak elvétve hallani róla – pedig édesanyja révén magyar származású volt –, így Amerikával ellentétben nem a kollektív tudatunk része a mérnök emelkedése és bukása, sőt az sem, hogy egyszer még kábítószer-kereskedelemmel is megvádolták. Ezt egykori szomszédjának és barátjának, Jim Hoffmannak köszönhette, aki pitiáner drogcsempészből lett FBI informátor.

A Driven, amely ezeket az eseményeket dolgozza fel, már csak az újdonság ereje miatt is érdekes film lenne, azonban nem ezért válik maradandó, szórakoztató élménnyé. A hetvenes években játszódó alkotás a korszak funky hangulatát idézi színeivel, kosztümjeivel és persze a zenéjével, melynek ritmusát a film narratívája is felveszi. Bár a flashbackes szerkezetben elmesélt történet DeLorean (Lee Pace) tárgyalásán nyit, és Hoffman (Jason Sudeikis) tanúvallomásából ismerjük meg az eseményeket, a Drivennek mégis csak a végállomása a bírósági terem.

Az odavezető út sokkal fontosabb, mely a két férfi között kialakuló bromance-t tematizálja: Hoffman először isteníti DeLoreant, majd bekerül a sztármérnök belső körébe és kölcsönösen megszeretik egymást.

Mikor Jim megismerte John DeLoreant, a megvalósult amerikai álmot látta benne: bevándorló, munkásosztálybeli szülők gyermekeként híres autótervező mérnök lett, aki éppen saját vállalkozásba fogott. A saját magáról elnevezett DeLoreannek már a terve is magával ragadja Jimet és a közönséget, akik a hűséges barát szemén keresztül lesznek tanúi a cég szárnyalásának. Ahogyan azt a folyamatot is Hoffmanon keresztül ismerjük meg, miképp válik DeLorean egyre kétségbeesettebbé, vállalkozása egyre sikertelenebbé, miközben a csőd szélére sodródik. A két férfi barátsága azonban állandó, így a Driven üzenete is a barátság értékéről szól.

És bár Jim és DeLorean kapcsolata áll a film fókuszában, említést érdemel a Hoffmant sakkban tartó FBI ügynök, Benedict Tisa (Corey Stoll) és a piti bűnöző dinamikája is, mely egy hajszálnyit markánsabbra sikeredett. A szerencsétlen Jim és ügyetlenkedései, illetve Tisa ügynök ideges keménykezűsége remek kontrasztot, sőt humorforrást alkotnak. A Driven amúgy is telis-tele van vígjátéki elemekkel, melyekkel nem meglepő, hogy a Hoffmant alakító Jason Sudeikis képes a legjobban játszani. A leginkább altesti poénokkal dolgozó vígjátékokból és olyan filmek szereplőjeként ismert színészt, mint a Családi üzelmeka Drivenben végre egy humoros, ám mégis komolyan vehető alkotás főhőseként láthatjuk. Ezt láthatóan maga Sudeikis is élvezi, ugyanis az első perctől kezdve megragadja a kezünket és végigvezet minket ezen a sokak számára eddig ismeretlen történeten. Jóvoltából számos helyzetkomikumra épülő jelenetet látunk – első bénázása a lehallgató készülékkel fergeteges –, de Corey Stollon és Lee Pace-en kívül a feleségét alakító Judy Greerrel is hibátlanul együttműködnek, ha vicces szóváltásokról van szó.

Az üdítő humorral előadott sztorit megtámogatja a film dögös stílusa is: a Puerto Ricó-i gyönyörű, élénk színvilágú díszleteken meg sem látszik a Maria hurrikán óriási pusztítása, a jelmezek pedig igazi klasszikus, hetvenes éveket idéző ruhák.

Ezeket remekül egészíti ki a hangulatos, pörgős filmzene, melynek dallamai között néha felcsendül egy-egy jól ismert sláger is.

Az ezen eszközökkel megteremtett feel good-érzés azonban elveszi a thrillerként beállított film suspense-ének élét. A feszültség csupán annyira erős, hogy épp fenntartsa az érdeklődésünket, és tulajdonképpen csak a cselekmény végén mutatkozik meg igazán, a Jim és DeLorean barátságát próbára tévő jelenetben. Az ezt követő híradó-tudósítások archív felvételei pedig már csak két tényt árulnak el: milyen kísértetiesen hasonlít Lee Pace az általa megformált DeLoreanre, illetve azt, hogy mennyire nagy hangsúlyt fektet Nick Hamm rendező a történet valós mivoltjára. A Driven láttán biztosak lehetünk abban, hogy tényleg minden titkot megtudhatunk a Vissza a jövőbe-trilógia időgépéről és annak tervezőjéről, John DeLoreanről.

Rakita Vivien

Rakita Vivien az ELTE Bölcsészkarán végzett film szakon. Kedvence a midcult, illetve a történelmi és gengszterfilmek, valamint sorozatok széles skálája. 2017 óta tagja a Filmtekercs csapatának.