Fesztivál Fókuszban Kritika

Vadnyugati Odüsszeia – Testvérlövészek

Jacques Audiard filmjét a meglepő narratív csavarok és hangnemváltások teszik különlegessé – a Testvérlövészek (The Sisters Brothers)csak ugródeszkának használja a westernműfajt.

Bár a Testvérlövészek keletkezési körülményeiben nem mellékes, hogy ez a Rozsda és csont, a Dheepanés a A prófétacímű filmeket is jegyző Jacques Audiard első angol nyelvű filmje, fontosabb, hogy az ötletgazda az egyik főszerepet is eljátszó John C. Reilly. Napjaink egyik legeredetibb karakterszínészének a szerelemprojektjéről van szó, az ő produkciós cégénél (óriási francia-spanyol-román-amerikai koprodukcióban) készült a film. Persze ha nagyon akarjuk, felismerhetjük a filmben Audiard kedvelt motívumait is (a társadalom perifériájára szorult karakterek, szabálytalan történetvezetés), ő inkább csak egy szükséges kellék a Testvérlövészekben; ugyanakkor nagyon is jól végezte (bér)munkáját, hiszen a Velencei Filmfesztivál Ezüst Oroszlánját nyerte el a legjobb rendezésért.

A Testvérlövészek a kanadai Patrick deWitt regényén alapul, és a kaliforniai aranyláz idején játszódik – ám a megszokotthoz képest más oldalról ábrázolja a kedvelt westerntémát. Az arany sokáig egyáltalán nem szerepel a filmben, csupán a fejvadász Sisters testvérek, Charlie és Eli (Joaquin Phoenix, John C. Reilly), az előőrsnek kiküldött fűzfapoéta, John Morris (Jake Gyllenhaal) és leendő áldozatuk, Hermann Kermit Warm (Riz Ahmed) útjait követjük. Majd nagy sokára fény derül a küldetés valódi természetére: a kémikus Warm ugyanis feltalált egy formulát, ami segít az aranymosásban, a Sisters testvérek rejtőzködő főnökének (Rutger Hauer) pedig erre fáj a foga. Szokatlan az is, hogy a hősök mit akarnak kezdeni egymással és az arannyal, illetve az aranyláz mint veszélyforrás is új értelmet nyer;

egyszóval a Testvérlövészekben az arany csak a cselekmény katalizátora, ami egyszerre lendíti kiszámíthatatlan irányokba a narratívát, és válik a mohóság, a civilizáció bedöntésének és az újrakezdés kockázatának diszkrét szimbólumává.

De nem csupán az arany kap szokatlan szerepet a Testvérlövészekben: Audiard (és állandó forgatókönyvíró társa, Thomas Bidegain) gyakorlatilag sportot űz abból, hogy kizökkentse a westerneken előszeretettel unatkozó nézőt. A film eleinte tipikus műfaji darabnak tűnik: fülsiketítő tűzpárbajjal nyit, ami után a hírhedt Sisters testvérek új küldetésre indulnak. Ám az út előrehaladtával fokozatosan vetkőzik le magukról a westernkliséket, a küldetés teljesítése helyett kisszerű, tragikomikus kalandokba bonyolódva és kétes értékű győzelmekbe menekülve. A western történetsémáit a két fivér közötti dinamizmus is elhomályosítja, hiszen a közös kalandon felülkerekedik a traumatizált múltjuk, az alkoholgőztől és kételyektől terhes jelenük és a közös jövőjük feletti aggodalom.

Ezzel egyidőben Morris és Warm ahelyett, hogy megölné egymást, egy utópisztikus társadalmi modellről ábrándozik (amit Dallasban terveznek megvalósítani, ami menthetetlenül nevetségessé teszi az elképzelést). A két páros találkozása pedig egészen meglepő irányba tereli a cselekményt: mindannyian megvilágosodnak a sorsukat illetően. A Testvérlövészek tehát műfajváltás(ok)on megy keresztül: a film végeredményben fekete komédia és western keveréke, egyszerre western és westernparódia, és mindezt pikareszk szerkezet és melankolikus-filozofálgatós betétek teszik még érdekesebbé.

Jacques Audiard Velencében két atipikus westernt hozott fel példának a Testvérlövészek előképeiként:

a Kis nagy embert és a Missouri fejvadászt. A kisszerűség, a jó és a rossz közti határvonal elhomályosítása, a keserédes hangvétel (és a fejvadászat) valóban hasonítja a filmet Arthur Penn kiváló alkotásaihoz, ám a szerkezete egy jóval régebbi előképet idéz: az Odüsszeiát. A kapcsolat kevésbé direkt, mint a már szintén nagyon áttételes Coen-filmben, a hasonló hangulatú és hasonló környezetben játszódó Ó testvér, merre visz az utadban, de a pikareszk kalandok természete azonos. A Sisters testvérek is változatos zűrökbe keverednek, különös emberekkel találkoznak, bizarr és veszélyes helyzetekből kell megmenekülniük nem kis veszteségek árán. Megjelenik a csábítás és a halál is, miközben a fivérek két jövőkép között őrlődnek: Eli inkább hazatérne, letelepedne és megházasodna, Charlie pedig folytatná az utazást és fegyverforgatást. A film végkifejlete szintén az Odüsszeia befejezését idézi jellegzetesen kicsavart módon.

A meglepetésekkel teli történetvezetésen túl további tényezők is emelik a Testvérlövészek fényét. A négy főszereplő (Phoenix, Reilly, Gyllenhaal, Ahmed) között kivételesen jó az összhang, de önmagukban is remekelnek, Alexandre Desplat pedig a megszokott filmzenéitől eltávolodva klasszikus westernzenét írt. Így Audiard filmje egyszerre piszkosul szórakoztató, a hagyományokat tisztelő és felülíró alkotás, amely még elgondolkodtatni is képes az önpusztító Amerikáról és egy százötven évvel ezelőtti civilizációs krízispontról alkotott képével.

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. Specializációja a szerzői film, a western és az intermedialitás, mániája az önreflexió.
Újságíróként és marketingesként dolgozik. A Filmtekercs.hu ötfős szerkesztőcsapatának tagja, a Papírfény rovat felelőse.
gyongyosililla@filmtekercs.hu

FM ‘tekercs Podcast

 

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..