Magazin

A magyar film idén is megmutatja magát – Elindult a Filmszemle

„A magyar film él, a magyar film sokszínű, és a magyar film igenis életrevaló” – tegnap az Urániában tartott sajtótájékoztatóval hivatalosan is kezdetét vette a 43. Magyar Filmszemle, ami remélhetőleg nem csak a hosszú ideje a magyar filmgyártás fölött gyűlő sötét felhők, hanem a nehéz helyzet ellenére is elkészült és ősbemutatójukat ünneplő filmek miatt marad emlékezetes.

Hiányzó sajtóvetítések, kiosztásra nem kerülő díjak, elmaradó protokollrendezvények – de legalább van. A Filmszemle idei célja nem az ítéletmondás, hanem bármiféle protokollt nélkülöző, „fapados” szórakoztatás, ahol a magyar filmkészítők megmutatják, mennyire áldozatkészek és elkötelezettek a szakma iránt. Az eltökéltség már a szervezésen is látszik, a Szemle idén ugyanis mindenféle állami támogatás nélkül, jóformán önerőből, szponzorok és lelkes támogatók segítségével került a tavaly májusi után ismét hagyományos időpontjában, a Berlinale előtt megrendezésre. Bár a Magyar Filmművészek Szövetsége és a Filmalap közötti puskaporos hangulat valósággal tapintható a levegőben, ettől most tekintsünk el és koncentráljunk inkább arra, hogy milyen felhozatalból lehet választani a 141 rendező munkáját műsorra tűző fesztiválon.

A kizárólag ősbemutatóknak helyt adó Filmszemle programjában a 7 nagyjátékfilm mellett számos dokumentumfilm, kísérleti- és kisjátékfilm, animációs és ismeretterjesztő film került be a programba, legtöbbjük valóban csak egy, a szerencsésebbek 2-3 vetítéssel a programfüzetben. Bár csütörtökön jórészt csak dokumentum- vagy információs vetítésekre került sor az Urániában, pénteken már a nagyjátékfilmek is bekapcsolódtak a vetítésekbe – a Magyarország 2011 és Cserhalmi Sára Drága besúgott barátaim című filmje nyitották a sort –, holnaptól pedig már a Toldi is bekapcsolódik a hét kiemelt film játszásába. Szomorú hír, hogy Vidnyánszky Attila A szarvassá változott fiúja az előzetes reményekkel szemben mégsem készült el időben, cserébe az egyik legnagyobb érdeklődéssel várt Magyarország 2011-et szombaton 14:45-től is meg lehet tekinteni az Urániában – jegyet azonban már aligha tudunk szerezni a filmre.

Ahogy úgy általában egyik játékfilmre sem, az egységesen 600 forintért kínált jegyek (amiket nem mellesleg maguk a produkciók is, színésztől a rendezőig maguknak finanszíroznak) villámgyorsan elfogytak, de próbálkozni azért lehet a vetítések előtt fél órával a mozik pénztárában – ekkor szabadulnak fel ugyanis az előre lefoglalt, ám időben át nem vett darabok. Nem lehetetlen, a próbálkozás pedig duplán megéri ha belegondolunk abba: ki tudja, visszakerülnek-e a vetítőgépbe ezek a filmek valaha is hagyományos forgalmazás keretein belül vagy sem.

A nagyjátékfilm-kínálat:

Deák Krisztina: Aglaja
Fancsikai Péter: jp.co.de
Jeles András, Kocsis Ágnes, Török Ferenc, Szabó Simon, Mészáros Márta, Forgács Péter, Siroki László, Pálfi György, Fliegauf Benedek, Salamon András, Jancsó Miklós: Magyarország 2011
Pálfi György: Final cut – Hölgyeim és uraim
Szabó István: Az ajtó
Török Ferenc: Isztambul (csak zártkörű vetítés)
Cserhalmi Sára: Drága besúgott barátaim

A részletes program megtekinthető a Magyar Filmszemle hivatalos honlapján, ezen a linken pedig a kísérőrendezvények részleteit találjátok. Találkozzunk a Toldiban vagy az Urániában! A Filmtekercs Filmszemlével kapcsolatos cikkei a továbbiakban itt olvashatók.

Zsély Csilla

2007 szeptemberétől koptatom az ELTE-BTK filmes tanszékének padjait, és mint minden rendes bölcsész, én is igyekszem mindig (legalább) két lábbal a föld felett járni. Habár a filmezés gyakorlati oldala mindig is jobban foglalkoztatott (az amatőr filmkezdeményezéseket mostanra már szerencsére leváltották a kiforrottabb művek), 2009 őszén egy szép napon mégis az írásra adtam a fejem, és megpályáztam egy helyet az akkor épp munkaerő-frissítésen munkálkodó Filmtekercsnél. Azt pedig, hogy a filmezés és az arról való írás milyen békésen megfér egymás mellett, mi sem bizonyítja jobban, minthogy újabban már szorgosan igyekszem elsajátítani a sajtóakkreditációk minden csínját-bínját, mint a fesztivál rovat vezetője.

Filmek: Az animációs filmek iránti már-már beteges rajongásom talán életem első moziélményére, a Toy Story 1996-os megtekintésére vezethető vissza, a forma iránti lelkesedésem azóta töretlen, és újabban egy animációs blog elindításához vezetett. Egyébként nagyjából mindenevő vagyok, bár szívszaggató melodrámák, kaszabolós horrorok és zombifilmek kerüljenek. Abszolút kedvencként Tim Burtont említeném, A majmok bolygója kivételével.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com