Filmszemle Magazin

Filmkészítő óra – Drága besúgott barátaim

Cserhalmi Sára filmje, a Drága besúgott barátaim az előző rendszerből örökölt, súlyos titkokkal terhelt kapcsolatok tablója szeretett volna lenni. Bár a rendezőnő megnyerte apja generációjának színészóriásait a feladatra, a végeredmény mégis egy filmkészítő kurzus első órájára készített beállításgyűjtemény lett, amit félek, az utómunkák befejezése sem fog megmenteni.

Pedig micsoda jó téma ez! Czettl Andor (Cserhalmi György) kiolvassa az aktájából, hogy egyik legjobb barátja, Pásztor János (Derzsi János) éveken át jelentett róla. Bosszúja a nagynyilvánosság előtt megjelentetett cikk, mely leleplezi az árulót, aki azonban bűnbánat helyett inkább beint a jóbarátoknak. Micsoda alaphelyzet, és mennyit kihozott volna belőle egy jó rendező, egy jó operatőr, egy jó szövegíró! Ezek – sok más mellett – azonban nem álltak rendelkezésre, és a film amatőrizmusoktól fuldokló gondolatkezdemény lett csupán. A forgatókönyv is erősen hibádzik, az eredetileg kisfilmnek induló művet sajnos nem sikerült félúton eléggé felturbózni. Kismillió szereplő felvonul, a feléről alig tudunk meg valamit, nem értjük a szerepüket, sokszor csak azért vannak jelen, hogy a főhős mégse magába beszéljen már. (Megjegyzem a film magasan legerősebb jelenete, amikor Pásztor a magnetofonra mondja fel búcsúgondolatait.) Pedig talán jobb lenne, ha mind hallgatnának, mert amint kinyitják a szájukat, a néző kínosan feszengeni kezd a tökéletesen életidegen dialógokat hallván. Sajnos még ezek az egyébként fantasztikus színészek is sokszor csak partra vetett halként tátogják a játékot is elbizonytalanító, üresen csengő mondatokat.

Ennél is komolyabb gond van a film képi világával. Rég láttam már ennyi öncélú beállítást, buta kocsizást, tévésorozatokat idéző világítást. Egyszerűen zavaróan a néző képébe másznak a keretes kompozíciók, és hiába is gondolkodom rajta, nem értem, miért nem lehetett felsnittelni egy-két dialógot, ha az szolgálta volna a tartalmat. Az állóképek elidegenítő hatása túlságosan is jól sikerült: a néző egyszerűen kikerül a film világából, s hiába próbál újra és újra visszakéredzkedni, esélye sincsen.

(A filmet a Filmszemlén láttunk, még nem végső verziójában.)

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs.hu egyik alapítója, 2020 augusztusáig főszerkesztője. Jelenleg a Filmtekercs Vizuális Kultúráért Egyesület alelnökeként a Filmtekercs offline rendezvényeiért és partnerkapcsolataiért felel. Geográfusként és filmtörténetre specializálódott bölcsészként végzett, PR-, branding- és marketingtanácsadóként dolgozik. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés