Kritika

Nevercity, egy soha be nem teljesült álom – Kísérleti város

Az 1960-as évek közepén Amerikában Kísérleti város (The Experimental City) felépítését tervezték Minnesotában. Elgondolásuk szerint a föld alá süllyesztett infrastruktúra lehetővé tenné a város felszíni területeinek levegős, nyílt zöldövezeti terekké való képzését, a közlekedést pedig automatizált autópálya-rendszerrel tervezték megoldani. Na, és mindezen túl, a kísérleti város fölé hatalmas üvegkupolát vizionáltak.

Amikor Athelstan Spilhaus megkérdezte John F. Kennedyt, hogy miért őt nevezte ki az 1962-ben megrendezett amerikai tudományos kiállítás rendezőjének a Seattle-i Világkiállításon, JFK tréfásan így válaszolt: „Amit a tudományról valaha is megtanultam, Spilly, az mind az Ön képregényeiből származik.” Na, de ki is Athelstan Spilhaus, akinek még az amerikai elnököt is sikerült elvarázsolnia?

Athelstan Spilhaus dél-afrikai származású, szakmájában nemzetközi hírnevet szerzett amerikai geofizikus és oceanográfus volt. A tenger feltárása óriási fantáziát igényel, és a saját kora műszaki polihisztorának tartott Spilhaus ezt a tehetségét ültette át színes, tudományos-fantasztikus, ismeretterjesztő képregény-sorozatába, amely 1957 és 1973 között jelent meg.

Az Our New Age 5 millió tudomány és a technológia iránt érdeklődő ifjú olvasó érdeklődését tartotta fenn 16 éven át.

Hatására gyerekek hada nőtt fel a tudomány bűvöletében. Nem csoda hát, ha Amerikában akkoriban Spilhaus képregényei alapján gondolták el a jövőt, – s ő lehetőséget kapott, hogy képzeletüket beteljesítse. A ’60-as évek előrejelzései alapján ugyanis Spilhaus már vizionálta, hogy a 21. századra az USA lakossága rohamtempóban fog felduzzadni, ami új városok ezreinek felépítését igényli. Spilhaus felfogásában a tudomány és a technológia képes megoldani a lakhatás kérdését is, így vált a 20. század futurisztikus víziójának, a Minnesota kísérleti városnak (MXC) megálmodójává és eredeti tervezőjévé.

Az MXC gondolata akkor realizálódott, amikor Spilhaus 1966-ban erős szövetségesre talált Otto Silha, a Minnesota Star és Tribune kiadója személyében. Közös PR-kampányuk eredményeként olyan fontos embereket nyertek meg ügyüknek, mint Muriel Snowden tábornok vagy Hubert Humphrey alelnök, Minnesota akkori szenátora.

1967-ben az MXC 250 000 dollárt szerzett olyan cégek befektetései révén, mint a Boeing vagy a Ford.

A projekt teljes költségét akkoriban 10 milliárd dollárra becsülték, a teljesítés időpontját pedig 1984-re tűzték ki.

Kigondolói a semmiből felépülő, 250 000 lakossal számoló kísérleti várost a Minnesota északi részén lévő Swatara mellé álmodták. Elgondolásuk az volt, hogy az infrastruktúrát képező közműveket és parkolókat a legmodernebb technológiák alkalmazásával föld alá süllyesztik, és a felszíni területnek is mindössze 1/6-át burkolják le, így a fennmaradó részt parkok és levegős, nyílt terek képezik majd. Emellett átfogó elgondolás született a levegőszennyeződés kiküszöbölésére és a hulladék hasznosítására, a közlekedést pedig olyan automatizált autópálya-rendszerrel tervezték megoldani, mely összekapcsolja a várost a külvilággal. S mindezen túl a város fölé hatalmas üvegkupolát vizionáltak.

Chad Freidrichs amerikai dokumentumfilm-rendező egy izgalmas társadalmi kísérlet krónikásaként, időrendben és részletekbe menő alapossággal mutatja be az MXC projekt alakulását, a város megálmodásától egészen a terv hamvába hullásáig. A rendező e fantasztikus elképzelés vizuális bemutatásán túl sokoldalúan körbejárja a kísérleti város megvalósítása körüli kálváriát az amerikai kormányzat, a város tervezői, a szakértői csoportok és az építésre kiszemelt területen élő lakosok hozzáállását nyomonkövetve.

Dokumentumfilmje legfőbb erényét épp ezért a sokszínűsége jelenti.

Chad Freidrichs az eredeti helyszínről készült korabeli fotók, híradófilmrészletek, amatőr filmek, újságkivágások és személyes interjúk segítségével tárja fel a hatvanas évek MXC történéseit. Emellett a Spilhaus által készített terv- és látványrajzok bemutatásával a rendező tetszetőssé és jól elképzelhetővé teszi a nézők számára ezt a grandiózus vállalkozást. A sokszínűen bemutatott várostervezési projekt alakulásáról egy „mindentudó narrátor” tudósít, s az ő útmutatására szüksége is van a nézőknek a számos váratlan fordulattal élő, mind szövevényesebbé váló városépítési folyamat megértéséhez.

A fejlesztés végül több ok miatt is elakadt, és a futurisztikus jövőképet megtestesítő MXC projektet 1973-ban hivatalosan is törölték. Athelstan Spilhaus átfogó rendszerekben tudott ugyan gondolkodni, de nem volt építész, ami a terv megvalósítása során számos problémát felvetett.

Richard Nixon győzelme, egyben Hubert Humphrey veresége az 1968-as elnökválasztásokon alapjaiban ingatta meg a vállalkozást.

A költséges beruházáshoz kapcsolódó döntéshozatali folyamat során Spilhausnak jelentősen meggyengült a pozíciója, amitől mindinkább türelmét veszítette. Bár továbbra is támogatta a projektet, 1968-ban lemondott az MXC-bizottság társelnöki posztjáról. A dokumentumfilm külön érdekességeként hallhatók az MXC-bizottság üléseiről fennmaradt hangszalagok, melyeken a nagyszabású projektet felső szinten képviselők vitatkoznak egymással. A terv elhalását előmozdította még, hogy a környék lakói sem ujjongtak a grandiózus elképzelés megvalósításáért, féltvén lakókörnyezetük addigi nyugalmát, s elégedetlenségüknek többször hangot is adtak.

Chad Freidrichs Kísérleti város című filmje magával ragadó krónika a 20. századnak erről a képzeletet felülmúló vállalkozásáról. Miként Verne Gyula látnoki elképzelései is csak lassanként teljesednek be, egyszer talán Athelstan Spilhaus álma is megvalósul, ha nem is éppen Amerikában, de valahol a világban.

 

A filmet a Budapesti Építészeti Filmnapok keretei közt láthattuk.

Argejó Éva

Argejó Éva szociológiát és filozófiát tanult az ELTE-n, a Magyar Televízió kulturális műsorának (Múzsa) szerkesztője volt, jelenleg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa. Specializációja a társadalmi dráma, a sci-fi, a fantasy és a thriller.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com