Ha a nő egy mesterséges intelligencia, vajon ő lesz a teremtés koronája? A nő háttere: itt tart most az MI-kutatás.
Havasmezői Gergely írása.
Turing
A nő a legbizarrabb film, amit valaha láttam. De most nem az érzelmi oldaláról írok, noha az is épp elég témát adott, míg kedvesemmel a Mammutból Pestre sétáltunk. Most hideg dolgok jönnek: MI, Turing és a technológiai szingularitás.
A nő egy mesterséges intelligencia története. Mivel a film jövőjében az ember beszéddel kommunikál a géppel (módfelett valószínűtlen jövőkép), hát igen okos módon Scarlett Johansson földöntúlian tökéletes hangját adták a rendszernek. Scarlett Johansson annyira varázslatos, hogy még a magyar mozikban is felirattal vetítik a filmet. (Szeretem legalábbis azt hinni, hogy ezért.) De másként is tökéletes ez a női oprendszer.
Felismeri például a hangsúlyt, a hangszínt, az érzelmi állapotot. Érti a kontextust, felfogja az utalásokat. Emberi kommunikációra képes. Simán átmegy a Turing-teszten.
Egy gép, ami elvégzi a Turing-tesztet, a mesterséges intelligenciával foglalkozó kutatók Szent Grálja. Pedig egyszerű – amíg bele nem gondolsz. Egy ember beszélgetésbe kezd egy másik szobában ülő „idegennel”, és nem tudja, az vajon ember-e vagy gép. Ha képtelen kitalálni, melyik (azaz ha statisztikailag kellő számú próbálkozóból elegendően képtelenek kitalálni), akkor az a gép mesterséges intelligencia.
A filmben az OS1 operációs rendszer („Samantha”) úgy ugorja át a tesztet, hogy még bele is lehet szeretni. Valószínű-e egy ilyen gép létezése?
„Nem sok választ el minket az intelligens virtuális asszisztensek valóságától”
– mondja a Cisco Magyarország. Az Apple Siri alkalmazása, a Samsung S Voice Now, a Google Now, vagy a Cisco San Jose-i központjában működő virtuális asszisztens, illetve általában az autóiparban és az egészségügyben használt intelligens megoldások ízelítőt adnak a jövőről, lépésről lépésre előrehaladva Spike Jonze víziója felé – írja a cég sajtóanyaga: őket is megragadta a film. A nő egyszerű technológiák keverékeként mutatják be a tökéletes virtuális asszisztenst, amelynek használatához elég egy asztali számítógép, egy mobileszköz és egy fülben viselhető kommunikátor. Ezek az eszközök már most is rendelkezésre állnak, viszont a hozzájuk kapcsolt mesterséges intelligencia, a valós idejű képfelismerés, a térbeli tájékozódás, az arc- és hangulat felismerés és a társadalmi normák ismerete meghaladják a ma rendelkezésre álló technológiát.
A Google ki is mondta már: egyik célja a tökéletes személyi asszisztens megalkotása. Az Android rendszer és alprogramjai már összekapcsolnak különböző eszközöket: okostelefont és számítógépet, okosórát és a Google szemüveget. Autóba is szánják. De egy MI-szintű asszisztens működéséhez nagyságrendnyivel fejlettebb hálózat kell.
Ma már megkerülhetetlen a „minden dolog hálója” (Internet of Everything – IoE) trend, ami kulcsszerepet játszhat az intelligens virtuális asszisztensek létrehozásában és elterjedésében is – írja a sajtóanyag. A téma többek között a Világgazdasági Fórum nyitónapján és más nemzetközi technológiai eseményeken is felmerült. Az IoE az eszközök, adatok, folyamatok és emberek összekapcsolásáról, és az ezen kapcsolódások által létrehozott exponenciális értékről szól. Az IoE kapcsán számos olyan technológiai folyamat – Internet of Things, mobilitás, felhő és big data – említhető, amely a jövő intelligens virtuális asszisztenseinek létrejöttéhez is nélkülözhetetlen. Ahhoz, hogy virtuális asszisztensünktől megfelelő válaszokat kapjunk kérdéseinkre, az információnak bárhol és bármikor rendelkezésére kell állnia.
És a kulcs az információ. Samantha, a film virtuális asszisztense néhány jelenetben a következő képességekkel bír: valós idejű képfeldolgozás hatalmas mennyiségű adat alapján, térbeli tájékozódás, arcfelismerés. Egyik sem létezik jelenleg. De egyik sincs messze. A térbeli tájékozódás és a képi adatok feldolgozása real time körülmények között már működik a Google kísérleti robotautóiban. Igaz ugyan, nem egy apró kamera „látja” a teret, hanem érzékelők, speciális képfeldolgozók, lézeres távolságmérés és radarok is besegítenek. Hasonlóan, az arcfelismerés mára a biztonságtechnikai ipar alapvető, bár tökéletlen része – gyenge fényviszonyok között még nem működik, és könnyen megtéveszthető.
Miért MI A nő?
A Turing-teszt az egyetlen általánosan elfogadott mesterséges intelligencia-kritérium. Pedig csak a beszélgetésre alapoz. Miért a kommunikáció az MI-lét sarokpontja?
A válasz inkább filozófiai, mint technikai: nincs más egyértelmű feltétel. Számítási sebesség? Semmit sem ér megfelelő „viselkedés”, azaz szoftver nélkül; az MI a szoftver lesz, nem a hardver. Öntudat? Hogyan állapítod meg a létét? Érzelmek? Honnan tudod, hogy az öntudat és érzelmek beprogramozott szimulációja mikor csap át valóságba?
Ha egy gép azt írja ki: „szeretlek” – mert erre utasítja a program –, csakugyan szeret?
Mivel maga az intelligencia is definiálatlan filozófiai fogalom, a mesterséges változata is szükségszerűen szubjektív meghatározások alanya. Ha személynek érzed a gépet, valószínűleg „intelligens” is. Ha sokan tévesztik össze emberrel, szinte biztosan az. Turing ezt határozottabban fejezte ki: „Ha egy gép olyan intelligensen viselkedik, mint egy emberi lény, akkor olyan intelligens, mint egy emberi lény.”
Ha még belé is szeretnek, nincs több kérdés. Amíg neki nem áll meghódítani a világot.
Bársonyhangú Terminátor
A technológiai szingularitás fogalmát Ray Kurzweil futurulógus és Vernon Vinge író vezette be, bár Neumann is használta már. (Kurzweil ma a Google fejlesztési igazgatója: a cég látóköre szinte ijesztő.) A teória szerint eljön az az idő, amikor megalkotják az ember által még felfogható legbonyolultabb szoftvert. Ha ez MI lesz, akkor képes lehet önmagánál bonyolultabb programok megalkotására. A keletkező új, fejlettebb MI-t az ember már nem képes megérteni, s ha az is alkot egy még összetettebbet – nos, innentől a folyamat kikerül az emberi ellenőrzés alól.
Arról nincs szó, hogy ez jó-e vagy rossz. És a bekövetkezésének valószínűsége is ismeretlen. Spike Jonze filmje mindenesetre lényeges történetszálnak használja a szingularitás kialakulását. „Samantha”, a női operációs rendszer látszólag megértő az ember felé, egyenesen jólelkű, no és szerelmes is. James Cameron és a Wachowski testvérek már sötétebb képet festettek ugyanerről.
De ezért is olyan bizarr a film; nem csak érzelmileg viseli meg a nézőt, hanem értelmileg is. Egy határozottan nemnulla valószínűségű , sokak szerint egyenesen biztos jelenséget mutat be és nem kínál megoldásokat. Komplex forgatókönyve magába olvasztja az összes kételyt, bizonytalanságot, történetszállá varázsolja őket, és otthagy egy ismeretlen befejezéssel. Nem csoda, hogy Oscart nyert. És van egy tippem, mi lesz az első megszülető MI kedvenc klasszikus filmje.
