Kritika

A klip, amiben Tenya volt az egyetlen érdekes dolog – A szabadság ötven árnyalata

Ja, hogy nem is szerepelt benne? Akkor, várjunk csak…, akkor semmi érdekes nincs a filmben. James Foley kötözős trilógiájának záródarabja, A szabadság ötven árnyala (Fifty Shades Freed) teljesen érdektelen. De minden szempontból. 

Hogy hogy jött ide Tenya? (A bulvárvilágtól tartozkodó szofisztikált ízlésű közönség kedvéért Pintér Tibor musicalcsődörről van szó.) A film díszbemutatójának fényét emelte néhány más, általam nem ismert, ünnepelt valóságsósztár és egyéb celeb társaságában – amennyire láttam, tényleg ő jelentette az este legizgalmasabb részét. Mert Foley filmjére használhatunk sok-sok jelzőt, de az izgalmasat biztosan nem.

Ha egy erotikus thrillernek szánt film semmilyen értelemben nem hozza a nézőt lázba, mondhatnánk nem is jó semmire.

De ne legyünk ennyire szigorúak, hiszen egy 105 perces Audi reklámnak például pont megfelel A szabadság ötven árnyalata. Mert hát szép autó ez az Audi, ezen nem fogunk összeveszni. De a filmet tekinthetnénk valamelyik utazási iroda színes-szagos mozgóképes videójának is. Klasszul (bár igencsak közhelyesen) fest az a Párizs is, csakúgy mint Monaco vagy Aspen. A fehérnemű cégek is biztosan sokáig pörgetik majd a film szépséges képeit a katalógusaikban… Egyetlen dolgot nem értek csak, hogy lehet, hogy a szexuális segédeszköz gyártók nem ismerték fel a nagy kiugrási lehetőséget a műben? Néhány jó beállításba elhelyezett sikosító biztosan fellendítette volna az eladásokat.

Illene sztorival felvezetni egy kritikát, de azzal sajnos most nem szolgálhatok. Mert az nem volt. E.L. James regénytrológiájának záró epizódjában Mr. Grey (Jamie Dornan) és Anastasia (Dakota Johnson) boldogan élik szexeléssel, autókázással, lakberendezéssel és strandolással töltött életüket, amit irigyel Ana régi főnöke (Eric Johnson) ezért kétszer két percig rá is hozza a frászt hőseinkre.

Csak rájuk, mert mi ezalatt ásítozunk.

A játékidő maradék részében szexelnek (ne, ne reménykedj, bármelyik Agymenők epizód több erotikával van átfűtve), egyszer elhangzik a biztonsági szó is (de hogy miért, sosem fogom megérteni), és Grey még mindig egy hisztiző kisfiú.

Én egyszerűen nem tudom, mikor unatkoztam utoljára ennyit. Ja, de. Egy éve. A sötét ötven árnyalata is hasonlóan idióta egy film volt – az új rész sem kínál se több értelmet, se több mélységet, se több csavart. A film pontosan olyan, mint egy túlságosan hosszúra nyúlt klip: a karakterek panelekből építkeznek, a történetek zanzásítottak és a fordulatok pedig jelzésértékkel szerepelnek. Hát ha valamit elértek nálam az alkotók, az az, hogy felébredt bennem a másodlagos szégyenérzet. Na nem pont azért, amire ők számítottak – a perverzió (hiánya) nem piszkálta fel a bűntudatom, de az igénytelenség ilyen fokánál már bizony én kérek elnézést.

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs.hu egyik alapítója, 2020 augusztusáig főszerkesztője. Geográfusként és filmtörténetre specializálódott bölcsészként végzett, PR-, branding- és marketingtanácsadóként dolgozik. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek.