Fókuszban Interjú

„A vászonnal szemben nem lehet hazudni!” – interjú Bánsági Ildikóval

Imádom a hangját. A hangja miatt szerettem meg Meryl Streepet, Diane Keatont és Helen Mirrent. Őszinte, spontán és valahogy magától értetődően professzionális. Bánsági Ildikóval beszélgettem.

Nemrégen életműdíjat kapott a Magyar Filmhéten. Ez nem az első díja, sőt, nem is a második…

Valóban, de ennek ellenére váratlanul ért! Hiszen ez a díj csak most alakult, ez az első átadás. Az az igazság, hogy húsz-, de valaki szerint tízévenként elfelejtik az embert. Elfelejtik, amit csinált, elfelejtik a filmeket. Csak a cinephilek veszik elő újra. Sokan nem tudják már, ki volt Kálmán György, és most sorolhatnám a nagy régieket, akik nem is olyan régiek, hiszen együtt dolgoztunk velük. Csak mi kezdőbbek voltunk, ők idősebbek.

Azért jó, ha van egy ilyen díj, mert felhívja a figyelmet arra, hogy pár évvel ezelőtt is csináltunk esetleg nagyszerű dolgokat a filmvásznon. És akkor nem éltünk hiába, mert tényleg volt értelme! És ez mutatja azt, hogy ma is előveszik, sőt díjazzák!

Ön a színházban legalább olyan otthonosan mozog, mint a vásznon.

Nekem világ életemben úgy volt, hogy ha nem volt film, akkor azt kérdeztem „Mikor lesz már film?”, ha nem volt színház, akkor azt, hogy „Mikor lesz már színház?”. Én mind a kettőt nagyon-nagyon-nagyon szeretem! Mind a kettőnél közös a kiindulópont. A színháznál hangosabban kell megfogalmazni ugyanazt, amit a filmen beljebb és halkabban. A színházban a taps igazol vissza, a filmnél pedig, hogy hányan nézték meg. Illetve régen ez sem volt, mert a magyar filmeket nem nagyon nézték akkoriban. De a Bizalmat rögtön Oscarra terjesztették fel. Hihetetlen volt! Oscarra? Az a film, amiben mi játszottunk? Őrület!

Ennyi év után lehet-e rutinról beszélni?

Ha bizonyos technikákra értjük, akkor igen. Ha a karakterformálásra, akkor semmiképp. Minden szerepnek más a motivációja. Minden alkalommal elölről kell kezdeni: egy új emberrel állok szemben. Teljesen új figurával. A rutinnak ezen a ponton semmi értelme. Akkor nem szabad kimenni! Akkor abba kell hagyni gyorsan, gyorsan!

Abban van rutinom, hogyan tanuljam meg itt a fotelomban a szövegem. Abban, hogyan készítsem fel magam arra, hogy amikor egy nagyjelenet jön filmen, akkor arra megfelelően készüljek idegileg. Felül tudjam múlni magam minden alkalommal. Ehhez le kell győzni saját magamban a túlzott izgalmat. Nem lehetek annyira feszült, hogy már gátolom saját magam. És ez a szinkronra ugyanúgy igaz. Jóleső az olyan, amikor például Helen Mirren üzen nekem egy újságon keresztül, hogy Szabó István Az ajtó című filmjében hozzá tudtam tenni a hangom által Emerenc figurájához.

Az írónőt alakító Bánsági Ildikó (jobbról) Szabó Magda Az ajtó című darabjában

A felülmúláshoz ezek szerint a határokon túl vezet az út. De meddig lehet a határokat feszegetni?

A csillagos égig! Olyan még nem volt, hogy azt mondjam: „Na, ennyi volt és nem tovább!”. Szövegtanulásban volt már olyan Grunwalskynál (Grunwalsky Ferenc), amikor egy 40 perces monológot kellett megtanulnom, egy skizofrén nő monológját, hogy azt gondoltam „Ez a vég!”. De megtanultam. Attól is függ, milyen kihívás érkezik az ember elé és milyen rendezővel találkozik össze. Hogy tudja-e őt reptetni, mert egyedül nem megy ez a repülés.

És melyik rendező tudta Önt repíteni?

Mindenki másképp repített. Gyuri (Fehér György) leizzasztott, rettegtem tőle! De olyan állapotba tudott hozni, hogy onnan kirepült a szerep valahogy. Szabó Istvánnál hét kilót fogytam kapásból. És ezekből látszik, hogy amikor azt mondom, repítettek, az nem azt jelenti, hogy jaj, de jópofán repítenem engem, nem, nem, nem! Ezt nagyon meg kellett szenvedni. De megérte!

Állandó az imádkozás egy nagyjelenet előtt, hogy
jöjjön le egy szikra fentről, ami mássá teszi a jelenetet,
mint amit valaha megcsináltam.
Borzasztóan nagy kincs, amikor megérkezik.

Az a tökéletes boldogság.

Grunwalsky olyan mondatokat mondott, hogy magától kinyílt az agyam, a szívem, a lelkem és egyszer csak ismeretlen tájakon hajóztam. Elfelejtettem izgulni, elfelejtettem, hogy félelem is van, mindent elfelejtettem! Mészáros Márta olyan bizalommal volt… Nem tudom ezt így elmondani! Mindenkinek más a módszere, de én még mindig vágyom arra, amire hiába vágyom persze, hogy Bergman egyszer operában rendezzen engem meg! Én így képzelem el A rendezőt: hogy csak áll, mint egy karmester és kinyitja a lelket. És semmi feszkó, olyan szép kép van előttem. De nyilván az eredmény a lényeg… És persze senki nem akart engem meggyilkolni, nem azért kellett nekem rettegnem vagy lefogynom. Csak így tudták benne azt a gombot megnyomni, hogy valahogy létrejöjjön a pillanat.

Lehet-e egyáltalán ezt a fajta rákészülést tudatosan csinálni?

Bizonyos szintig igen. Ha tudom, hogy egy hét múlva felvesszük a Szenvedélyben az asztaljelenetet, akkor már előtte egy héttel remegek… Ez egy olyan idegszál az ember fejében, amely szüntelenül, ha bármit csinálsz is közben, ott van. Kutakodik ott bent, ott mocorog. Minden nehéz jelenet előtt. A Bizalom mindegyik jelenete nagyon nehéz volt. Ott attól fogytunk hirtelen hét kilót, mert minden napra így kellett bemocorogni az idegpályát.

Mindig Fehér Gyuri mondta, hogy „Menjél, túrázzál!”. És egy órával a fontos jelenet előtt ültem egy padon és „túráztam”. Ami azt jelentette, hogy befelé néztem és a végén már szinte rosszul voltam. Olyan koncentrált állapotba kellett jutnom, hogy onnan tudjak dolgozni.

Hogy úgy tudjam magamon átfolyatni a történetet, hogy az belőlem szólaljon meg. Akkor ér valamit. Ha én leszek az a szerep. Ez egy nagy folyamat, amelynek végén kell valami, ami átbillent. A játék öröme, a játék izgalma. A vászonnal szemben nem lehet hazudni!

A felkészülés ezek szerint magányos műfaj?

Nem! Illetve szükség van az egyedüllétre is a felkészüléshez, de emellett nagyon jóban voltunk a kollégákkal. Amikor épp nem forgattunk, akkor valamelyikünk lakásán összejöttünk és főztünk. Abszolút tudtunk közösen, egymás szeméből dolgozni, ami nagyon nagy kincs. Nagyon nagy baj lett volna, és nem is jött volna össze, ha nem tudunk. Ilyen filmeket nem lehet másképp megcsinálni, csak úgy, ha teljes bizalommal nyitott vagy a partneredre és ő is feléd.

Végtelen nyitottságot sugároz most is…

Önazonos, ha úgy tetszik, naiv és idealista vagyok. Ebben nem változtam semmit sem. És minden, ami jön, azt ugyanúgy keresem, mint 25 évvel ezelőtt.

És a szerepek? Szerepálmok változtak az idők során?

Régebben volt szerepvágyam színházban, A vágy villamosa például. De lehet, hogy amit az ember szeret, azt nem is szabad, hogy megkapja.

Változtathatnék a külsőmön, hízhatnék 30 kilót, egyebeket is lehetne, hogy mindig más szerepkörbe kerüljek, de ezt én nem tudom megtenni.

Gyávább vagy, mint én – Bizalom

De nem kellene változtatnia a külsején, ha Önre írnának egy szerepet!

Nem, ilyen nincsen, én nem tudok róla. És nekem nem kell állandóan mutogatni magam, az az igazság. Mert ha véletlenül jön egy kihívás, annak hadd örüljek! (nevet)

Nagyon izgalmas és sűrű a mostani időszak is, tavaly négy bemutatóm volt és két sorozatot csináltam végig. A Rocco és fivérei próbái nemrég zajlottak le, és szeptember 20-án mutatjuk be.

Avatar

Szin Karolina

Rovatvezető - Interjú

Vidéken mindig szerettem volna a helyi videotékában dolgozni. Lenyűgözött a mostmár Taratino-féle, akkor még csak a Szenzációs recepciósból ismert végtelen tudás és rögtönzött válaszkészség. Nemrég itt, Budapesten tettem egy hiánypótló próbát, sikertelenül, épp bezárni készültek. Így hát maradt az egyetem...

Filmek: elég gyermeteg módon, de szeretem az aranyos, régi vágású, szép grafikájú filmeket, animációkat (Tomm Moore, Sylvain Chomet, Gabrielle Vincent munkái). A magával ragadókat (Iñárritu, Malick, Jamin Winans). A kortárs magyart, illetve az ehhez részben viszonyítási pontként szolgáló rendszerváltó alkotásokat. E-mail: hello@karolinaszin.com

Szólj hozzá!

Click here to post a comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..