Május 8-án, azaz holnap elkezdődik a cannes-i filmfesztivál, az év egyik legfontosabb filmes eseménye. A versenyprogramot már korábban kiveséztük (itt és itt), ezúttal pedig azokat az ínyencségeket mazsoláztuk ki a programból, melyek vélhetően nagyot szólnak majd a fesztiválon és ezáltal a következő évben.
Pope Francis: A Man of His Word (Wim Wenders; különleges vetítés)
Wim Wenders dokumentumfilmjei az utóbbi években jócskán lekörözték játékfilmes munkásságát. A német rendező hihetetlen érzékkel találja meg filmtémáit, amelyek kurrensek ugyan, de búvópatakként rejtőznek a napi aktualitások mögött. Emellett a Buena Vista Socal Club, a Pina és A Föld sója is bizonyította, hogy a német rendező remekül választja ki a legmegfelelőbb kifejezésmódot az alanyaihoz. Filmjei így jóval túlmutatnak a valóság lefényképezésén: nagy erejüknek köszönhetően különleges művészi élményt kínálnak.
A Pope Francis: A Man of His Word címe magáért beszél: Ferenc pápa utazásairól szól, melyek során a remény üzenetét hirdeti. A dokumentumfilm bemutatja a reformjait és a válaszait a legégetőbb globális kérdésekre, de állítólag nem hagyományos életrajzi filmről van szó – Wenderset ismerve ez bizonyára igaz is.
Solo: Egy Star Wars-történet (Ron Howard; versenyen kívül)
Cannes idén is tobzódik a köldöknézős vagy elrugaszkodott európai és ázsiai művészfilmekben, úgyhogy a Ron Howard rendezésében készült Solo: Egy Star Wars-történet szinte az egyetlen olyan produkció a programban, ami egyszerre vonultat fel nemzetközileg ismert neveket (Alden Ehrenreich, Woody Harrelson, Donald Gloover, Emilia Clarke), illetve ígér könnyed szórakozást.
A dübörgő marketingkampány közepette gondolom, nem kell bemutatnom az idei Star Wars-spinoffot; a Han Solo-eredettörténetet körülbelül egy héttel a világpremier előtt láthatja a fesztiválközönség.
Euforia (Valeria Golino; Un Certain Regard szekció)
A nyolcvanas-kilencvenes évek nemzetközileg is befutott, dögös olasz színésznője, Valeria Golino (Esőember, Pee Wee nagy kalandja, Nagy durranás) az utóbbi években a rendezéssel kísérletezik. Második nagyjátékfilmje, az Euforia egy testvérpárról szól. A két férfi látszólag tökéletes ellentéte egymásnak, hiszen egyikük sikeres, nagyvilági vállalkozó, másikuk visszahúzódó vidéki középiskolai tanár. Váratlanul kénytelenek együttműködni, aminek következtében közelebb kerülnek egymáshoz, sőt, talán még az eufória állapotát is elérik.
Érdekesség, hogy ahogyan Golino első filmjét, a Mielét, úgy ezt is Pohárnok Gergely fényképezte – tehát az Egy nap mellett lesz egy másik magyar vonatkozású film is a fesztiválon. Interjúnkat az operatőrrel hamarosan olvashatod!
The Man Who Killed Don Quixote (Terry Gilliam; versenyen kívül)
Sokan még most sem hiszik el, hogy tényleg látható lesz valaha Terry Gilliam elátkozott szerelemprojektje, hiszen a The Man Who Killed Don Quixote forgatása közel húsz éve kudarcba fulladt (lásd erről a La Mancha elveszett lovagja című szomorú dokumentumfilmet), most viszont rengeteg tervezgetés után elkészült a film – csakhogy egy egykori producer beperelte a rendezőt, így veszélybe került a cannes-i premier.
Az európai koprodukcióban született The Man Who Killed Don Quixote modern Cervantes-átirata Jonathan Price és Adam Driver főszereplésével készült (az eredetileg tervezett Jean Rochefort és Johnny Depp helyett), és a fesztivál zárófilmjeként lesz látható – hacsak addig nem történik újabb katasztrófa.
Fahrenheit 451 (Ramin Bahrani; éjféli vetítés)
Az HBO új Fahrenheit-feldolgozása szintén néhány nappal a világpremier előtt lesz látható Cannes-ban. Mindenképpen a fiatal amerikai rendező, Ramin Bahrani filmje mellett szól a casting: visszatérő színésze, a reneszánszát élő Michael Shannon mellett a feltörekvő Michael B. Jordan és Sofia Boutella játszák a főszerepeket.
Bár az első képsorok alapján a tévéfilm nem sokat tesz hozzá az 1966-os Truffaut-klasszikushoz (nevezhetjük egyszerűen másolásnak is), a Ray Bradbury-mű üzenete ötven évvel később is ugyanolyan aktuális. Így ha intellektuális csemegének nem is, riadóztatásnak bizonyára jó lesz az új Fahrenheit 451.
Climax (Gaspar Noé; Rendezők éjszakája)
Gaspar Noé botrányfilmrendező ezúttal a Rendezők éjszakája szekció keretében tér vissza Cannes-ba. Néhány évvel a Szerelem után ismét polgárpukkasztásra lehet számítani a francia fenegyerektől, hiszen a Climax a hírek szerint megint túllép az intimitás hagyományos ábrázolásmódján.
A történet egy csapat táncosról szól, a kor a kilencvenes évek, a bonyodalom pedig az, hogy bedrogozzák őket. Ennek hatására pedig az őrület és a kéj sosem látott mélységébe buknak alá.
Egy nap (Szilágyi Zsófia, Kritikusok hete)
Nagy reménységekkel tekintett a hazai szakma a magyar film Cannes-i jelenléte elé, ehhez képest valahogy csak nem bukkantak fel magyar nevek a szekciók kihirdetésekor. A már-már szégyenletes csorbát – mely szerint nem lesz magyar film Cannes-ban – végül Szilágyi Zsófia küszöbölte ki. Az Egy nap a Kritikusok hete szekcióba került be, ezáltal versenyben lesz a legjobb elsőfilmesnek járó Arany Kamera-díjért.
A rendező ezzel olyan alkotók életútját követheti, mint Jacques Audiard, Alejandro González Inarritu, Ken Loach vagy épp François Ozon. Az Egy nap főhőse egy háromgyerekes anya, aki eleve nehezen küzd meg a hétköznapok rutinjával, az egészre pedig ráhúzódik házasságának válsága. A film főszereplője a mindig izgalmas alkotásokat nyújtó Szamosi Zsófia.
A ház, amit Jack épített (Lars von Trier; versenyen kívül)
Lars von Trier visszatér Cannes-ba! A megosztó rendező azt követően lett kiátkozott személy a fesztiválon, hogy 2011-ben a Melankólia sajtótájékoztatóján lényegében mindenkit kiosztott a világon, majd közölte, hogy ő egy náci. Nem is hívták meg A nimfomániást 2014-ben. Idén aztán mindenki arról beszélt, vajon beengedik-e ismét a legnagyobbak közé a rendezőt, és bár a filmjét a legpatinásabb Versenyszekcióba nem válogatták be, versenyen kívül mégis vetítik.
A ház, amit Jack épített promóvideója épp a napokban jelent meg, és persze mint a legtöbb promóvideó, ez se mond igazán semmit. Az ördög a részletekben rejlik, jelen esetben például abban, hogy a film 12 évet ölel fel, amit 155 percen keresztül mesél el – nem épp a legtipikusabb sorozatgyilkosos thriller felállás, de azért nem is példa nélküli (David Fincher: Zodiákus). Amitől még szokatlan, hogy teljesen egészében a gyilkos szemszögéből közelít a film, a narrációt például a pszichopatát alakító Matt Dillon adja. A sajtója viszont nagyon jó a filmnek, az utóbbi hetekben például az terjed, hogy annyira sötét és nyomasztó a mozi, hogy Lars von Trier tíz rövidfilmet fog rendezni ezután, hogy kigyógyuljon A ház, amit Jack épített okozta szorongásból.
Wildlife (Paul Dano; Kritikusok hete)
A magyar Szilágyi Zsófia nem kisebb vetélytárssal versenyez, mint a színészként már befutott (és általam végtelenül tehetségesnek tartott) Paul Danóval a Kritikusok hete szekcióban. A Wildlife főszereplői sem akárkik: Jake Gyllenhaal és Carey Mulligan – utóbbit az amerikai lapok már most Oscar-esélyesként emlegetik. Sőt a forgatókönyvírótárs szintén egy ismert színész: (Dano élettársa, – a szerk.) Zoe Kazan a tavaly hatalmasat szólt Rögtönzött szerelem női főszereplője volt. Így már inkább érthető, hogy szokatlan módon a film premierje valójában már megvolt idén Sundance-en. Ott pedig az derült ki, hogy elég jól sikerült.
A történet a hatvanas években játszódik egy kisvárosban, Montanában. A 14 éves kisfiú, Ed itt nézi végig, ahogy a szülei házassága darabokra hullik. A film mai aktualitását igazán az adja, hogy azt a folyamatot meséli el, ahogy a fehér középosztály széthullik az amerikai Közép-Nyugaton.
Arctic (Joe Penna; éjféli vetítés)
A YouTube-on híressé vált brazil Joe Penna első egészestés filmje az Arctic, amihez rögtön sikerült is megnyernie Mads Mikkelsent. A film az Éjféli vetítések szekcióba került be, ami általában műfajiságot is takar – itt rendre a sötétebb tónusú mozikat játsszák.
Az Arctic főhőse az Északi-sarkon ragad egyedül, majd amikor megérkezik a várva várt felmentősereg, egy tragikus baleset révén elúszik a lehetőség. A férfinak döntenie kell: marad a biztonságos táborban vagy útnak indul az életveszélyes terepre. Ahogy az a történetből is látszik, meglehetősen szűk lesz a film mind térben, mint a szereplők számában – Mads Mikkelsen mellett egyelőre csak egyetlen nevet lehet látni a színészlistán.
