Interjú

Cannes 2019: Újra nemzetközi útra indult A tanú? – interjú Ráduly Györggyel

A cannes-i fesztivál „Cannes Classics”, azaz filmklasszikusokat összegyűjtő vetítéssorozatában látható volt A tanú felújított, cenzúrázatlan változata. Bacsó Péter kultfilmjének kalandos történetéről, cannes-i szerepléseiről kérdeztük Ráduly Györgyöt, a Filmarchívum igazgatóját.

Bacsó Péter filmje már korábban is szerepelt a fesztiválon.

A tanú először 1981-ben járt Cannes-ban, amikor is az Un certain regard szekcióban vetítették. Érdekes véletlen folytán került ki a fesztiválra. Gilles Jacob, a filmfesztivál akkori igazgatója Budapesten járt, hogy megnézze Gaál István Cserepek című filmjét és Szabó István Mephistóját. Mindkét filmet beválogatta a versenybe – tegyük hozzá, különleges év volt, hogy egyszerre két magyar film is volt versenyben –, és éppen indult volna már haza, amikor a nagy köd miatt nem tudott felszállni a repülőgépe. Így még egy éjszakát Budapesten kellett töltenie, és ezt kihasználva megmutatták neki Bacsó Péter A tanú című filmjét. Gilles Jacobnak annyira tetszett, hogy rögtön eldöntötte, ezt is szeretné bemutatni a fesztiválon. Mivel a versenyben már két magyar film volt, és A tanú több mint tíz éve készült,  az Un certain regard szekcióba került. Egészen különleges éve volt ez a magyar filmnek, hiszen három filmet is játszottak itt. (További részletek itt.)

https://www.youtube.com/watch?v=ve5mIdk4qFU

Hogy fogadta A tanút az akkori filmes szakma?

A fogadtatás már akkor is óriási volt. Izgalmas anekdotából derült ki, hogy Bacsó Péter is leutazott a feleségével a fesztiválra. Péntek délután a vetítésen Hudák Ilona, a rendező felesége el is mesélte a történetet: egy kis smaragdzöld Renault-val kacskaringóztak el egészen Cannes-ig. Bacsó Péternek el volt törve a lába és be volt gipszelve, így a felesége vezetett. Amikor megérkeztek, a rendező egy térdig felsliccelt szmokingnadrágban ment be a fesztiválra, illetve a film bemutatójára. A világpremier pedig annyira sikeres volt, hogy harminckét ország forgalmazója vette meg a filmet, és így világszerte bemutatásra került a nyolcvanas években. A film történetét jubileumokkal is leírhatnánk. 1969-ben készült, tíz évig, 1979-ig volt betiltva. 50 éve gyártották és 30 éve történt a rendszerváltás,  ami a végét jelentette annak a rendszernek, amely abszurditásának a szimbólumává vált A tanú.

Mennyire volt szigorú a magyarországi betiltás?

Nem volt klasszikus betiltás elkobzott kópiákkal. Egyszerűen nem mutatták be hivatalosan. De alternatív forgalmazási módokon azért lehetett látni a filmet Magyarországon belül. Talán azért is lett olyan népszerű, mert tiltott csemege volt.

Foto: MTI (Bruzák Noémi)

Nem próbálták meg kijuttatni külföldre?

Volt ilyenre is példa. Pénteken a vetítés után találkoztam Ulrik és Erika Gregorral, két híres filmforgalmazó-filmszakértővel. Ők a magyar filmet nagyon támogatták az előző rendszer alatt is. Mint a berlini Arsenal mozi tulajdonosai elmesélték, hogy Magyarországról kaptak egy kópiát német felirattal, és annyit mondtak nekik a Hungarofilmtől, hogy levetíthetik, csak Magyarországra ne jusson el a híre. Tehát Nyugat-Berlinben is vetítették, még a betiltás és a ’80-as évekbeli bemutató között valamikor.

Hogyan értékeled a mostani, cannes-i világpremiert?

Idén nekünk magyaroknak óriási pillanat, mert A tanú visszajöhetett Cannes-ba, a restaurált filmek szekciójába, és ez egy különleges esemény, mert a Filmarchívum a Filmalap igazgatóságaként 2017 óta azon is dolgozik, hogy a nemzeti filmvagyonba tartozó filmek különböző helyeken lévő elemeit összegyűjtse és egyesítse, átvizsgálja filológiailag, állományvédelmi szempontból.

A most bemutatott változatban eddig ismeretlen jeleneteket is láthatunk. Hogy találtatok rá ezekre?

Ez az előbb említett kutatómunka eredménye. Immár egy éve dolgozunk a Mafilm fóti telepén talált anyagok beazonosításán, rendszerezésén. A Mafilmben egy teljesen elzárt épületből kerültek elő azok a filmtekercsek, amelyek elsősorban korabeli kivágatokat tartalmaztak. De van köztük nagyon sok werkjelenet, castingfelvétel. Valódi kincsesbánya, amelyet a kollégáim, a Filmarchívum kutató munkatársai tekercsről tekercsre átnéztek, és folyamatosan, filmcímekként félreteszik azokat az értékes anyagokat, amelyeket majd természetesen megpróbálunk digitalizálni, és digitális úton is hasznosítani a különböző megjelentetett filmek között.

A tanú esetében hogyan zajlott pontosan ez a helyreállítási munka?

Fazekas Eszter filmtörténész és az archívum filmrestaurálási menedzsere tudta a korabeli feljegyzésekből, Bacsó Péter interjúiból, hogy létezett a korabeli forgalmazó cégnél, a Moképnél egy eredeti kópia. Ezt megtalálva összehasonlította a nagyközönség által ismert változattal. Ebből nyilvánvaló lett, hogy A tanúnak vannak olyan jelenetei, amelyeket a cenzúra kivágatott, illetve olyanok is, leginkább a film vége felé, amelyeket a cenzúra forgattatott hozzá a filmhez, hogy bizonyítsák: az ötvenes évekkel való szakítás megtörtént, és az 1969-es kádári rendszer már nem ugyanaz, mint a filmben bemutatott Rákosi-korszak. Ezekről tudtunk már évek óta, sőt a kivágott jelenetek bizonyos helyeken fel is bukkantak, DVD-kiadványok mellékleteként például. De valójában ezeknek a felvételeknek az eredeti negatívjairól maga Bacsó Péter is azt hitte, hogy kidobták annak idején, és elvesztek.

Fazekas Eszter irányításával kutatóink tudatos kutatást végeztek, és sejtették, hogy ha valahol megvannak ezek a negatívok, akkor a fóti raktárban kell lenniük. Februárban nagy örömkiáltással szaladt ki Nádasy László, kedves kollégánk, operatőr, egyébként Nádasy László fia, aki a Körhinta társforgatókönyvírója volt, és ő is dolgozik Fazekas Eszterrel ennek az állománynak az átvizsgálásán: „megtaláltuk a hiányzó jelenetek eredeti negatívjait!” A restaurálás és rekonstrukció akkor már zajlott a megfakult eredeti kópia digitalizálásával, de így lehetőségünk lett arra, hogy ezeket is beszkennelve, a hivatalos, forgalomba került restaurált változat mellett kiváló minőségben készíthettük el a Bacsó eredeti elképzelésének megfelelő változatot is. Csak néhány jelenetrészletet kellett a régi filmkópiából használni a rekonstrukciónál.

Honnan tudtátok, hogyan derítettétek ki, milyen filmet tervezett Bacsó Péter?

Egy restaurátornak kutatónak is kell lennie. Minél több információt próbáltunk meg gyűjteni arról, hogy hogyan is nézhetett ki a Bacsó-féle rendezői változat. Bacsó maga is utalt arra, hogy létezett ez a kópia, csak ő analóg technikával ebből nem tudta volna rekonstruálni ezt a verziót. Fennmaradt a rendezői  forgatókönyve is amelyben a rendező kézzel írt jegyzetei is szerepeltek. Ebben is szerepeltek ezek a később kimaradt jelenetek.

2015-ben Jancsóról beszélgettünk Ráduly Györggyel:

Jancsó-retrospektív Párizsban – interjú Ráduly Györggyel

Hogy zajlott a cannes-i bemutató?

A cannes-i fesztivál palotájában rendezett vetítésre 250 ember látogatott el. Óriási taps, nevetés fogadta a filmet. Bacsó Péter felesége, Hudák Ilona és Gérald Duchaussoy, a Cannes Classics igazgatója is beszédet mondott. Majd Joel Chappron francia filmtörténész beszélt a filmről, és én is összefoglaltam pár mondatban, hogy milyen fontos munkát végzünk a Filmalapon belül a Filmarchívumban.

Milyen utóélete várható még a filmnek? Látható lesz otthon is?

Az Uránia Filmszínházban június elsején lesz ennek a cenzúrázatlan változatnak a bemutatója. Utána pedig országos körútra indul a film. Eddig több mint tíz vidéki város filmszínháza érdeklődött iránta, így a nyár folyamán A tanú eredeti, cenzúrázatlan változata felbukkan Magyarország különböző városaiban. De a hazai premier június 1-je, este fél 7-re van kitűzve.

És külföldön?

Igyekszünk forgalmazókat találni. A tegnapi vetítésen a filmarchívumok nemzetközi szövetségének az elnökétől kezdve, a párizsi Cinémathèque française igazgatója, a holland filmmúzeum igazgatója, a New York-i Museum of Modern Art fő kurátora, a Cryterion nevű nagyon fontos amerikai forgalmazó képviselői is jelen voltak. Remélem, hogy a sales-tárgyalások végén olyan üzleteket fogunk tudni kötni, amelyekkel A tanú ismét elkezdheti a világ körüli útját.

Gratulálunk az eddigi munkához, és sikeres tárgyalásokat kívánunk!

Szatmári Zsófi

Szatmári Zsófia francia főszakot és film minort végzett az ELTE-n, majd francia irodalom mesterszakot a Sorbonne-on. A kortárs francia és amerikai költészet és a film kapcsolatáról ír disszertációt. Specializácója a szerzői film, érdekli pedig a film és az irodalom viszonya, a filmek kapcsán felmerülő nyelvi és fordítási kérdések. szatmarizsofi@filmtekercs.hu