Magazin

EIFF 2016: Ha azt hitted, nincs rosszabb a zombiknál – Seoul Station

seoul station Sang-ho Yeon idei animációs filmje mindenképpen érdemes a figyelemre, hiszen egy komoly társadalomkritikával átszőtt zombitörténetben világít rá az emberi természet legsúlyosabb bűneire. Az tiszta sor, hogy félnünk kell az élőhalottaktól; de mi van az élőkkel?

Bár már bő tíz éve alkot, Sang-ho Yeon dél-koreai animációs filmkészítő 2011-ben szerzett szélesebb körben is elismerést a hazánkba is eljutó Disznók királya című egyedi, de igen csak brutális és komor művével. A film egy Cannes-i jelölésig jutott akkor, az azóta elkészült négy alkotásának egyike, a Seoul Station  pedig most az EIFF (Edinburgh International Film Festival) keretein belül látható.

A film azzal nyit, hogy egy a nyakán harapásnyommal tántorgó, vérző hajléktalan bácsi simán elbiceg vagy húsz ember mellett egy rövid utcaszakaszon, anélkül, hogy azok segítenének neki, majd leér egy metró aluljáróba: ez a Seoul Station. Az eleinte több szálon futó történet hamar összeér az állomás körül, hogy aztán végül kétszer két főhősért izgulhassunk az elfertőződött városrészben. Egy fiatal pár kettészakad, a lány egy hajléktalan férfi, míg a fiú a lány édesapja oldalán vívja meg saját harcát az őket üldöző lényekkel szemben. Alapvetően egy korrekt menekülős zombifilmet láthatunk, amely jól építkezik a suspense és a meglepetés felhasználásával. Az alkotás végi csavar kissé erőltetett ugyan, de legalább izgalmas, meglepő és végtelenül kielégítő befejezést kap vele a film. Valami azonban mégsem maradéktalan elégedettséggel enged ki a moziból.

Alapjában véve a legnagyobb probléma maga a filmes médium kissé esetlen, mondjuk ki, hibás kihasználása. A néhány indokolt alkalmat nem számítva szinte filmkészítési egyszer-egy, hogy ha mutatok valamit, azt nem mondatom ki a szereplőkkel, mert felesleges és erőltetetté válik a mondanivalóm. A Seoul Station történetvezetése ennek ellenére mégis erre, a nézők és a film közötti reszponzív játékra épül. Kár érte, mert senki nem szereti, ha hülyének, de legalább is inkompetensnek nézik, feltételezve, hogy nem tud olvasni a sorok között. Ez a felállás pedig sajnos szinte a legelső perctől fennáll, és ha nem is folyamatosan, de itt-ott feltörve végigkíséri az egész másfél órát.

seoulstation

Pedig önmagában fontos és erős üzenettel bír az alkotás, amely egyszerre beszél az emberi élet súlytalanságáról mind a társadalom, mind a hatalom szemében, szól a kényszerített prostitúcióról, a hajléktalanok kilátástalan helyzetéről, mindezt úgy, hogy még a technikai fejlődésnek is lépten-nyomon odaszúr egyet. A zombi tematika tehát maximális feldolgozásra kerül, ráadásul azzal a nagyon ügyes csavarral, hogy a film egésze alatt egyszer nem hangzik el a zombi szó, kiemelve, hogy nem emberek menekülnek a zombik elől, hanem emberek az emberek elől. Nincsen misztifikálva az emberiség gonoszsága, kicsinyessége és határtalan közönye a rajta kívülálló világgal szemben.

A készítőre jellemző komor látványvilág és a kidolgozott hátterek most is nagyon látványosak és gyorsan hangulatba hozzák a nézőt. A nem fertőzött emberek enyhén robotikus mozgása eleinte furcsának hat, később azonban egyértelműen az emberi lélek kettősségére utal: mindenkiben ott lappang a „zombiság”, csak nem mindenki enged utat neki. A filmzene is szépen összhangban áll a többé-kevésbé jó ütemben építkező dramaturgiával, azonban a hanggal bajok vannak. Túl sokszor történik meg, hogy felesleges, elnyújtott vagy hiteltelen lihegések, nevetések vagy éppen kínosan hosszúra nyújtott zokogások próbálnak minél több érzelmet kiváltani a nézőből, teljesen eredménytelenül. Ezek pedig sajnos nem egyszer törik meg egy alapvetően hatásos jelenet erejét.

seoul station

Senki ne várja tehát, hogy az év animációját, vagy a tematika egy kiemelkedő darabját látja majd, ha a film mellett dönt, viszont nagyon csalódni se fog. A sok tekintetben okos és merész alkotás inkább a mögöttes tartalmak miatt lényeges, ami nem feltétlen baj. Ha egy film akár csak pár órára is, de leköt, elgondolkodtat, esetleg még specifikus kérdések utánanézésére is sarkall, akkor a szájbarágósság és a túlzott hangjáték belefér. Még akkor is, ha ezek olykor jócskán levonnak az amúgy „tiszta” és „romlott” emberek között hatásos különbséget húzó film élvezhetőségéből.

Kajdi Júlia

Kajdi Júlia az ELTE-n végezte el a filmes alapszakot, majd az Edinburgh-i Egyetemen a mesterszakot. 2014 óta tagja a ‘tekercsnek. Specializációja a thriller, a krimi és Alfred Hitchcock. Ő a Hírek rovat vezetője.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com