A Rhythm & Hues Studios egyszerre ment csődbe és nyert Oscart. Forradalmat alkottak a Pi életében, de a filmipar és a digitális technológia sebesen változó világa kíméletlen. A Life After Pi című rövid dokumentumfilm utánajár az okoknak. Nézd meg a Filmtekercsen!
A Rhythm & Hues Studios három Oscarral büszkélkedhetett a vizuális effektek terén: Babe (1995), Az arany iránytű (2008) és a Pi élete (2013) kapcsán. Négy Tudományos és Technológiai díjat is nyert. 2013-ra jelen volt Indiában, Kanadában, Malajziában és Tajvanon. Ang Lee nagy megbecsüléssel tekintett rájuk: „együtt művészetet alkotunk”, mondta.
A stúdió egy évnyi kutatómunka után hozta létre a Pi élete tigrisét: egész történetük csúcspontját. A film 2012. novemberében tartotta premierjét az Egyesült Államokban. Februárra a Rhythm & Hues csődöt jelentett.
245 ember került utcára. Félezer VFX-technikus tüntetett a 2013-as Oscar-díjátadó helyszínén, míg bent a halott stúdió képviselői átvehették az Oscart. Amikor Bill Westenhofer köszönőbeszédében megemlítette a céget, azonnal lekeverték a hangját. Ang Lee a maga köszönőbeszédében említést sem tett technikusairól és vizuális művészeiről.
A vizuális effektusok úttörői régóta sérelmezik, milyen megalázóan bánik velük Hollywood, és az is rendszeres téma az iparágon belül, hogy az üzleti környezet egyelőre inkább a szélsőséges kizsákmányolást preferálja, nem pedig az együttműködést. Idén februárban Christina Lee Storm és Scott Leberecht félórás dokumentumfilmet tett közzé a Youtube-on Life After Pi, azaz „Élet a Pi élete után” címmel. A rövidfilm kitér mind a Rhythm & Hues csődjére, mind az iparág nehézségeire általában. Az alkotást most megnézheted itt, a Filmtekercsen.