Fókuszban Vászon nélkül

Kisebb termettel nagyobbat kell álmodni – Hervé vacsorára

Egy letűnt kor legnépszerűbb törpeszínészét a jelenkor legnépszerűbb törpeszínésze játszhatja el. A Hervé vacsorára egy őszinte alászállás egy különös karrierbe, ami felemésztett egy embert.

Hollywood csillogásának nehezen lehet ellenállni. Egyesek hosszú évek stabil, kemény munkájával jutnak a csúcsra, mások csak szerencsések, és jókor vannak jó helyen. Jöjjön tehát bármilyen módon a siker, „megragadni és nem ereszteni” a direktíva. Ez a lényeg, ezért tettünk mindent, ezért áldoztunk, hogy ide eljuthassunk. Ha befutunk, akkor megnyertük az élet nevű játékot. Dől a pénz, de egy idő után már nincs mire elkölteni. A legnagyobb luxusbulik várnak, de a luxus egy idő után megszokott lesz. A rajongók szeretnek, pedig nem is ismernek igazán. Aztán telnek az évek, és könnyen lehet, hogy nem sikerül a csúcson maradni – indulhattak a hullócsillagok akármekkora művészként, végül egy szlogenné redukálódnak.

Vannak, akiket nem emel pajzsára az ipar, hanem csak megrág és kiköp.

Aktuális filmünk nem gonosz és kizsákmányoló képben állítja be Hollywoodot és a showbizniszt, hanem csak azt közli, ez az élet nem való mindenkinek. Különösen Hervé Villechaize-nek, filmünk főhősének. Azoknak, akiknek semmit nem mond ez a név, ne lepődjenek meg, ugyanis művészünket elfeledte a köztudat. Létezett azonban egy időszak, mikor ő volt a legtöbbek által ismert törpeszínész. Emlékeztek Az aranypisztolyos férfiben lévő kis figurára, akit Roger Moore egy bőröndbe csuk? Na, ő Hervé!

A francia származású, eredetileg festőnek készülő színészt két produkcióból ismerik leginkább. Az egyik a már említett Bond-mozi, ám az igazi sikert számára egy hét évadon keresztül tartó sorozat, a Fantasy Island jelentette, ahol Ricardo Montalban mellett szerepelhetett. Szokatlan hangja és megjelenése könnyen felismerhetővé tette, de be is skatulyázta őt.

Sacha Gervasi – aki a Hitchcock után ismét híres filmek kulisszái közé kalauzol – a mélynövésű színész utolsó interjúját mutatja be nekünk. A film elkészültének különlegessége, hogy magát az akkor még újságíróként dolgozó Gervasit bízták meg a ’90-es évek elején, hogy készítsen egy vicces cikket a szebb napokat is megélt törpével. Az este egészen szokatlanul alakult, ahogy az interjúalany magával rángatta a riportert az éjszakai életben. A rendező az igazi történetet vitte filmre, csupán magát vette ki az egyenletből. Helyette a Jamie Dornan által alakított javulóban lévő alkoholista újságírót, Daniel Tate-et követhetjük, amint egy utolsó és kétségbeesett esélyt ad a kattant Hervének, aki remek anyagot ígér neki az életéből.

Hervé nem habozik elmondani a legfájóbb részleteket is. Olyan gátlástalan fesztelenséggel és őszinteséggel beszél életéről a frissen megismert újságírónak, mintha nem lenne holnap. Így válik a Hervé vacsorára egyfajta memoárrá. Egy olyan színész emlékiratává, akiről még csak azt sem lehet jó szívvel elmondani, hogy tehetséges volt abban, amit csinált. Inkább egy freak-show benyomását keltette a szereplése, de fáradhatatlan exhibicionizmusa folyamatosan tolta az ismertség irányába.

Könnyű lenne azonban ujjal mutogatni a stúdiókra meg a rajongókra, hogy ők rontották el. Hogy Ricardo Montalban utálta ki a Fantasy Island forgatásairól, és hogy nem alkalmazták elég filmben, mert törpe. A helyzet az, hogy Hervé nagyrészt saját magának köszönhette bukását. Élveteg, hedonista és kompromisszumot nem ismerő életmódja és telhetetlensége is bőven oda juttatta, ahova került. Bár eleve nem volt egy könnyű eset: aki fegyverrel kéri fel leendő ügynökét, hogy közvetítse őt, ott feltehetően egy szociopatáról beszélünk.

Az ellentmondásos Hervét Peter Dinklage alakítja, aki – bár egyáltalán nem hasonlít a színészre – hangjának eltorzításával önmagára sem emlékeztet. Ez egy teljesen új, sosem látott figura a képernyőn, Dinklage pedig a néhol irritáló és végtelenül szánalmas személyiség megjelenítése mellett képes empátiát kicsiholni a nézőből.

Hervé jobb sorsra érdemes színész is lehetett volna, de ezt ő és Hollywood egyaránt képtelenek voltak elérni.

Napjainkban már kicsit más a helyzet, mint a ’70-es években. Ma már kaphatnak kisnövésű színészek is olyan szerepeket, ahol ez a tulajdonságuk nem releváns. A címszerepet játszó Dinklage már egy transzcendens törpesztár. Több projektben kapott lehetőséget, ahol nem a termete volt a karakter lényege. Hervé karrierje biztosan másképp alakult volna a 2010-es években, de ahogy a filmből is kiderül: a személy hozzáállásán is nagyon sok múlik.

Dinklage kiválósága mellett Jamie Dornan is odateszi magát Gervasi önreflexiójaként. Daniel Tate története párhuzamba állítható Hervével, ugyanarra a tanulságra futnak ki. Lehet, hogy a szakma és a világ körülötted gonosz és kihasznál, de a magánéletedért te vagy a felelős. Sacha Gervasi a szokásos életrajzi filmekkel ellentétben megfürdeti a sárban, majd mégis felemeli Hervé Villechaize-t és méltó emléket kreál a kisember köré, akit sztároltak, sokszor kinevettek, de végső soron nem ismertek. Nem menti fel őt, de együtt tudunk érezni szenvedéseivel, így a kétórás játékidő alatt úgy érezhetjük, mi is megismertük őt. Már nem csak egy szlogen és egy fura látványosság, ember is a szemünkben.

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel a Ráadás rovat szerkesztője. Kedvencei az életszagú, morális kérdéseket feszegető filmek – az igényes blockbusterek mellett. Az írás mellett egy filmes rádióműsorban is próbálgatja szárnyait.

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..