Fókuszban Kritika

Tipikus buktatók – Kingsman: Az aranykör

Az idei év egyik legjobban várt folytatása volt a Kingsman: Az aranykör. Matthew Vaughn képes volt élvezetesen lehúzni még egy bőrt a témáról, de sajnos nem tudta elkerülni a második részek tipikus buktatóit. 

Kingsman – A titkos szolgálat 2015 egyik legfrissebb, legszellemesebb akcióvígjátéka volt egy olyan felejthetetlen erőszakszekvenciával, amit nem sok rendező mert volna bevállalni. Annyira imádtuk, hogy egy egész hetet szenteltünk a filmnek – a folytatásnak pont 141 percet szabad csak, utána gyorsan el is felejthetjük, amit láttunk. Kicsit túl sok is ez a játékidő, kicsit feszesebbre vehette volna a mesét a Jean Goldmannal közösen író Vaughn – de ennyi szereplőt talán nem lett volna könnyű mozgatnia egy rövidebb moziban.

Vaughn azzal indít, hogy egy laza mozdulattal megsemmisíti a Kingsmant, a megmaradt csapat – Töki (Taron Egerton) és Merlin (Mark Strong) – kénytelen az amcsikhoz fordulni erősítésért. A fél film azzal megy el, hogy megnézzük, milyen az, ha az amerikaiak szerveznek titkos kémbázist, a poénok nagy része fakad abból, hogy az angol és amerikai kémszervezet közti különbségeket listázzák az alkotók. A jenkik csapatát Champagne (Jeff Bridges), Ginger (Halle Berry), Tequila (Channing Tatum) és Whiskey (Pedro Pascal) erősítik, akivel pedig fel kell venniük a küzdelmet, a szépséges drogbáró, Poppy Adams (Julianne Moore). Sok ütős akció során sikerül leszámolni a hölggyel, aki előszeretettel küldi húsdarálóba ellenségeit – közel sem olyan sokkolóan, mint amilyen az első rész már említett aprítása volt. Ennek ellenére nem panaszkodnék az akcióra – különösen a film nyitószekvenciája üt nagyot: most sem fukarkodtak a készítők a látványos bunyókkal.

Azonban az egész film csak egy kellemes utánérzése a már látottaknak,

semmi igazán eredetit nem tapasztalunk, a poénok rendszerint ülnek, de már csak régi jó ismerősökként tudjuk őket üdvözölni. Az új szereplők – lévén annyian vannak – nem kapnak igazán nagy játékteret, és ennél fogva nem is tudjuk őket igazán megkedvelni. Néhány poén – ennyi jut nekik. Sajnos még ennyit se tudott kihozni szerepéből a teljesen értelmetlenül kameózó Elton John, aki egyszerűen egy percig sem tud hitelesen jelen lenni a vásznon.

Kérdés: mi szükség volt erre a sztárparádéra? Kevesebb, jól kidolgozott karakterrel és némi eredetiséggel sokkal többet kínált volna ez a folytatás, amiről azonban nem jelenthetjük ki, hogy teljesen felesleges lenne. A nosztalgia érzését, az egyszeri könnyed szórakoztatást hozza a Kingsman: Az aranykör – kár, hogy mindez nem méltó a zseniális első epizódhoz.

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs főszerkesztője és egyik alapítója. Geográfusként végzett, majd szabadúszóként írt. Miközben filmes diplomáján is dolgozik, saját PR ügynökségét építi. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek. kataorsolya@filmtekercs.hu

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..