Kritika

Nyuszi vagy, McGregor? – Nyúl Péter

A gyerekfilmeket nehezen tolom le a szerkesztőség torkán, én maradtam, aki, annak ellenére, hogy kevés dolgot viselek rosszabbul a beszélő állatoknál, megint beadtam a derekam – de cseppet sem bántam meg a dolgot. A Nyúl Péter felnőtt fejjel is remek szórakozás – szellemesen nyúl (kétszeresen is) a klasszikus alapanyaghoz.

Ki gondolná, hogy már több mint tíz éve történt, hogy Chris Noonan Renée Zellwegerrel és Ewan McGregorral a főszerepben leforgatta a Miss Pottert – nem ez volt az első, és nem is ez lesz az utolsó film, amit a meseirodalom egyik legnagyobb alakjának szentelt a mozi világa: mind az írónő életét, mind az általa életre keltett hősök kalandjait előszeretettel viszik mozgóképre az alkotók.

Beatrix Potter – ha esetleg valaki nem látta volna a fent említett életrajzi filmet – 1901-ben, mivel kiadót nem talált, saját maga adta ki a Nyúl Péter kalandjait, amit önnönkezével illusztrált. Ebben a kötetben még fekete-fehérek voltak a rajzok, az egy évvel később azonban megjelent a színes verzió is, ami óriási siker lett. Az írónő jó üzletasszony révén ráérzett a merchandise-ban rejlő erőre, és nemcsak mesekönyveket, de babákat, kifestőket, társasjátékokat, posztereket, bébitakarókat, sőt, még teáskészletet is tervezett a sorozat alakjaiból.

Potter máig legnépszerűbb hőse Nyúl Péter, aki azonban eddig elsősorban a rajzfilmesek kedvence volt. A technológia fejlődésével Will Gluck filmjében végre életre kelt a kis tappancsos – mi tagadás, olyan pihe-puha lett, hogy az emberben feltámad a nyúl örökbefogadhatnék, de az a legkevesebb, hogy az első útja egy játékboltba vezet, hogy vegyen egy simogatnivaló plüssállatot. Szóval a legújabb Nyúl Péter tényleg nagyon nyusziszerű, nagyon helyes, ahogy kis barátai is. Szerencsére a karakterek nem elsősorban cukik, hanem inkább jópofák –

nem leng ki a giccsmutató, ami kifejezetten jó kezdetet jelent.

Ez azonban még nem lenne elég a sikerhez. A rendező Rob Lieberrel közös forgatókönyvében azonban egy szerethető mese is társult a cuki hősök mellé. Nyúl Péter és családja Mr. McGregor (Sam Neill) és Bea (Rose Byrne) szomszédságában él – az öreg a nyúlfi ősellensége, aki megölte Péter apját is, míg a lány igazi nyúlbarát, aki finomságokkal kényezteti kedvenceit. Amikor az öreg meghal, unokaöccse, a szintén elég kiállhatatlan Thomas (Domhnall Gleeson) költözik a helyére. Amikor a fiú beleszeret Beába, szépen lassan össze kell barátkoznia a fülesekkel is – előtte azonban még kitör a háború a kertért.

Örök vesszőparipám, hogy milyen meséket adjunk a gyerekeknek. A Nyúl Péter nem mentes az erőszaktól – van ebben minden, bunyó, elektromos áram, vandalizmus, ami kell –, de az üzenet, amit végül átad, összességében pozitívba billenti a mérleget. Péter és Thomas egyaránt fejlődnek, mindketten sokat tanulnak: hogy a békés együttélés a megoldás, hogy annak kedvéért, akit szeretünk, érdemes kompromisszumokat kötni, hogy nem sajátíthatjuk ki, aki kedves nekünk ésatöbbi ésatöbbi.

A film végére helyreáll a béke, a rend, az egymás segítése és támogatása győzedelmeskedik.

És így nem bánjuk azt az őrült randalírozást sem, amit hőseink rendeznek a film nagyrészében – különösen annak fényében nem, hogy ez milyen vicces. A nézőtér csak úgy zengett a kacagástól – és nem csak a gyerekek torkából. A gyerekeket megcélzó slapstick humor mellett a sok szellemes referencia, a műfaj kliséit rendre kifigurázó kiszólás bizony a nagyoknak is jócskán dobott csontot.

Glucknak van éppen elég tapasztalata, hogyan kell jó vígjátékot csinálni. A Könnyű nőcske és a Barátság extrákkal rendezője most megmutatta, hogy a gyerekfilmhez is hozzá tud tenni valamit.

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs.hu egyik alapítója, 2020 augusztusáig főszerkesztője. Geográfusként és filmtörténetre specializálódott bölcsészként végzett, PR-, branding- és marketingtanácsadóként dolgozik. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com