Sorozat

Próbarepülés – Pilotkritikák 2017. 7. hét

Megannyi sorozat van terítéken, de vajon mit érdemes nézni az újak közül? Mi ezt gondoljuk a legfrissebb sorozatok első részéről.

Doubt

A Doubt high conceptje a szokatlan műfaji hibridben rejlik: tárgyalótermi dráma keveredik vígjátéki elemekkel, miközben egy ügyvéd-vádlott románc is kibontakozik az első részben. A CBS új sorozata egy ügyvédi közösséget mutat be, a legfontosabb történetszál főszereplője pedig Sadie (Katherine Heigl), aki egy gyilkosság gyanúsítottját védi: ahogy ő maga sem, a néző sem tudja eldönteni, hogy a filantróp, látszólag feddhetetlen orvos tényleg megölte-e gimis szerelmét évtizedekkel ezelőtt – viszont a közös munka során beleszeret a férfiba.

Az ötlet mindenképpen izgalmas, bár a pilot alapján kissé rezeg a léc: a jogi esetek érdekesek, a szerelmi szál kellően sikamlós, a drámát ellensúlyozó humorizálás viszont inkább kínos – egyetlen épkézláb poént sem sikerült felvonultatni az első részben. Így egyelőre eldönthetetlen, a kevert hangnem mennyiben lesz működőképes a jövőben. Ami viszont abszolút a Doubt mellett szól, az az utolsó tíz perc – ekkor annyi váratlan és megdöbbentő dolog derül ki a szereplőkről, ami pofátlanul felkelti az érdeklődést a folytatás iránt (ez persze megint a sorozat egyenetlenségét jelzi).

A műfajkeverés mellett ugyancsak bátor húzás, hogy egy fősodorbeli szériában olyan transznemű karakter tűnik fel, aki nem karikaturisztikus, hanem komoly figura, és akihez a környezete és önmaga is természetesen viszonyul: az ügyvédnőt az Orange Is the New Black-ből ismert Laverne Cox alakítja.

Verdikt: adjunk neki esélyt, hátha rátalál a saját hangjára! (Gyöngyösi Lilla)

24: Újratöltve

Az újraindított 24 immár Jack Bauer nélkül, de a nagy elődhöz hűen igyekszik megdobogtatni az ikonikussá vált másodpercszámláló ütemére kattogó szíveket. Kicsit talán túl hűen is.

Amit ugyanis a 24: Újratöltve első részeiből látunk, az tömény déjà vu. Újra aktív az a terroristaelhárító egység, a CTU, amelynek berkeiben anno valódi „Dammit”-zápor közepette hágta át kedvenc ügynökünk a létező összes törvényt – a törvény nevében. Van itt még az elnökségért küzdő szenátortól kezdve a mindentudó informatikai zsenin át a sztereotipikus arab terroristáig minden, ami nosztalgiahangulatba hozhat a látottak kapcsán. Sőt, még a főszerepben díszelgő Eric Carter (Corey Hawkins) is ugyanúgy veterán, a szabályokat rugalmasan kezelő katona, mint Bauer, bár becsülendő, hogy alapjellemében azért nem próbálja másolni elődjét.

A történet egyébként szokás szerint sok szálon fut, hogy egy pillanatra se üljön le a még mindig elsősorban idődramaturgiára épülő cselekmény – na meg persze hogy legyen mivel megtölteni az időnként felvillanó osztott képernyőt. Kapunk gyanúsan viselkedő kémiatanárt, az USA kormányán bosszút állni akaró ex-katonát, és – ami újdonság! – egy maffiavezér testvért a főhősünk mellé, akinek segítsége elengedhetetlen Carter számára.

Világmegváltást tehát senki ne várjon az új sorozattól (max. a főhőstől, de furcsa is lenne, ha kisebb lenne a tét), az újdonság varázsa ugyanis, ami a tizenhat évvel ezelőtti első 24 évadot jellemezte, már végképp a múlté. De a rajongók, akik annak idején nyolc évadon keresztül kitartóan követték Jack Bauer kalandjait, egy idő után már nem is azért nézték, mert újat tudott mutatni. Egyelőre a 24: Újratöltve sem tud, de egy új évadnak simán elmegy ebben a végeláthatatlannak tűnő szériában. (Hancsók Barnabás)

Hatalmas kis hazugságok

Útjára indult az HBO egy újabb saját gyártású sorozata, a beharangozás szerint sok drámával, izgalmas krimivel és fülledt erotikával. A pilot alapján az első kettőt máris megkaptuk, de a harmadikra még várni kell, viszont legalább mutatóba (vágóképek segítségével) ebből is elrejtettek benne egy keveset az alkotók.

A Hatalmas kis hazugságok főként a színészgárdával hívta fel magára a figyelmet: Nicole Kidman, Reese Witherspoon, Shailene Woodley és Alexander Skarsgårdnak köszönhetően garantált a sztárparádé, és az eddigiek alapján mindannyian hozzák is a tőlük elvárhatót (Woodley és Skarsgård pedig szerencsére még többet is). A történet három anyukáról szól, akiknek gyerekei együtt kezdik az általános iskola első osztályát. A megszokott életük azonban már rögtön az iskola első napján felfordul, ugyanis az újonnan odakerült Jane kisfiát egy osztálytársa fizikai bántalmazással (fojtogatással) vádolja meg, bizonyíték és szemtanú nélkül, a fiú pedig mindent tagad. A szülők között így kisebb háború veszi kezdetét. Ezzel párhuzamosan láthatjuk, ahogy kis idővel később, egy jótékonysági bálon a rendőrség nyomozni kezd egy brutális gyilkosság ügyében.

A sorozat nagyon jól teremti meg a kezdeti feszültséget, hiszen egyszerre mutatja be az idillinek tűnő, gazdag családok életét (a háttérben meghúzódó drámákat és botrányokat), a gazdag háziasszonyok és még gazdagabb, karrierista anyukák között meghúzódó viszályokat, valamint a titokzatos gyilkosságot. A bűntényről viszont csupán annyit árulnak el az első részben, hogy köze van a iskolai bántalmazáshoz, azt azonban már nem, hogy ki az áldozat és ki(k) a feltételezett elkövető(k). Ahány szálon indul el a történet, annyi oldalról szeretnénk az első epizód végeztével még több és több információt kapni, úgyhogy ez a széria biztosan a tévé elé fog szegezni minket.

Verdikt: kimondottan ajánlott nekikezdeni, csak aztán bírjuk idegekkel a következő epizódig. (Wehli-Nardai Dorina)

https://www.youtube.com/watch?v=nS0UsecjHx8