Fókuszban Kritika

Gamerutópia – Ready Player One

Referenciacunamival megtámogatott CGI-orgia egyenesen Steven Spielbergtől. Mindenki találni fog magának valami élveznivalót ebben az igazán sűrű sci-fi-kalandfilmben, a Ready Player One-ban.

A technológia fejlődése mindig is meghatározta az embert. A nyomtatás kiművelte a népet, terjedhettek a történetek, míg az ipari forradalom a gépesítés eszközein keresztül a művészetekben is hozott innovációkat: létrejött általa az audiovizuális művészeti ág, a film. A magával ragadó élményt biztosító műfaj viszont napjainkra újabb lépcsőfokhoz érkezett. Ma már nem mindenkinek elég „elszenvedni” a történetet, alakítani is akarjuk, erre pedig a legmegfelelőbb platform a videojáték.

Az információs technológia fejlődése, a filmművészet és a popkultúra alakulása során létrejött egy olyan réteg is, melynek tagjait a szeretett fikciós témái iránt érzett rajongás köti össze. A geekek így nem szükségszerűen játszanak, de tény, hogy egy laikusnak nem egyszerű különbséget tennie a kategóriák között. A korábban pejoratív értelemben használt szó ma már általánosan elfogadott lett,

a Ready Player One pedig a gamereket és a geekeket egyaránt megcélzó filmes eposszá igyekszik kinőni magát.

Jelenkorunkban, mikor már tombol az eSport – arénákban játszott online meccsekkel és erre szakosodott tévécsatornákkal – és a videojáték eladásai már a filmes piacot is meghaladják, egy gamereket célzó mozinak valódi létjogosultsága van. Már nem beszélhetünk kicsiny szubkultúráról, ám az váratlan, hogy egy ilyen nagyszabású, aktuális filmet a 71 éves Steven Spielbergtől kapunk. Wes Craven Sikoly 4.-énél éreztem utoljára azt, hogy egy idősebb rendező ennyire ügyesen tartja a kezét a fiatal nemzedék pulzusán. Spielberg emellett hogy tiszteleg fiatalkora, a ’80-as évek popkultúrája előtt, napjaink aktuális játékait és filmjeit is szerepelteti referenciái között.

2045-ben járunk: a Földön szívás az élet. A horizontális terjeszkedés után már függőlegesen épülnek a lakónegyedek. Egy ilyen lepusztult, egymásra pakolt lakókocsikból álló gettóban él Wade Watts (Tye Sheridan) is, akinek – mint a film világában mindenki másnak is – az egyetlen elfoglaltsága az OASIS nevű virtuális valóság. Az emberek már ott élnek, ott szereznek maguknak örömöt, pénzt, miközben játszhatnak és kedvükre variálhatják kinézetüket. A program kreátora, James Halliday (Mark Rylance) halála után azonban három kulcsért folytatott nagy értékű verseny veszi kezdetét, melynek nyereménye az OASIS feletti rendelkezési jog.

A Ready Player One bár fél lábbal a múltban tapicskol, nem felejt el közben önmaga lenni.

Hiába találkozunk ömlesztve az OASIS világában mindenféle híres avatárral – többek közt Freddy Krueger, Beetlejuice, a Szuper haver és rengeteg más figura is tiszteletét teszi – Spielberg filmjének saját stílusvilága van, ráadásul igen pazar. Nehezen hiszem, hogy látni fogunk idén látványosabb filmet a Ready Player One-nál. CGI-jal megalkotott világot utoljára az Avatarban láthattunk ennyire részletgazdagon és stílusosan ábrázolva. Senkit nem fog megtéveszteni, hiszen az OASIS egy pillanatig sem tűnik valósnak, de pontosan ez a realizmuson túli ábrázolásmód, amit olyan elegánsan prezentál. A valóságtól való minél nagyobb elrugaszkodás lehetősége kielégíti a gamerek vágyait, és a történet is erre az alapfelállásra épít.

A sztori viszont túl gyorsan oldja meg magát pár helyen. Például nem igazán érthető Wade kötődése az OASIS Willy Wonkájához, emiatt viszont nem érezzük, hogy igazi kihívás lenne átmennie a próbákon. Wade és barátai nagyon hamar rájönnek a feladványokra, így a feszültség egyetlen forrása a korrupt ellenséges cég marad, a sztereotípiának számító gonosz vezetővel, Nolan Sorrentóval (a szokásos megbízható színvonalat hozó Ben Mendelsohn) az élen. A színészek nem nyújtanak semmi maradandót, szimpatikus avatárok ők az avatárjaikon belül. Tye Sheridan animált verziójában például több élet volt, mint a valós testében.

Az egyik nagy mulatság a Ready Player One-ban a statisztaszintű ikonikus karakterek kiszúrása.

Néhol sajnos túl mélyre is merül a film a popkulturális utalások terén – gondolok itt arra a bizonyos klasszikus alkotásra, aminek több jelenetét is újraélhetjük. Tény, hogy annyi és annyi ismerős figura felbukkan, hogy már listázni is sok őket, de az említés helyett konkrét jeleneteket arra építeni, hogy láttunk egy horrort a ’80-as évekből, már túlzott lubickolás.

Imponáló lehet egy ilyen film a gamer közösségnek, hiszen itt foglalkozásszerűen mindenki játszik. Az anyagi fellendülést is azok érhetik el hamarabb, akik a legjobb reflexekkel és ügyességgel rendelkeznek a videojátékok területén. Egy ilyen utópiában pedig fokozatosan veszíti el értékét valami igazán fontos: a kézzel tapintható, valódi világ. A Ready Player One nem megy el a gamerkultúra kritikája mellett, de nem is ítéli el azt – sőt, az egyik legnagyobb geekmozit gyártja le nekik! Hatalmas csaták, a fizika szabályait nem követő terek és csodálatos, meseszerű vizualitás tölti meg a filmet. Mintha egy nevesebb videojáték két és fél órás átvezető videóját nézhetnénk – a jó értelemben. Nem mellesleg az öreg Spielberg is újra friss és lendületes filmet gyártott, hozva ezzel régi formáját, amit fiatalabb korunkban úgy szerettünk.

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel a Ráadás és Moziban rovat szerkesztője. Kedvencei az életszagú, morális kérdéseket feszegető filmek – az igényes blockbusterek mellett.

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..