Fókuszban Ráadás

Az Emmy-jelölések elé: Szerintünk ezek voltak 2017-18 legjobb sorozatai

Ahogy az Emmy-díj szavazóinak, úgy nekünk sem volt könnyű dolgunk. Rengeteg minőségi munka született az elmúlt évadban, de döntenünk kellett. Így döntöttünk…

Ahogy az amerikai televíziósok, mi is a 2017. június elseje és 2018. május harmincegyedike között vetített televíziós produkciók közül válogattuk ki a számunkra legkedvesebb, legszórakoztatóbb és/vagy legfontosabb darabokat. A kategorizálást kerültük, nálunk együtt szerepel tévéfilm és sorozat, dráma és vígjáték, dokumentum- és minisorozat.

Íme a Filmtekercs toplistája… vagy nézzétek meg a frissebb listát a 2018-2019 legjobb sorozataival!

 

  1. Barry – első évad (HBO)

Vígjátéksorozatokból folyót lehetne rekeszteni, de az olyanok, amik igazi minőséget képviselnek, egyre kevesebben vannak. Ha valamivel, a „minőségi” jelzővel lehet illetni a Barryt, ami bár nem sikerült kifogástalanul, mégis érdemes odafigyelni rá. Az inkább dramedynek mondható történetben egy poszttraumás bérgyilkos követhetünk nyomon, aki igyekszik hátat fordítani múltjának, hogy amatőr színésszé válhasson. Humoros jelenetek, helyzetkomikumok megjelennek, de nem röhögjük végig a Barryt – sokszor kifejezetten nyomasztó élmény. Az egyedi, sötét tónusú, sokszor fekete humorral operáló széria egy újfajta Fargónak is megfelel, és érzelmek széles skáláját élhetjük át nézése közben. Bill Hader sokoldalúságának újabb bizonyítéka, hogy saját sorozatának főszerepében egy ilyen megosztó figurát alakít. (Szécsényi Dániel)

  1. Dear White People – második évad (Netflix)

Amikor sok-sok év múlva valaki összegyűjti a Trump-éra meghatározó sorozatait, a Dear White People előkelő helyet foglal majd el a listán. Ám nem csak azért érdemes megnézni Justin Simien Netflixes sorozatát, mert nyíltan reflektál arra, hogyan alakult át a rasszizmusról szóló diskurzus az Egyesült Államokban. Ennél jóval univerzálisabb magánéleti és társadalmi problémákat is feszeget az elit egyetemi közegben játszódó történet, mindezt pedig üdítően szatirikus hangvétellel teszi. Míg az első évad leginkább Simien 2014-es nagyjátékfilmjének kibővítése volt, az új évadot már egyértelműen Trump Amerikája ihlette. Fájóan aktuális lett így a második évad, mégis sikerült megőriznie laza és humoros hangvételét. Aki nyitott arra, hogy eltérő állásponttal rendelkező okos embereket hallgasson igazi érvekre épülő vitázás közben, annak igazi csemege ez a sorozat. (Rácz Viktória)

  1. GLOW – első évad (Netflix)

Mostanában nagyon divatos dolog retrónak lenni, de az csak keveseknek sikerül, hogy túljussanak az „ízelítő a múltból” szintjén. A GLOW sikerrel vette ezt az akadályt, habár minden ellene játszott. Nyolcvanas évek, a dauerolt frizurák, a neonszínű ruhaköltemények, ráadásul mindez megspékelve női pankrátorokkal. Ennek ellenére a Netflix az évad egyik legszimpatikusabb csapatát toborozta össze az Alison Brie – Betty Gilpin – Marc Maron mesterhármas vezetésével. A legszebb az egészben, hogy ezek a fura figurák nemcsak gárdában működnek jól, hanem önmagukban is megkapták a maguk édesbús történetét ebben a végtelenül kedves sorozatban, ami méltó mementót állít ennek a hat éven át futott tévétörténeti kuriózumnak. (Németh Barna)

  1. American Crime Story: The Assassination of Gianni Versace (FX)

A korábban nagy sikert aratott The People v. O. J. Simpson: American Crime Story után várható volt a folytatás. Gyilkossági ügyével 2016-ban számtalan Emmy-díjig és 2 Golden Globe-ig röpítette a projektet. Két évvel később Gianni Versace rejtélyes és tragikus meggyilkolásával folytatódott a sorozat, immáron a 2. évad. Mindazonáltal, hogy erősen meglepődnénk, ha ezt a sikert meg tudná ismételni, a miami luxusvillája előtt főbe lőtt divatdiktátor történetének nincs mit szégyenkeznie. Ahogy áldozata, maga a film is rendkívül stílusos. A ’90-es éveken kívül a latin hangulat is tapintható. Erről többek között Edgar Ramírez, Ricky Martin és Penélope Cruz gondoskodik a főbb szerepekben. A Gianni Versace bizonyos mértékben hangulatfilm, néha van olyan érzésünk, hogy direkt l’art pour l’art dolgozik. Ryan Murphy rendező szokásához híven tobzódik a színekben és az érzelmekben, de mindezt biztos kézzel tudja megtenni. Az Ízek, imák szerelmek rendezője erős kézzel és erős vizualitással fogja a projektet. (Sergő Z. András)

  1. Légió – második évad (FX)

A Légió (Legion) első évadát nem véletlenül neveztem a valaha készült legjobb képregénysorozatnak – akkor még nem sejtettem, hogy Noah Hawley szériája képes túllicitálni saját magát is. A második évad, mely már 11 résszel boldogítja a rajongókat, pontosan ott folytatódik, ahol az első abbamaradt – de ha lehet, még izgalmasabban adja elő magát. Mert az előadásmód, az az, ami messze kiemeli a Légiót a többi adaptáció közül – a történet szintjén egy izgalmasabb képregénnyel állunk szemben, de mind a produkciós design, mind a zseniális tracklist, mind a meglepőbbnél meglepőbb kreatív megoldások terén olyasmit látunk, amit ilyen mennyiségben korábban soha.

Az első évad elsősorban a külvilágban játszódó részei után az új epizódok szinte filozofikusnak számítanak. A címszereplő David a különféle szereplők belső világában bolyong, és leckét ad nekünk pszichológiából és kvantumfizikából egyaránt – az őt alakító Dan Stevens pedig színjátszásból. A szépség és a szörnyeteg sztárja a karakterisztikák széles spektrumából építi fel figuráját, csakúgy, ahogy játszópajtása, a Lennyt alakító Aubrey Plaza, aki idén szintén még magasabbra tette a lécet. Kíváncsian várjuk a folytatást, lehet-e ezt még tovább fokozni? (Molnár Kata Orsolya)

  1. American Vandal (Netflix)

Az American Vandal igazán elmés paródiája a true crime dokumentumsorozatoknak és podcasteknek. Dan Perrault és Tony Yacenda sorozata forgatókönyvírói és rendezési szempontból (utóbbi feladatokat Yacenda látta el) is pontosan fogta meg a hasonló műfajok stílusának jellemzőit. A diákokat alakító színészek korukból fakadóan remekül passzolnak az iskolai környezetben, de a castingot nem csak ezért illeti dicséret: a minden epizódban felbukkanó Tyler Alvarez és Griffin Gluck (de rajtuk kívül szinte mindenki, például a „főgyanúsított” Jimmy Tatro) hihetően feszengnek a dokumentumfilmes kamera előtt, kiválóan, természetesen játsszák szerepüket. Ha az Emmy-díjátadó nem is ismeri el az American Vandal teljesítményét, a közönség és a Netflix igen: a platform már berendelte a következő évadot. (Rakita Vivien)

  1. A szolgálólány meséje – második évad (Hulu, idehaza: HBO)

A Margaret Atwood regénye nyomán készült sorozat a teokratikus Gileád Köztársaságba repíti a nézőket, ahol a hatalom gyakorlói a létező legborzalmasabb tetteket követik el „az Úr színe előtt”. A produkció az 1984-hez és a V, mint vérbosszúhoz hasonlóan részletes és aprólékos képet ad a zsarnoki rendszerekről, elsősorban a végletekig jobbra tolódott társadalmakról. Atwood úgy nyilatkozott, hogy bár a regény cselekménye a képzelet szüleménye, de a bemutatott elemek a történelmi valóság részét képezik (nők megcsonkítása, jegyrendszer, nyilvános kivégzések stb.). A sorozat sikerét szomorúan a világpolitikai események egybecsengésén túl a #metoo kampánynak is köszönheti. Mindazonáltal A szolgálólány meséje minden fogyatékossága ellenére is több egyszerű propagandafilmnél, mely elsősorban a forgatókönyvírói gárda keze munkáját dicséri. Ijesztő görbe tükre mindannak, ami emberi közösségeink legrosszabb hagyományait idézi. (Gueth Ádám)

  1. A történet (HBO)

„Egy történet, amit nem akarsz látni, de meg kell nézned.” Pár hónapja ezzel a mondattal indítottam útnak az HBO filmjéhez írt kritikámat, és ez nem volt véletlen. A történet (The Tale) egy nehéz film, mind témáját, mind megvalósítását illetően. De hogy is ne volna az, hiszen Jennifer Fox rendezőnő a saját történetét vitte filmre – egy történetet az első nagy, gyerekkori szerelméről egy nála jóval idősebb férfival, amelyről akkoriban egy novellát is írt. Ez az írás kerül elő, és ez indítja be az emlékezés folyamatát, ami végül újraírja a múltat. És ez az újraírt múlt fájdalmas, és nekünk együtt kell újra olvasnunk, újranéznünk és újra végigküzdenünk annak átélőjével. Intenzív, néha torokszorító, néha gyomorforgató élmény, és ez azért van, mert valóságos. Fox sallangmentesen őszinte, a színészek pedig, az élükön Laura Dernnel, a lelküket kiteszik, hogy működjön. Működik… (Németh Barna)

  1. Black Mirror – USS Callister (Netflix)

A következő évtizedek továbbgondolt sci-fi technológiája, ravasz társadalmi kommentár, realista-esendő karakterek, borús jövőkép: a Black Mirror negyedik évadának nyitó epizódja, a USS Callister mindazt az erényt felvonultatja, ami a sorozatot a kortárs sci-fi élvonalába repítette, és még szórakoztatóbban, még bátrabban, még látványosabban prezentálja (a Callister látványvilága például sokkal drágább produkciót sejtet, mint bármelyik eddigi epizód). A USS Callister az eredeti Star Trek továbbgondolása (nem használom a paródia szót, mert a sokrétegű történet ugyan alkalmaz paródiát is, de nem ez a célja, és a legszebb pillanataiban őszintén belehelyezkedik a Star Trek szellemiségébe). De sokkal modernebb sci-fi annál. Témaválasztása és kivitelezése is 21. századi. Szoktam panaszolni, mennyire lemaradt a kamerákkal készített sci-fi az irodalomhoz képest: a USS Callister az egyik szép ellenpélda; progresszív, fantáziadús, önálló, sokrétegű, gondolkodásra serkentő, felnőtt és bitang izgalmas. (Havasmezői Gergely)

  1. Patrick Melrose (Sky-Showtime, idehaza: HBO)

Edward St. Aubyn regényeiből adaptált minisorozaton meglátszik a minőségi munka, odafigyelés és precizitás. Olyan, mint egy jól megkomponált szimfónia, minden a helyén van tökéletes harmóniába. Bár a tartalom itt sokakat kihoz a sodrából, mégsem kellene elfordulni, hiszen ez is egy életet, amit valaki megélt. Patrick Melrose életét dolgozza fel, aki Aubyn fikcionális alteregója. Bár a sztori néha hihetetlennek tűnik, és távol állhat tőlünk az arisztokrácia arrogáns, ironikus világa, Melrose szemszögéből nézve sokszor igencsak humorossá válik. Hiszen kinagyítja és kiforgatja azokat a manírokat, amik a szép facade mögötti valóságot ápolják és eltakarják. Az abúzust, az alkoholizmust, a drogfüggőséget és a kapzsiságot. És a szeretet és törődés fájdalmas hiányát. Benedict Cumberbatch-et ritkán látni ekkora érzelmi hullámvasúton lovagolni tökéletes hozzáértéssel. (Márki Zsófia)

  1. The Marvelous Mrs. Maisel – első évad (Amazon)

A Marvelous Mrs. Maisel frissen és üdén kezdett téli premierjén. Főhősének lendülete átragadt a nézőkre is. 8,7-es IMDb átlagával átlagon felüli sorozatnak mondható. Persze a kritikusok is imádták. Szerzőnk is odavolt érte, a Rotten Tomatoes kritikai gyűjtőportálon pedig 96%-on áll. A számok után jöjjenek a szavak! Mrs. Maisel ugyanis az ’50-es évek végén élő vallásos zsidó New York-i háziasszony, akiről egy rosszul sikerült este után kiderül, hogy jobban pörög a nyelve, mint stand up babérokra törő, közben azonban fájdalmasan unalmas férjének. Minő pech, hogy ebben a korban még a stand up is gyerekcipőben járt, nemhogy még azt konyhába teremtette fehérnép végezze. Amy Sherman-Palladino, a Szívek szállodája alkotója ismét egy beszédközpontú sorozatot készített, ami elődjéhez hasonlóan jól sikerült. 3D karakterek és jól megrajzolt kor jellemzi az egyszerre tradicionális zsidó asszony és modern 20. századi nő történetét. (Sergő Z. András)

The Marvelous Mrs. Maisel

  1. Wild Wild Country (Netflix)

Egy jó kis szexkultuszról szóló dokumentumfilm elég jó esélyes kasszasiker, hiszen az extrém gondolkodású embereken meg lehet botránkozni, el lehet gondolkozni és meg lehet rajtuk rökönyödni. A Wild Wild Country azonban bizonyítja, hogy nem olyan könnyű elsőre ítélni. Hiszen a Rajneesh-hívők nagy része magasan képzett szakember, akik egy sivatagos, kietlen amerikai tájon hoztak létre egy önfenntartó ökovárost. Csak azzal nem számoltak, hogy a környék falvaiban élő, szerény, vallásos szomszédaik nem nézik jól szemmel ezt a nagy szabadságot. A film készítőinek szerencsére hatalmas mennyiségű eredeti filmanyag állt a rendelkezésére a ’60-as, ’70-es évekből, így a kultusz belső életébe is bele pillanthatunk. Lebilincselő, elképesztő történet, amely rendkívül megosztó gondolatokat ébreszt az emberiségről, hiszékenységről és konfliktusok kezeléséről. (Márki Zsófia)

  1. The End of the F***ing World (Channel 4, idehaza: Netflix)

Igaz, hogy volt egy rövidfilmes alapja, de lényegében a semmiből bukkant elő az évad legnagyobb meglepetése, ami mindenkit levett a lábáról. Nyolc, nyúlfarknyi epizód egy pszichopata fiúról és egy szociopata lányról. Illetve ők annak hiszik magukat, és a bizarr kalandjaik sora is ezt erősíti, csakhogy előbb-utóbb rájövünk, hogy a másság mögött ott lapul minden ami emberi, és ott lapul a nagybetűs romantika. A sorozat pedig jó arányérzékkel és kiváló humorral tálalja ezt a furcsa románcot, a néző pedig meghökken, majd szurkol és együttérez. Hatásos, menő és különleges, méltán van helye a dobogón, a főszerepet játszó Alex Lawther-Jessica Barden párost pedig már most megnéznénk akármiben. (Németh Barna)

  1. Atlanta – második évad (FX)

Donald Glover idén már az Emmy előtt mennybe ment: megkapta a Solo egyetlen király szerepét, Lando Calrissianét, a Childish Gambinóként megjelentetett YouTube-klipjét két hónap alatt 300 millióan nézték meg, előtte pedig januárban Golden Globe-ot kapott saját sorozatáért, mégpedig a legjobb férfi főszereplő kategóriában. És ez még az Atlanta 2. évadának premierje előtt volt. Az Emmy nem is fog kimaradni a hype-ból, és biztosan elhalmozza díjakkal Donald Glovert rendezésért, forgatókönyvírásért vagy a főszerepért.

Pedig a második évad egy hangyányival ugyan, de rosszabb volt, mint az első. Az például mindenképp furcsa megszokni, hogy jó dolgok igazából nem történnek a karakterekkel, de nyilván ez egy vitriolos, abszurd szatírától nehezen várható el. Ráadásul egyre inkább antológiáról beszélhetünk, a főszál szempontjából teljesen irreleváns mellékszálakkal. Hovatovább pedig bőven kompenzálja ezt a nehézséget a szélsőségesen atipikus, de nekem iszonyúan bejövős humor. A második évad a Robbin Season elnevezést kapta, és sokkal több lopás jellemzi, a bűnben sokkal mélyebbre mennek le. Mellékes következmény, hogy a fehérekkel egyre kevesebbet foglalkoznak, ami igazából nem baj, de talán a magyar közönségnek eléggé idegen lehet. Ettől függetlenül én továbbra is imádom. (Tóth Nándor Tamás)

  1. A kék bolygó II (BBC)

Ha tökéletes természetfilm-sorozatot keresel, megtaláltad. Kevés ilyen mestermű jelent meg a filmtörténet során, és a Barakától vagy a Samsarától eltérően a vizuális orgia mellé megkapjuk David Attenborough ismerős mesélő hangját, Hans Zimmer epikus zenéjét, és az óceáni élet rejtelmeiről készült legfrissebb felfedezéseit. A drámai felvételek elkészítéséhez éveken keresztül dolgozott egy hatalmas nemzetközi csapat, a végeredmény láttán pedig az állunkat szedegethetjük a földről. A tavaly ősszel a BBC Earth-ön debütáló sorozat nézettségi szintje meghaladta az angliai X-Faktorét, azóta három díjat is bezsebelt és kitartóan vezeti a nemzetközi toplistákat, az IMDB-n a televíziós toplista 13. helyére ugrott fel. Ez a sorozat kötelező darab, amelynek minden intő szavát meg kéne fogadnunk, ha még sokáig akarunk magunknak egy kék bolygót. (Márki Zsófia)

Filmtekercs.hu

Filmtekercs.hu

A Filmtekercs.hu Magyarország legnagyobb független online filmes lapja és a te kedvenc újságod.

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..