Gaming

Fénykardozás haladóknak – A Star Wars Jedi: Fallen Order univerzumszűkítése

A réges-régi és messzi-messzi galaxist annyiféleképpen fedezheti fel az, akit még érdekel George Lucas univerzuma. A mozifilmes és tévésorozatos, korábban pedig könyves bővítések mellett azonban fontos értekezni azokról a darabokról, amelyek még immerzívebb élménnyel szolgálnak a korábbiaknál. A videójátékok frontján pedig a Star Wars Jedi: Fallen Order az egyik legnagyobb katarzist kínálta az utóbbi években a kiábrándult rajongók számára, ráadásul nem nagyobb és bombasztikusabb, inkább kisebb léptékével.

Az elmúlt tíz év alapján úgy tűnik, kreatív zsákutcába vezette magát a Star Wars. A legnagyobb blockbuster-szériaként számon tartott brand már George Lucas 1999 és 2005 között megjelent előzménytrilógiájával kivívta sokak ellenszenvét, a franchise-t pedig évekig csak A klónok háborúja animációs sorozat tartotta lélegeztetőgépen a videójátékipar mellett. Mikor a Disney felvásárolta az egész kócerájt, újabb, rég látott lelkesedési hullám támogatta meg a Csillagok háborúját. Az ébredő Erő című hetedik filmes felvonás korábban nem látott bevételeket és hype-ot produkált a sorozat számára, így nem volt kérdés, hogy itt most alaposan ki kell használni a végtelen galaxis nyújtotta lehetőségeket.

De valóban korlátlan ez az univerzum, amit Lucas teremtett? Könyvek tucatjai igyekeztek tágítani ezt a galaxist, még az előzménytrilógia is újabb bolygókat, lényeket hozott, miközben bővítette a mítoszvilágot. Arról azonban sokan megfeledkeznek, hogy eredetileg csupán egy egészen fókuszált filmtrilógia állt a rajongás célkeresztjében, amely történetével és színes figuráival nyerte meg a népet. A Marvel-mozik sikere óta a stúdiók szeme előtt dédelgetett univerzumépítésnek a Star Wars esetében tehát volt alapja, mégsem érezheti a néző, hogy éltek a lehetőségekkel. A könyves lábjegyzetgyűjteményt befagyasztották, és csak időről-időre emelnek belőle át valamit (mint Thrawn admirálist a Lázadók és az Ahsoka című sorozatokban, aki túl népszerű volt ahhoz, hogy parlagon hagyják).

A Star Wars új epizódjainak bukását a következetlenségen túl az eredményezte, hogy képtelenek voltak túljutni a sokat látott motívumokon.

Ezt a kötött formátumot Rian Johnson biztosan felismerte a sokat vitatott Az utolsó Jedik írása során: karakterei rendszeresen találkoznak a Csillagok háborúja kliséivel, majd annak ellentmondó eseményekbe csöppennek, később pedig vissza ugyanoda, ahonnan az egész kezdődött. Nincs új a három nap alatt, és ennek a leleplezése legkésőbb a számozott VIII. epizódnál megtörtént. Ezt követően a Solo anyagi, a Skywalker kora kritikai bukta volt – 2019 óta pedig nem is láttunk Star Wars-filmet a nagyvásznon, maradt a kisképernyő a rajzfilmekből táplálkozó A mandalórival, a rém bugyuta Boba Fett könyvével, a hakninak is felejthető Obi-Wan Kenobival, valamint a rendhagyóan izgalmas Andorral.

Már nem különleges a Star Wars. Minden évben találkozhattak velük a rajongók: az univerzumépítés logikája kifacsarta az izgalmat, de vele együtt a kísérletezés szelleme is odalett a sok ismerős elemnek köszönhetően. Mert a végén mindig eljutunk oda, hogy egy ifjú tanítvány felfedezi rejtett erejét egy mentor segítségével, különös karakterek gyűlnek köré, akik segítik őt küldetésében, hogy szembeszálljon az elnyomó hatalommal, és ott egy egykoron nemes lelkű, de azóta megkeseredett űrnácival. A Star Wars Jedi: Fallen Order, ez a 2019-ben megjelent videójáték sem kívánt eltávolodni az alaptól, inkább visszatért hozzá és megpróbálta újra működésbe hozni a receptet. Csakúgy, ahogy Az ébredő Erő megkísérelte.

Ez a nagyi jól ismert receptje, amit generációról generációra örökít át a família.

Mindenki hozzáteszi kicsit a saját adalékát, fűszereit, de a végén úgyis az eredeti gondolat bontakozik ki a szemünk előtt. Az elhivatottság, a szorgalom, a türelem és az összpontosítás egy senkiháziból is világok megdöntőjét teremtheti – ez a Csillagok háborúja központi üzenete. Az eredetileg nyolcadik generációs konzolokon (PlayStation 4, Xbox One) és PC-n megjelent videójáték több szempontból is remekül rezonál azzal, mire van szüksége igazán egy Star Wars-rajongónak, és dramaturgiai elemeit hogyan kell még jobban kihangsúlyozni.

Gyaníthatóan a legtöbben gyerekkorban ismerkedtek meg a történettel, és a játszótereken, óvodákban, iskolákban, barátokkal játsszottákk először azt, hogy Jediként megvédik a galaxist és elbánnak az Erő sötét oldalát képviselő Sith-ekkel. A bennünk rejlő jó és rossz állandó harcát megjelenítő libikókán rögtön elfoglalnak egy helyet, kitalálják, milyen színű fénykardjuk lenne, ha lehetne, és pár alkalommal biztosan megpróbálnak kinyúlni egy tárgyért, hátha a Jedik képessége mégis átjárja őket. Tudom, mert én is csináltam ugyanezeket; a Star Wars varázsa részben ennek a mítosznak a tiszteletén alapul, a Fallen Order pedig sok videójáték után ismét ezekre fókuszált.

Kiképezni magunkat Jedivé már nem újdonság. Azt megtette annak idején a Knights of the Old Republic, a Jedi Academy és megannyi virtuális élmény, de az átmeneti időszakban két The Force Unleashed játék is az Erő használatával adta el magát.

A Fallen Order egy olyan időszakban jött, ahol már a filmes mítoszban nem volt nagy kunszt a galaxis védelmezőjévé válni.

Daisy Ridley alakításában Rey, a folytatástrilógia hőse szinte a semmiből, mindenféle kiképzés nélkül tudott olyan kunsztokat, amikkel képes volt elgyepálni nemcsak bármilyen rohamosztagost, de Ren-lovagot is. A „Mary Sue-nak” – vagyis egy mindenben tökéletes, mindenki által szeretett, gyengeségek és hibák nélküli karakternek – bélyegzett Rey elfeledtette a rajongókkal, milyen is a hős útja, fejlődése hirtelen ugrásokból állt, amivel átélhetetlenné vált a szereplő. Jóllehet, ez valószínűleg produceri nyomásra történt, ezzel akartak alkalmazkodni az erős női karaktereket kívánó korszellemhez – aztán visszafelé sült el a próbálkozás.

A Star Wars Jedi: Fallen Orderben egy fiatal padawant, Cal Kestist (Cameron Monaghan motion capture alakításában) követjük nyomon, aki a Jedik kiirtásáért felelős 66-os parancsot követő években fedezi fel erejét, és próbálja megállítani a Birodalmat, hogy újabb ifjakat küldjenek a halálba. A Jedik utáni vadászat egy olyan időszak a Csillagok háborúja történelmében, amely megannyi sorozatot és könyvet inspirált: itt tiszta lappal mesélhetnek a mágiáról, amely az 1977-es film történetének idejére kiveszett. A veszély adott, az embervadásszá képzett Erőt használó inkvizítorok kutatnak az elveszettek után, így menekülni kell, felkészülni és szembenézni. A Fallen Order pedig képes összekötni az előzménytrilógiát az eredetivel, egyfajta hidat képezni az esztétikájában, miközben történetében – egy-két cameót kivéve – jóformán teljesen különáll.

A letisztult történet során találkozunk több szokatlan űrlénnyel, egy kiábrándult Jedivel, egy átállított tanítvánnyal, és fokozatosan kerülünk beljebb az elborultabb, Star Wars-mércével is szimplán „mágiaként” aposztrofálható Erő használók birodalmába. A játékos szabadon felfedezhet több bolygót is, amelyeken megküzdhet jó pár rohamosztagossal, állattal és gépmonstrummal – ez azonban szinte alapként kezelhető, nem ebben tapasztalható meg a Fallen Order valódi szellemisége.

Amit a Fallen Order felismert, hogy a féktelen ambíciónak hazudott fantáziátlan remixeknek megálljt kell parancsolni.

A Star Wars az utóbbi években folyton az építkezést, a terjeszkedést hazudta magáról, miközben folyton az ismert szereplőket, helyszíneket és dramaturgiai elemeket keverte újra. Jogosan érezhették a rajongók, hogy elfáradnak az önismétlésben, hogy már évtizedek óta ugyanazt a mítoszt nyomják le a torkukon mindenféle komolyabb változtatás nélkül. Ha pedig a Star Wars kreatívjai változtatásokat akarnak, általában nehezen tudják befogadni. A Fallen Order fejlesztői arra szánták el magukat, hogy a tipikus Star Wars toposzoknak újra lelket adjanak; ehhez pedig az univerzum szűkítésére és az interaktivitásra volt szükség.

Nem fogjuk felfedezni az egész galaxist, ilyen ígéretre ne számítsunk. Van itt nagyjából hat bolygó, amelyet bejárhatunk, és pont – azok közül is mindössze egy az, amelyet láthattunk a filmekben. Megközelítőleg hét-nyolc nevesíthetőbb szereplővel találkozunk, akikkel vagy sok időt töltünk el, vagy rövid jelenlétük a cselekmény érzelmi húrjait mozgatják – közülük is kettő az, akivel találkoztunk már pár alkalommal. A szűkre fogott easter eggek tehát inkább csak arra szolgálnak, hogy tudjuk, melyik világban járunk. A szabadon bejárható helyszínek játszótér-jellege és a történet misztikus pátosza adja meg azt a lehetőséget, hogy igazán elmerüljünk a hangulatban.

Visszatértek a készítők a nullkilométerhez: tudták, hogy a Jedivé válás az igazi mozgatórugója az egész fantáziavilágnak, ennek folyamatához pedig segítségül hívták egy, a korszakban már népszerűvé vált játékos formulát.

Kialakítottak egy fejlődési rendszert, mely során a felhasználó kőkemény pofonokat kaphat, de

a FromSoftware játékain (pl. Dark Souls, Bloodborne) inspirálódott attitűdöt egy könnyedebb verzióban tálalták. Hiszen nem a keményvonalas gémerekre gondoltak itt a készítők, mert tudták, a Star Wars márkához a kevésbé aktív játékosok is megtérnek majd. Nekik sokkal egyszerűbb feladatokat kell adni, de az nem jelenti azt, hogy ne nyújtana kihívást a játék. A Dark Souls és hasonszőrű társai nagy figyelmet fordítanak arra, hogy megugorható nehézséget prezentáljanak a játékosok számára, akik magukat felszívva, fogcsikorgatva is, de megtalálják majd a megoldást, amivel legyőzhetik az ellenfelet. Mindenki, aki a játékosra tör, más módon támad, így eltérő védekezés és támadás szükséges a kiitatásukhoz. Ennek a taktikának a kialakítása gyakori halálozásokhoz vezet, de miből lesz a Jedi, ha nem ebből a szellemiségből? Átgondoltan küzd, összpontosít, és akkor csap le, amikor kell – nem mellesleg sosem adja fel.

Luke az eredeti trilógiában megküzd hószörnnyel, az emberevő Rancorral, de sokáig sikeresen tartja magát Darth Vaderrel szemben is, mígnem felnő a szintjére. Pofonoktól ég az arca, de A Jedi visszatérre – az időugrásnak is köszönhetően – egy tapasztalt, higgadt, az erejétől teljes lovagot láthatunk. Anakin az előzményekben, bár szintén egyre fejlődik, őt az Erő Mozartjának tekintette a sorozat, így ösztönszerű tehetségét a Midiklorián-számításon túl nem fejtik ki, mert figurája a morálisan fordított út bejárásával lesz érdekes. Aztán ott van Rey, akinek múltja/eredete rey-télyes, emiatt sose tudhatjuk, hogy a semmiből felbukkanó képességei megalapozottak-e. Ott azért kellett elhinnünk, hogy mindenre képes, mert az ígéret szerint egyszer majd felfedik ennek okait – mire azonban eljutottunk ide, már kézrátétellel gyógyított, mint valami isten. A túl nagy ugrások és a kriminális mértékű suspension of disbelief megfosztották a nézőt a beleélés lehetőségétől.

Cal Kestis esetében nem követi el ezt a hibát a játék, hiszen rajtunk keresztül tanulja meg a hős a legkülönbözőbb Jedi-képességeket,

az akrobatikát, a tárgyak vonzását és taszítását, a fényszablya forgatásának trükkjeit. A fejlődési térkép segítségével új trükköket is feloldhatunk, miközben erősíthetjük életerő-stabilitásunkat.

A Respawn Entertainment fejlesztőcsapata és az EA azt tűzte ki célul, hogy a játékos bejárhatja a hős útját, a legbénább Jedi lovagtól eljuthat addig a harcosig, aki már Darth Vaderrel szemben is képes megvédeni magát. És mindezt át tudja érezni az, aki a Fallen Orderrel játszik: a folyamatos fejlődés, a képességek feloldása tapintható, hiszen azok az ellenfelek, akik korábban az életsávunk nagy részét legyalulták, könnyed prédává válnak fénykardunknak.

Amit a Star Wars elvesztett a filmek platformján, visszaszerezte a videójátékoknál.

A Star Wars Jedi: Fallen Order 2019-ben újra méltóságot csepegtetett ebbe az univerzumba, mégpedig azzal, hogy kivívta a játékosok alázatát és teherbírását. Hogy a 2023 áprilisában megjelent folytatás, a Survivor miként viszi tovább a lángoló fáklyát, azt talán egy másik cikk fejti fel, de amit itt a Respawn mutatott, az a legjobb módon felhasznált nosztalgia. Visszavezeti a rajongót oda, ahonnan az egész indult: a mítosz így tud megmaradni, ha újra emlékeztetnek, a szanaszét szaladt univerzum milyen origópontból indult el, és milyen csodálatos átélni ennek az erejét és világképét.

A Star Wars Jedi: Fallen Order című játék az alábbi platformokon elérhető: PlayStation 5, PlayStation 4, Xbox One, Xbox Series X|S, Xbox Cloud Gaming, Windows, Google Stadia.

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel 2017-ben csatlakozott a Filmtekercs szerkesztőségéhez, 2018 és 2022 között szerkesztőként segítette a lap mindennapi működését. Bár celluloid-mindenevő, kedvencei a morális kérdéseket feszegető filmek, a kamaradarabok, az igényes blockbusterek, emellett szenvedélyes katasztrófaturista is, így nincs olyan egy-kétpontos film, amely ne keltené fel az érdeklődését.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
1 hozzászólás
Oldest
Newest Most Voted
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com