Egyik kedvenc amerikai szaklapunk, a függetlenekre szakosodott IndieWire összeszedte, hogy kik voltak a legbátrabb filmesek, akik mertek nagyot lépni, és valami egészen újszerűt alkotni 2015-ben. A hét pontból álló listában kettőben honfitársainkat dicsérik.
1. Jelbeszéddel zajló film feliratok nélkül
Sajnos a hazai mozikat elkerülte eddig a The Tribe című ukrán dráma, mostanában azonban egyre többet foglalkozik vele az amerikai sajtó, így közvetve, hatalmas kanyarral talán eljut hozzánk is, még ha a hazájában már másfél éve mutatták is be. A hírek szerint rendkívül kemény a film, amely egy süketnéma bentlakásos iskola mindennapjaiba kalauzolja el a nézőit. A rendező, Miroslav Slaboshpitsky úgy döntött, az eseményeket és a párbeszédeket narráció, szinkron és feliratok nélkül mutatja be, mindent a testbeszédre és a színészek játékára épít. Több meztelen jelenettel, egészen különleges filmnyelvvel a tengerentúli kritikusok szerint sikerült beavatnia a közönséget ebbe a több értelemben is elzárt világba.
2. 140 perces jelenet kézikamerával, vágás nélkül
Még mindig nem tudunk napirendre térni a német Victoria szenzációján, februárban a Berlinalén láttuk először, majd decemberben beemeltük az év legjobb filmjei közé. Ha nem láttam volna, el se hinném: egyetlen jelentben 140 perc, 22 helyszín, lövöldözés, emberrablás, csók, halál. Sturla Brandth Grøvlen holland operatőr egészen elképesztő teljesítményt nyújtott, elmondása szerint ő sem volt benne biztos, hogy egyáltalán képes lesz ennyi időn keresztül kezében tartani a kamerát. A Victoriát háromszor vették fel, és a harmadik alkalomra állt össze úgy a stáb, hogy a nézőnek lényegében fel sem tűnik, az egészből hiányzik a vágás. Mert nem is ez a lényeg, hanem a technika okozta azonosulás és intimitás, ami feledhetetlenné teszi ennek a berlini éjszakának a történetét.
3. Forgatás iPhone 5s-sel
Biztosan az év egyik legkülönlegesebb mozija volt tavaly a Tangerine, és egyáltalán nem csak azért, mert az egészet három okostelefonnal forgatták. Mint minden jó filmnél, a technika itt is alapvetően háttérben marad, a közönségnek (jó esetben) csak az tűnik fel, hogy az egész történet sokkal hétköznapibb, természetesebb. Számomra teljesen ilyen volt a két transzvesztita történetét bemutató mozi – sallangmentes, manírtalan, hiteles, pedig a középpontba állított személyekről a sztereotípia éppen ennek ellentéte. Sean Baker rendező bátor lépése azért is úttörő, mert ezáltal a filmezés lehetősége talán még több rendezőnek adatik meg, hiszen a Tangerine – bár Hollywoodban készült – mindössze 100 000 dollárba került.
4. Csak közeli beállítással forgatni
El is érkeztünk a lista első magyar filmjéhez! A Saul fiát sokféleképpen méltatták már, az IndieWire összeállításában ezúttal a különleges operatőri technikát, a közeli képek kizárólagosságát dicsérik. A honlap szerint ezáltal folyamatosan egyfajta klausztrofób érzés járja át a mozit, és akárcsak a foglyok számára, a nézőnek sincs lehetősége feloldozásra, a kegyetlenségből való átmeneti menekülésre. A szaklap szerint a filmmel Nemes László rendező elérte, hogy a nézői a legközelebbről tapasztalják meg Auschwitz borzalmait.
5. Szabadjára ereszteni 250 kutyát
A második magyar kiemelkedő filmes tett a Fehér istenhez kötődik. „Kockáztass. Keress olyan utat, amit korábban még nem választott senki. Annak semmi értelme, hogy készíts egy terméket. Szükséged van lélekre, és szükséged van kockázatokra” – nyilatkozta Mundruczó Kornél az IndieWire-nek, amikor arról kérdezték, honnan szedte a bátorságot, hogy szabadjára engedjen 250 menhelyről származó kutyát Budapest utcáin. A direktor elárulta, mindenki azt mondta neki a forgatás előtt, hogy a jelenetet lehetetlenség számítógépes trükkök nélkül megvalósítani. A magyar rendezőnek mégis sikerült.
6. Csak természetes fény egy végig a vadonban játszódó eposzban
Alejandro González Iñárritu eddig is szerette feszegetni a határokat (lásd: Birdman), legújabb filmje kapcsán azonban minden korábbi képzeleten túlment. A visszatérő (január 14-től látható a magyar mozikban is) elejétől a végéig mesterséges fény nélkül készült eredeti helyszínen, a kanadai Brit Columbiában. A pokoli hideg önmagában nehezítés volt, ehhez még hozzájárult, hogy a természetes fények miatt csak napi másfél órát tudtak forgatni. A stáb fáradozása nem maradt eredménytelen, a kivételes helyszín és a körülmények mind meglátszódnak A visszatérőn.
7. Filmezés letartóztatás és körözés alatt
Jafar Pahani vállalja a kockázatokat, még akkor is, ha a szabadsága a tét. Legújabb mozija, a Berlinale-győztes Taxi Teherán valahol a dokumentarizmus, a kandi kamera, a játékfilm és a reality között van, és mindez nem jöhetett volna létre az iráni állam hathatós közreműködése nélkül. A rendezőt először 2010-ben tartóztatták le az ország elleni propaganda és felbújtás vádjával, a bizonyíték pedig a direktor teljes filmográfiája volt. Pahanit hat év börtönre ítélték, valamint további húsz évre eltiltották a filmezéstől, interjúadástól és az ország elhagyásától. A Taxi Teheránt valósággal kicsempészték az országból, a forgatás során pedig a kamerát végig láthatatlanná tették a hatóságok elől a középpontban álló autó belsejében.
