Bo Goldman a Száll a kakukk fészkére és a Melvin és Howard Oscar-díjas forgatókönyveinek írója kedden 90 éves korában elhunyt a kaliforniai Helendale-ben. Olyan további filmeket köszönhetünk neki, mint az Egy nő illata vagy az Ha eljön Joe Black.
Robert Goldman New Yorkban született, pályafutását a televízióban kezdte: az 1950-es évek végén a CBS rangos Playhouse 90 antológiasorozatának szerkesztője, forgatókönyvírója és társproducere volt, majd az ötvenes évek végén szerencsét próbált a Broadwayen is, ahol dalszövegeket írt a Büszkeség és balítélet musicaladaptációjához is, ami azonban megbukott.
„A dalszövegírás nagyon jó edzés volt a forgatókönyvek írásához, mert nem pazarolhatsz a szavakkal, még akkor sem, ha a filmekben, amelyeket írok, nagyon sokat koncentrálok a nyelvre. Szerintem minden filmben van egy nagyon erőteljes ritmus, és vagy van hozzá füled, vagy nincs – ez egy zenei dolog.”
A hatvanas években számos adaptációt írt, ezek azonban nem igazán hoztak a konyhára. Az áttörést az 1976-os Száll a kakukk fészkére hozta el neki, amire Milos Forman a végül csak 1982-ben Alan Parker rendezésében leforgatott Válás előtt forgatókönyve elolvasása után választotta ki. A film, mely végül beindította Goldman karrierjét, volt az első (és 1991-ig, a Bárányok hallgatnak megjelenéséig az egyetlen) film, ami az adaptált forgatókönyvért járó Oscar mellett a legjobb filmnek, rendezőnek, színésznek és színésznőnek járó díjat is el tudta nyerni.
Ugyancsak Oscar hozott neki a Melvin és Howard, melyben Jonathan Demme rendezővel közösen alkotta meg azt, amit Vincent Canby „az amerikai álom szatirikus kifejezésének” nevezett. Melvin Dummar történetét, egy Utah-beli benzinkutas ihlette, aki azt állította, hogy találkozott Howard Hughes-szal, és egyike volt a különc milliárdos halála után előkerült gyanús végrendelet kedvezményezetteinek.
A Válás előtt után 1984-ben elkészül Goldie Hawn és Kurt Russell főszereplésével a Második műszak és Matt Dillonnal a Flamingókölyök. Az évtized végén forgott A kis Nikita, majd 1993-ban a Martin Brest rendezte Egy nő illata, melyet szintén Oscarral jelöltek. Hat évre rá írta meg a Ha eljön Joe Black forgatókönyvét, melyet a kritikusok ugyan nem fogadtak igazán jól, a közönség szerette.
1996-ban egy William Frougnak adott interjújában azt nyilatkozta a forgatókönyvek írásáról: „Ez nem mesterség, hanem művészet. Egy művész érzékenysége kell hozzá. És sok nagyszerű író, aki regényíró vagy újságíró, nem képes erre.”
