Hírek

A Sztálin-konferencián filmekről is szó esett

makk_karolyA társadalom ellenségeinek is meg kellett jelenniük a filmekben a sztálinizmus idején, ezt a szerepkört rendszerint a volt gyárigazgatót alakító színészekre bízták – mondta Makk Károly filmrendező csütörtökön Budapesten a Sztálin-világ – A kommunizmus ára című kétnapos nemzetközi konferencia befejező előadásában.

A Terror Háza Múzeum, a Kommunizmuskutató Intézet és a Konrad Adenauer Alapítvány rendezvényén Makk Károly arról beszélt, hogy ebben az időszakban a filmek történetei szerint a párttitkár mindig tudta, melyik helyzetben mit kell csinálni. Szólt arról is, hogy a forgatás háttérdíszletéhez általában háromféle Rákosi-portré közül választhattak a rendezők.

Emlékeztetett arra: az államosított magyar filmgyártás működési mechanizmusát szovjet mintára alakították át, holott Magyarországon előtte európai színvonalú filmgyártás működött.

Makk Károly kiemelte: a rendezőkben egyfajta „kétlelkűség alakult ki”, a rendszerrel szembeni fenntartásukat nem mondhatták ki nyíltan, de viccelődéssel kifejezésre juttathatták véleményüket. Az akkor több mint nyolcszáz alkalmazottat foglalkoztató filmgyár egyetlen nagy egységet alkotott, amelyben rendszerint összeszokottan dolgoztak az emberek – tette hozzá.

stalin_wallpaper

Megemlítette, hogy Cseres Tibor íróval készültek a termelőszövetkezetek szervezéséről filmet forgatni, a magyarországi filmgyártást felügyelő szovjet tanácsadó, Pudovkin nyomására azonban ezt a megbízatást Bán Frigyes filmrendezőnek adták, majd leállították a forgatást, ezután pedig másik forgatókönyvet adtak Bánnak ugyanebben a témában, hogy abból forgasson filmet.

Kitért arra: Eisenstein a Rettegett Iván című filmjében finoman érzékeltette, hogy „mi történik, amikor a mindenhez értő diktátor beleszól a dolgokba”, s ez „kényelmetlen helyzetet teremtett” a rendező számára. Eisensteint később Sztálin berendelte magához, leteremtette, ezután nem sokkal pedig a rendező szívrohamban meghalt – fűzte hozzá.

Makk Károly rámutatott: Sztálin halála után az állampárt vezetése megállapította, hogy sok sematikus mű született, ekkor kérték meg „fogyaszthatóbb” filmek rendezésére, s ennek jegyében született a Liliomfi című film. Hozzátette: 1956-ban a Nemzeti Színház előtti téren forgattak, ahol a Sztálin-szobor maradványaiból sokan próbáltak töredékeket szerezni. Megjegyezte: Pécsi Sándor színművész a kertjében ásta el a ledöntött Sztálin-szobor egyik kézfejét.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com