Évszázadokra biztonságban tudhatjuk a filmeket, ha beválik a Microsoft és a Warner Bros. kísérlete, amelyben egy poháralátét méretű üveglapra mentették le az 1978-as Supermant.
Jól ismertek a filmarchiválás buktatói: a legrégebbi, gyúlékony filmnyersanyagok ezrei lettek lángok martalékává; spórolós stúdiók használták újra és újra a mágnesszalagokat; a konzum lemezek felbontása még ma is kevés egy valódi, mozivászonra illő produkcióhoz – milyen formában tároljunk hát filmeket, ha a cél az évszázados távlat?
A Microsoft Research és a Warner Bros. stúdió most egy üvegalapú tárolási technológiát jelentett be – számol be a Variety.
„Az üvegnek nagyon, nagyon hosszú az élettartama” – mondta nekik Ant Rowstron vezető kutató. – „Évezredekről is beszélhetünk.” Ezért a Microsoft (a Southampton Egyetem optoelektronikai kutatóközpontjával partnerségben) még 2016-ban elindította a Project Silica nevű kutatást, hogy üvegalapú tárolást fejlesszenek ki az iparban „hideg adatnak” hívott információ tárolására.
A „hideg adat” olyasmi, amihez nem kell hozzányúlni hónapokig, évekig, vagy akár évtizedekig sem, tehát nem kell használatra készen egy szerveren várakoznia – viszont tökéletes biztonságban akarjuk tudni. Mint például egy mozitörténeti jelentőségű film jó minőségű másolatát. Így hát egy filmstúdió tipikusan olyan cég, ahol hatalmas mennyiségben lelhető fel hideg adat.
A Warner Bros. jelenleg olyan raktárakban őrzi a filmjeinek és műsorainak kópiáit, ahol a hőmérséklet és páratartalom szigorúan szabályozott, és ahol kémiai érzékelők figyelik a lebomlás esetleges jeleit – minden alkotás, még ha digitálisan készült is, három különböző film-nyersanyag szalagra kerül (YCM színkomponensenként egyre-egyre, fekete-fehérben), és ezeket aztán több példányban is eltárolják. De az örökkévalósághoz ez sem elég, különösen úgy, hogy a meglévő húszmilliós nagyságrendű tételhez minden évben több tízezer új csatlakozik. És a filmalapú tárolás természetesen megoldhatatlan az olyan médiumnál, mint a számítógépes játék, a hologramok, és számos közeljövőbeli formátum.
A Warner így megkereste a Microsoftot, amint tudomásukra jutott a Project Silica terve – írja a Variety. Az alább látható, 7,5 cm oldalhosszúságú és 2 mm vastag üveglapra 75,6 GB terjedelemben mentették el az eredeti, 1978-as Superman filmet (plusz hibajavító kódok):
A tárolás technológiája a „voxel” névre keresztelt adategységekben rejlik: a Microsoft az üvegben lézer segítségével kis geometriai formákat hoz létre (ezt hívják voxelnek), és ezeket egymás alatt több rétegbe írja. Minden voxel több bitet is kódolhat; a Superman 74 rétegben készült el, de a Microsoft azóta ennél jóval több réteg írására is képes. Az adat az átlátszó üvegből mikroszkóp-szerű olvasóval nyerhető ki – a cég a projekt elején egyszerűen kereskedelmi mikroszkópokat vásárolt erre a célra, és mesterséges intelligencia segítségével értelmezte a kinyert fényt.
Az üveg médiumot sokféle tartóssági tesztnek alávetették.
A tárolt adat magas hőmérsékletű sütés, forró víze merítés, mikrohullámú sütés és a felület acéllal való karcolása után is sértetlen maradt.
Kalapáccsal persze össze lehet törni az üveget – de ha ez nem következik be, akkor a Microsoft szerint a médium élettartama eléri a várakozásokat.
Az üvegalapú tárolás azonban még a sikeres demonstrációk után is kísérleti technológiának számít; egyhamar nem várható ipari felhasználása: ahhoz kidolgozott szabványokra és ezekhez alkalmazkodó, kereskedelmi forgalomban elérhető író-olvasó eszközökre, no és tömeggyártott üvegmédiumra lesz szükség, nem is beszélve arról a specializált tárolásról, ami megóvja az eredményt a fenyegető kalapácsoktól (és bármilyen ütődéstől, ha már üvegről van szó). A Warner Bros. sem számít rá, hogy a technológia felváltaná a mostani raktárakat. Azonban a tárolás problémája égető nem csak a filmiparban, de a teljes információ-központú és lassan felhőalapra váltó világban; így az üveg Superman egyszer még egy széles körben elterjedt technológia első demonstrátoraként is kiköthet valaha egy múzeumban.
