Hírek

Alan Moore: a szuperhősök járványt jelentenek a moziban (és további irgalmatlan idézetek)

A szuperhősök gyerekeknek készültek, és egyébként is rég ellopták már őket az eredeti alkotóktól, mondja Moore.

A képregények történetének egyik legnagyobb alakja, Alan Moore alaposan lehordta a szuperhős-filmeket egy nem régi interjújában – írja az IndieWire. Moore elsősorban a Watchmen megteremtéséről ismert: a szuperhősöket kegyetlenül dekonstruáló művet a valaha alkotott legjobb képregénynek szokás tartani széles körben, Moore véleménye tehát nem lebecsülendő.

Alan Moore már 2017-ben is jelét adta nemtetszésének: akkor úgy fogalmazott, hogy a szuperhősök hatása a populáris kultúrára „szörnyen szégyellnivaló”. Most azonban még tovább részletezte véleményét egy a Deadline-nak adott interjújában. „Járványt jelentenek a moziban, és a kultúrában is egy bizonyos fokig” – mondta. – „Jópár éve azt állítottam:

aggasztó jel, hogy felnőttek százezrei állnak sorba azért, hogy olyan karaktereket nézzenek, akiket ötven éve teremtettek meg tizenkét éves kisfiúk szórakoztatására.

A modern világ komplexitása elől való menekvés vágyának tűnik az egész; visszatérés egy nosztalgikus, az emlékezetben élő gyermekkorba. Veszélyesnek látszik: a népesség infantilizálódásának.

Moore szerint nem véletlen, hogy abban az évben, 2016-ban, amikor az Egyesült Államok Trumpra szavazott, az Egyesült Királyság pedig a Brexitre, a tizenkét legtöbbet kereső film közül hat szuperhősökről szólt. „Azt gondolom,

mindkettő ugyanannak a jelenségnek a tünete: a valóság tagadásának és a túlegyszerűsített és szenzációhajhász megoldások iránti vágynak.

Deadline azt is megkérdezte Moore-tól, érdeklik-e őt egyáltalán a kortárs szuperhős-filmek. „Jézusom, dehogy is, dehogy nézem őket” – válaszolta az író. – „Mindegyik karaktert ellopták az eredeti alkotóiktól, mindegyiket. Szellemek hosszú sora kígyózik mögöttük… Nem érdekelnek a szuperhősök; őket a harmincas években találták fel gyerekek számára, és gyerek-szórakoztatásnak tökéletesen meg is felelnek. De ha a felnőttek világába akarod adaptálni őket, az eredmény kissé groteszk.

Nem Alan Moore az egyetlen, aki viszolygással nézi az iparilag gyártott szuperhős-filmek áradatát. Tavaly Martin Scorsese keltett nem csekély botrányt, amikor hosszú nyilatkozatban fejtette ki a képregényfilmek értéktelenségét: nem filmek”, mondta róluk, majd később így részletezte: „A legsötétebb változás settenkedve, az éj leple alatt kúszott be: a kockázat fokozatos, ám folyamatos kiiktatása. Ma sok film tökéletes termék: azonnali fogyasztásra szánják.”. Végül maga Bob Iger, a Disney vezére szállt vitába vele.

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A melodráma igenis több a túlcsorduló érzelmektől. Viszont ehhez vajon az kell, hogy a szerelem beteljesületlen maradjon?

A VLOGtekercs ehavi adásában Spike Jonze A nő és Marc Webb 500 nap nyár című filmjei kerülnek terítékre. Bemutatjuk, hogy a melodráma (minden felszínes vélemény ellenére) nem feltétlenül süpped középszerűségbe. A két film összehasonlításával kiütköznek a műfajban rejlő lehetőségek, valamint az is, hogy azon túl miben újítanak az alkotók.

Műsorvezetők: Énekes Gábor
Szöveg: Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya