Hírek

Az Asteroid City forgatása igazi vibráló színházi élmény – nyilatkoztak a „Wes Anderson-társulat” színészei

Wes Anderson sajátos, mesterkélt, stilizált világába bekerülni különleges és izgalmas élményt nyújt a legnagyobb hollywoodi sztároknak is. A forgatási élmények árulkodnak a rendező ars poeticájáról is – erről meséltek az Asteroid City színészei.

Látszólag kevés olyan filmkészítő dolgozik manapság, aki annyira hatékonyan tud beosztani minden egyes fityinget, mint Wes Anderson. Ez alól új filmje, az Asteroid City sem kivétel. A költségvetésével ellentétben (amely e sorok írásakor még nem ismert, de az biztos, hogy viszonylag szerény összegről lehet szó) Anderson első „igazi” tudományos fantasztikus filmje aprólékosan kidolgozott és rendkívül stilizált díszlettel büszkélkedhet, amelyhez óriási sztárszereplőgárda társul, amelyben olyan, Anderson-filmekben újonc színészek szerepelnek, mint Tom Hanks, Margot Robbie, Maya Hawke, Hong Chau és Steve Carell. Természetesen mellettük megjelennek olyan tapasztalt Anderson-színésznek számító arcok is, mint például Scarlett Johansson, Jeffrey Wright, Jason Schwartzman, Edward Norton és Bryan Cranston, sok-sok más mellett.

Az Anderson-filmek színészgárdájára ennyi év után kvázi-társulatként is lehet tekinteni, különösen annak fényében, ahogy Johansson az Asteroid City forgatásán szerzett tapasztalatairól számolt be. Mivel korábban csak szinkronszínészként dolgozott együtt Andersonnal a Kutyák szigete című stop-motion animációs filmben, Johansson igencsak üdítőnek találta a rendező élőszereplős filmkészítéshez való hozzáállását. Így jellemezte ezt a The Hollywood Reporternek:

Ez nem az a megszokott folyamat, mint amikor a stúdiókörülmények között és a lakókocsidban vagy felváltva, és van ez a sok leállási idő, ami teljesen felemészti a lendületet. Nagyon vibráló érzés, olyan, mintha színházban dolgoznál.”

Szerelmeslevél az előadóművészethez

Scarlett Johansson az Asteroid Cityben egy fiktív 1950-es évekbeli filmsztár, Midge Campbell szerepét játssza, aki a címadó kisvárosba érkezik egy 1955 körüli Ifjú Csillagfürkészők kongresszusra – sok más emberrel együtt. A Grand Budapest Hotel és A Francia Kiadás keretező eszközeit idézve azonban az Asteroid City fő történetszálát valójában mások mesélik el a film valós környezetében. Ahogy Lex Briscuso, a /Film munkatársa a Cannes-i Filmfesztiválon az Asteroid City-ről írt kritikájában kifejti, a film „egy színdarab egy filmben lévő teleplay-en belül“, amelyet egy retro antológia-tévésorozat házigazdája mesél el Bryan Cranston alakításán keresztül – aki szintén a Kutyák szigete című filmmel lépett be az Anderson-társulatba.

Ez egy film egy tévéműsorról, amely egy színházról szóló történetet dolgoz fel” – mondta Cranston szintén a The Hollywood Reporternek, és hozzátette: „(…) szerintem ez Wes szerelmeslevele az előadóművészethez. Karjaival körbefonta azt a három fő médiumot, amiben mi is benne vagyunk“.

Ez persze nem szokatlan. Anderson szinte egész pályafutása során magáévá tette a színházi produkciós tervezés szándékosan felfokozott mesterkéltségét, míg az olyan filmekben, mint A Francia Kiadás, a retro televíziózás esztétikáját is beemelte a repertoárjába. Ha valami, akkor az ő filmjei az idő múlásával egyre távolabb hajoltak a realizmustól és egyre mélyebbre hatoltak a tiszta formalizmusba, minden egyes új filmmel finomítva a mesterségét. Érezzünk bármit is a munkásságával kapcsolatban, de senki sem csinál úgy Wes Anderson-filmeket, mint Wes Anderson – és ezzel a ténnyel mindig szembesülnünk kell a legújabb virálisan terjedő Wes Anderson-paródiánál vagy a sokadik AI-generálta Wes Anderson-trailernél is.

„Legyünk mesélők”

Aprólékos esztétikájához híven Wes Anderson rendkívül precízen szövi bele és ki a színészeket a filmjeibe, mintha azok színházi előadók lennének, akik színpadra fel- és színpadról lejönnek. Bryan Cranston a zenekarban játszó zenészekhez hasonlította élményét. „Olyan érzés, mintha Wes Anderson egy zenekar karmestere lenne. És mindannyian a saját hangszerünk játékosai vagyunk” – magyarázta, és elismerte, hogy a színészeknek „hiperfókuszáltnak” kell lenniük az alakításaikra, „anélkül, hogy pontosan tudnák, hogyan áll össze az egész“. Cranston azonban nem feltétlenül látja ezt problémának. Ahogy ő fogalmazott:

Van egy rész [az Asteroid City-ben], amikor [Jason Schwartzman karaktere] Augie bemegy, és beszél a rendezővel, és azt mondja: ‘Nem hiszem, hogy értem a darabot’. Erre a rendező azt mondja: ‘Hát, nem is kell, csak meséld tovább a történetet’. És azt hiszem, dióhéjban ez az, amit a film jelentett számomra. Átmegyünk az életen. Nem tudjuk pontosan, mi fog történni, milyen hosszú lesz az életünk, kik lesznek az életünkben, hogyan fog végbemenni. Csak tovább kell mesélnünk a történetet. Csak haladjunk előre, és legyünk mesélők.”

Ha „a darab a lényeg“, ahogy a Hamletben olvasható, akkor úgy tűnik, hogy Anderson elsődleges célja művészként az, hogy kitalálja, pontosan mi is az a „lényeg”. Az biztos, hogy ha azt a tematikus motívumot keressük, amely szilárdan összeköti az Asteroid City-t A Francia Kiadással, a Grand Budapest Hotellel és nagyjából Anderson egész filmográfiájával, akkor az az, hogy a történetek elmesélése lehetővé teszi számunkra, hogy mélyebben megértsük önmagunkat és életünk értelmét.

Hogy az Asteroid City milyen lett valójában? Wes Anderson legújabb filmje június 8-án kerül a mozikba, hangolódásképpen olvasd el a Filmtekercs hamarosan megjelenő kritikáját is a filmről!

Nagy Márk

Nagy Márk az ELTE Távol-keleti nyelvek és kultúrák alapszakon végzett, majd tanulmányait Filmtudomány mesterképzés filmelmélet szakirányán folytatta. Specializációja a filmelmélet, az ázsiai filmek és az emberjogi dokumentumfilmek.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!