Óriási meglepetést okozott szombaton a Toni Erdmann című német versenyfilm a 69. cannes-i fesztiválon. A hivatalos programba először meghívást kapott Maren Adénak a felnőttkori szülő-gyermek viszonyról szóló érzelmekkel teli vígjátékát hatalmas lelkesedéssel és tapssal fogadták az újságírók, az első kritikák pedig az idei válogatás első nagy revelációjaként értékelték.
A 39 éves rendezőnő harmadik alkotásával nyolc év után képviselteti magát ismét Németország a versenyben.
A komédia főhőse Ines (Sandra Hüller) egy ambiciózus, egyedülálló, komoly és távolságtartó fiatal nő, aki egy német világcég tanácsadójaként dolgozik Bukarestben, ahol minden percét a karrierjének szenteli, Németországban élő szüleivel felületes viszonyt tart fent. Kedves, de lerázhatatlan apja (Peter Simonischek) hívatlanul beállít hozzá, hogy felköszöntse születésnapján. Miután az időhiányban szenvedő lány nem túl boldog a nem túl sikeres találkozótól, az apa elutazik, majd egy képzeletbeli parókás, fura figuraként, Toni Erdmannként tér vissza. A férfi elkezdi követni lányát a román fővárosban, s egyre furcsább helyzetekben feltett kérdéseivel megpróbálja előtte megvilágítani az élet értelmét.
A két és félórás, realista módon forgatott film története tele van olyan váratlan, excentrikus és komikus fordulatokkal, hogy az újságírók a sajtóvetítés közben rendszeresen tapsoltak vagy olyan hangos nevetésben törtek ki, ami nagyon ritka a cannes-i fesztiválon.
A francia Le Figaro az idei fesztivál első nagy revelációjának nevezte a filmet, a Le Monde szerint a vígjáték „lenyomja a versenyt és a csillagokba ér”, az amerikai Variety szerint „az emberség és a humor csúcspontja” a német versenyfilm.
„A családi kapcsolatok időnként lefagynak, és nagyon nehéz kimozdulni a megszokott modellekből. Toni alakjával az apa meg akarja újítani a viszonyát a lányával” – mondta a rendezőnő Cannes-ban. „Az apa figurájával másképp tudtam elmesélni ezeket a családi történeteket” – tette hozzá, elárulva azt is, hogy a saját családja történetei ihlették a forgatókönyvet.
„Apám egy viccláda, rengeteg viccet ismer, a humora végigkísérte az egész fiatalságomat. Ez jön vissza a filmből” – hangsúlyozta Maren Ade.
A filmet alapvetően az apa és lány közötti ellentét működteti, ami lehetetlenné teszi a két ember közötti normális kommunikációt. A helyzetkomikum pedig elsősorban a két kiváló színész nagyon pontos játékának köszönhető.
„Nem tekintem magam komikus színésznőnek, de Maren komikussá tett” – mondta a főszerepet alakító Sandra Hüller, aki 2006-ban a Berlinalén elnyerte a legjobb női alakítás díját. „Meg kellett próbálnom viccesnek lenni, de közben konfliktusban kell lennem az apámmal, a barátommal, a főnökömmel. Az a jó Maren filmjében, hogy a szereplők annyira kínos dolgokat csinálnak, hogy szinte már megkönnyebbülés így viselkedni” – mondta a német színésznő.
