90 éves korában elhunyt Agnès Varda, a francia új hullám egyik nagy alakja, aki többek között olyan filmek rendezője, mint a Cléo 5-től 7-ig, a Boldogság, a Teremtmények és az Arcélek, útszélek.
Agnès Varda, a szenvedélyes művész és feminista Párizsban hunyt el hosszabb betegség következtében családja és barátai körében. A temetése szintén Párizsban lesz.
Az elmúlt hónapban még utolsó filmjét, a Varda by Agnèst mutatta be a berlini filmfesztiválon, amiért tiszteletbeli Berlinale Camera díjat kapott.
Agnès Varda Belgiumban született görög és francia szülőktől, de a család a második világháború alatt Franciaországba költözött. Agnès már egészen kis korában érdeklődést mutatott az irodalom, a filozófia és a fényképészet iránt. Karrierje évtizedeket átölelő történet, mely 1955-ben kezdődött a La Pointe Courte-t bemutatójakor, amely film megalkotásában Alain Resnais is részt vett. Munkássága rendkívül személyes jellegű, művészetébe saját magát szőtte bele.
Később François Truffaut és Jean-Luc Godard mellett a francia új hullám egyik meghatározó alakja lett, s egyben az egyetlen női rendezője a mozgalomnak.
Filmjeiben tabutémákat is tárgyal minden alkalommal lenyűgözően egyéni módon, sajátos vágások és montázsok használatával, illetve a játékfilm és a dokumentumfilm keverésével.
Halála nemcsak azért megdöbbentő, mert olyan valaki ment el, aki a filmtörténet különböző korszakaiba is beleírta magát, hanem azért is, mert legutolsó filmjében, a mindenki által imádott Arcélek, útszélekben annyira életvidám, annyira menő és annyira élő, hogy azt sugallja, rajta semmi nem fog, ő mindig ilyen virgonc lesz.
