76 éves korábban távozott Alan Parker brit filmrendező géniusz, a zenés alkotások egyik legnagyobb királya, aki nélkül a Pink Floyd se lenne ugyanaz.
Hosszú betegség után hagyott itt minket a rendező, aki Andrew Lloyd Webber szerint egy azon kevesek közül, aki igazán érti, hogy kell képileg ábrázolni a zenét. Alan Parkert azonban nem kizárólag a zenés filmjeivel érdemes azonosítani, bár masszívan letette névjegyét ebben a témában. Már debütáló alkotása is muzsikával egészült ki: az 1976-os Bugsy Malone-ban formabontó módon gyerekekkel játszatott el egy gengsztersztorit – egyik főszereplője a tinédzser Jodie Foster volt.
Később a Pink Floyd: A fal című irgalmatlan erejű másfél órás videoklip-filmet készítette el a Hírnév című táncos projekt után. 1996-ban az Evitával tért vissza a dallamokhoz, Madonnával kiegészülve – a filmet heves kritikák érték több téren.
Parker emellett maradandó és kultikus drámákat is szállított.
Az Éjféli expressz és a Lángoló Mississippi rendezéséért egyaránt Oscar-díjra jelölték – az elismerés azonban sosem jött el számára. Neves produkciója volt még az Angyalszív, melyben Mickey Rourke élete egyik legjobb alakításában száll alá a pokolra, ahol a tojást zabáló, démoni Robert De Niro várja.
17 éve rendezett utoljára filmet: a 2003-ban megjelent David Gale élete című munkájában a halálbüntetés tabuját igyekezett ledöntögetni Kevin Spacey és Kate Winslet főszereplésével. Bár rég visszavonult, szakmája csínját-bínját azért igyekezett továbbadni. Többek közt Magyarországon is járt 2013-ban, ahol írói kurzust tartott – ezt itt olvashatjátok.
Halálával a ’70-es és ’80-as évek egyik legnagyobb sikereket elérő brit rendezőjétől kell búcsút vennünk.
