Hírek

Elhunyt Tóth János operatőr, a nemzet művésze

Nyolcvannyolc éves korában meghalt Tóth János operatőr, a nemzet művésze, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. Tóth János a fényképezésen túl rendezett és írt, a Balázs Béla Stúdió alapítója volt, sokat tett a magyar némafilmek restaurálásáért is. A Magyar Művészeti Akadémia saját hallottjának tekinti.

Tóth János 1930. szeptember 1-jén született Tolnán. Már gyermekkorában közel került a film világának kulisszáihoz: a helyi moziban a gépész mellett dolgozott. Kiismerte magát a technikai eszközök között és sokat tanult a 20-30-as évek filmművészetéről. Később villanyszerelőnek tanult, és onnan jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőri szakára.

Első munkái fotóetűdök és forgatókönyv-illusztrációk voltak, kiemelt érzékenységet tanúsított a tárgyi világ iránt. A főiskola elvégzése után a Mafilmnél kapott munkát, ahol Eiben István segédoperatőre lett. Első önálló operatőri munkája a Szombattól hétfőig volt. 1959-ben kortársaival megalapította a Balázs Béla Stúdiót, hogy védjék az alkotói szabadságot és bátorítsák a kísérletezést.

A hatvanas években elmerült a kísérleti rövidfilmekben, ebből a korszakból származik a Csendélet és a Kedd. 1963-ban Fábri Zoltánnal leforgatta a Nappali sötétséget, 1965-ben pedig a Háry Jánost Szinetár Miklóssal. Egyedi látásmódja Huszárik Zoltán mellett teljesedett ki. Közös rövidfilmjeik közé tartozik a nemzetközileg is méltatott Elégia, a Tóth Imre szobrászművészről szóló Amerigo Tot és a Capriccio is, amely a hóemberek és az emberek élete között von párhuzamot. A Szindbád elkészítésében Tóth nemcsak operatőrként, de dramaturgként is részt vett.

Capriccio (1969)

A hetvenes évektől Tóth jobban elmerült a nagyjátékfilmek világában is, amikor elkezdett együtt dolgozni Makk Károllyal. A közös munkák és évek alatt a filmnyelvi megközelítésük is közeledett egymáshoz, ez a hasonulás nyilvánult meg a Szerelemben vagy a Macskajátékban. Ugyan az Egy erkölcsös éjszaka után sokáig nem dolgoztak együtt, Tóth a legutolsó filmjét, Az utolsó kéziratot, Makk Károly mellett fényképezte.

Tóth János művészetének igazi terepe is a rövidfilm maradt.

1982-ben az általa rendezett és fényképezett kisfilmekből összeállított Örök mozi szemlélteti munkásságának kvintesszenciáját. Kiváló szeme volt az apró részletekhez, ezért mikrofelvételek és mozgáskompozíciók jellemezték munkáit. A kilencvenes években már nem operatőrként dolgozott, hanem mások alkotásainak halhatatlanná tételét tűzte ki céljául. A magyar némafilmek felújításáért és bemutatásáért tevékenykedett.

Macskajáték (1974)

Tóth Jánost a szakma is elismerte, még ha a kísérletező operatőr kívülállóként is tekintett magára. Kétszer nyerte el a Film- és Tévékritikusok díját, ahogy a Balázs Béla-díjat is. 1984-ben az érdemes művész, 1989-ben a kiváló művész címet érdemelte ki. 2001-ben a Kossuth-díjat vehette át, 2017-ben a Magyar filmkritikusok életműdíját. A Magyar Filmszemle életműdíját, a Magyar Mozgókép Mestere címet és a Nemzet Művésze címet is megkapta. 2012-ről a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja lett, a szervezet saját halottjának tekinti az elhunyt operatőrt.

Vida László

Vida László

Vida László a Debreceni Egyetem kommunikáció- és médiatudományi szakának újságíró specializációján végzett. Szakterülete a sci-fi, a fantasy, a képregényfilmek és bármi, aminek videojátékokhoz van köze.

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..