A francia új hullám úttörőjének számító Jean-Luc Godard halála után sorra róják le a tiszteletüket a filmvilág képviselői.
Kedden elhunyt Jean-Luc Godard, a Kifulladásig, az Éli az életét, a Bolond Pierot és más történelmi jelentőségű filmek legendás rendezője. A politikai filmjeiről ismert radikális stílusát mindvégig megtartó filmrendező 91 éves volt – írja a Deadline.
Godard halálhírére a filmművészet, de azon túli prominens személyiségek is lerótták a tiszteletüket a rendező előtt.
Az elsők között Emmanuel Macron francia elnök búcsúzott közösségi médiában közzétett rövid üzenetével, ahol „a francia új hullám legikonikusabb alkotójának” nevezte őt. Macron szerint Franciaország elveszítette egy „nemzeti kincsét”.
Gilles Jacob, a Cannes-i filmfesztivál volt elnöke „a mozi Picassója” jelzővel illette a filmrendezőt. A Berlini nemzetközi Filmfesztivál szervezői, Mariette Rissenbeek és Carlo Chatrian azt írták, „Godard átformálta a mozit a hatvanas években és azóta folyamatosan újraformálja azt tágítva a vizuális tapasztalatot.” A Brit Filmintézet is Twitter-bejegyzésben emlékezett meg: „Adieu a mozi óriásának, aki széttépte a szabálykönyvet”.
Asif Kapadia dokumentumfilmrendező (Senna, Amy, Diego Maradona) egyszerűen annyit írt ki, „a király halott”. Stephen Fry angol humorista és színész a Kifulladásig egy ikonikus jelentének felidézésével búcsúzott: „A jelenet kettejük között a hotelben. Hány rendező lett volna képes megoldani olyan kis helyen, mégis ennyire magával ragadóan?”
Edgar Wright (Nyomd, Bébi, nyomd!, Utolsó éjszaka a Sohóban) brit filmrendező Godard hatását emelte ki a világ filmművészetére. „Talán nincs még egy rendező, aki ennyi embert inspirált, hogy ragadjon kamerát és csak forgasson.”
Jean-Luc Godard 1930-ban született Párizsban, de a svájci Nyonban nőtt fel. 1949-ben tért vissza a francia fővárosba, ahol hamar megtalálta helyét a város fiatal filmkritikusai között. Godard írásai többek között André Bazin legendás folyóiratában, a Cahiers du Cinema-ban jelentek meg.
A rendező első filmje a Kifulladásig volt Jean-Paul Belmondóval és Jean Seberggel a főszerepben.
A film máig meghatározó jelentőségű formai újításaival és az új hullámnak irányt mutató lendületével. Következő két filmjének (Az asszony az asszony és az Éli az életét) a főszereplője már Anna Karina volt, aki a rendező felesége volt 1961 és 1965 között. 1963-ban mutatták be A megvetés című filmjét, aminek női főszerepét Brigitte Bardot alakította.
A hatvanas évek második felétől radikalizálódott az eddig is felforgató stílusa és olyan filmeket készített, mint a Bolond Pierrot, a Hímnem, nőnem, a Made in U.S.A, vagy a Weekend. Godard kialakította esszéfilmes fogalmazásmódját, ami miatt a filmművészet perifériájára sodródott.
Godard számos neves európai filmes díj birtokosa. 1965-ben Berlinben Arany Medvével, 1985-ben Velencében Arany Oroszlánnal tüntették ki. Legutóbb a 2018-as Le livre d’image (A kép-könyv) című filmjéért kapott külön Arany Pálmát. A rendezőt 2010-ben életmű Oscarral tüntették ki, de ő nem ment el a díjátadóra. Mikor megkérdezték tőle, mit jelent neki a díj, annyit mondott, „semmit”.
Nyugodjék békében!
