Hírek

Akusztika: ami megremegteti a szívedet (X)

The Rialto Cinema, Newmarket Auckland, russellstreet, flickr.com

A moziterem egyik vonzereje a széket, gyomrot és szívet remegtető hangminőség – de gondos tervezéssel a házimozi is megadhatja az élményt.

A mozi nem csak a hatalmas vászonról szól: az élmény ugyanekkora részét adja az az érzés, amikor megszólalnak a falakba, a tetőbe és a vászon mögé épített különleges hangszórók és csaknem a széked is megremeg; amikor a hasadban érzed a jelenetet; amikor a filmzene nem csak „szól”, de betölt. Korántsem csak a hangerőről van szó: a tisztaság, a hangminőség még fontosabb, és az ember szívéhez gyakran a legfinomabb hangok, sőt néha a meglepő csönd érnek el. Ilyenkor érzed meg, mit jelent a moziban az akusztika fontossága.

Mindenkinek megvannak azok az emlékei, amik egy nagyszerű filmzenei vagy hangzásbeli pillanathoz fűződnek. Valaki talán élete legrémisztőbb hangeffektjével találkozott egy horrorfilm alatt, másvalakit bizonyára elragadott a filmzene, és sokan döbbentek meg emlékezetes módon, amikor Az utolsó Jedik közepén egyszer csak megszűnik a hang – mert bizony a látványos vizuális effektusokhoz hasonló (bár a nagyközönség köreiben talán kevésbé értékelt) hangzásbeli varázslat már oly rég a moziélmény elválaszthatatlan részét alkotja, hogy néha épp a hiánya hat sokkoló erővel.

Mind tudjuk, hogy nem mindig létezett hang a mozikban; bár azt is tudjuk, hogy már a némafilmek alatt is megszületett az igény a helyben nyújtott zenei kíséretre. A némafilmek kora után a kihívást a szinkronizálás jelentette: annak kidolgozása, hogyan lehet az előre rögzített, kevert, és nemsokára egyre speciálisabb szakértelemmel megalkotott hangot pontosan a kép üteméhez igazítani. A beszéd még a zenénél és zörejnél is tovább maradt kihívás: 1927-ig kellett várni, míg A jazzénekes révén megszületett az első valóban beszélő egészestés mozifilm (rövidfilmekkel már előtte is kísérleteztek).

A hang erejét bizonyítja, hogy a hangosfilm segített Hollywood vezető pozícióját bebetonozni:

a közönség világszerte, nem meglepő módon, imádta. Az első olyan film – New York fényei, 1928 –, ami végig „beszélő” film volt és amiben a karakterek a saját párbeszédeiket mondták (ellentétben a korábbi próbálkozások külön felvett és szórványos párbeszédeivel) rekord, ötezer százalékos nyereséggel döntötte el mindörökre a hangosfilm uralmát.

Walt Disney már a negyvenes években is kísérletezett a közönséget körülvevő „surround” hangzással, de a rendszerét csak két mozi vásárolta meg; a filmek jobbára mono hangzásúak maradtak egészen a hetvenes évekig, amikor is Barbara Streisand meggyőzte a Sonyt, hogy az ő hangja kedvéért érdemes befektetni a Dolby nevű cég vadonatúj surround rendszerébe (Csillag születik, 1976), és aztán amikor George Lucas ragaszkodása a Star Wars (1978) hangzástechnikai tökéletességéhez végképp a blockbuster filmek elengedhetetlen kellékévé tette a Dolby Stereo formátumot, a nagyközönség lelkesedésére. (Eddigre a hanglemezek már húsz éve kínáltak legalább stereo hangzást; a mozitechnika meglehetősen lassan követte a fejlődés útját.)

A Dolby Digital 5.1 1991-ben jelent meg a Batman visszatér-rel;

ez már bal- és jobboldali hangszórókat is jelentett. Újabb húsz év múlva, 2010-ben mutatkozott be a Toy Story 3-mal a Dolby Surround 7.1, ami már a moziterem hátuljához is hangszórókat rendelt. És a 2010-es évek közepétől a Dolby Atmos rendszer már képes három dimenzióban létező objektumként kezelni az egyes különálló hangokat.

A hangzás terén kiteljesedett technikai virtuozitás azonban nemcsak a mozitermekben érhető el, hanem otthon, sőt út közben is – a szakértelemmel összeállított házimozi-rendszerek képesek kihasználni a modern hangtechnika erényeit, és már az Atmos technológia is elérhető akár az útközben való zenehallgatásban is.

Nem meglepő tehát, hogy az akusztika az a terület, ahol a házimozi szerelmesei a legjólesőbbeket képesek vitatkozni. Szándékosan írom a „szerelmesei” szót: a hangzás világának oly mélységi léteznek (igen, az otthoni felhasználó számára is), amiket csak a valódi rajongó, műértő, lassacskán szakértő, és mindig szerelmes bír kellő kitartással felfedezni. A házimozi kialakításánál temérdek szempontot érdemes figyelembe venni.

Számít a helyiség alaprajza – a négyzet például egyenesen kedvezőtlen –, a falak anyaga, a berendezési tárgyak elhelyezkedése, a tér méretaránya.

A közvetlen hangforrás (tehát a hangszóróid) mellett tekintetbe kell venni a visszaverődést, amely akár el is nyomhatja a hangok tisztaságát. A hangelnyelés tehát szintén olyan aspektus, amit nem lehet kihagyni a tervezésből – a falaidat alkotó építőanyagok csekély hangelnyeléssel rendelkeznek, viszont a legmélyebb basszusok csillapításához sűrű szálas, nagy fajsúlyú hangelnyelő anyagokra van szükség. A csörgővisszhang, az utózengés, az állóhullámok kialakulása, a sajáthang mind kiküszöbölendők. Nem csoda tehát, hogy ha a házimozi-tulajdonos nem a szoba hangját, hanem a film valódi hangjait szeretné hallani, jól teszi, ha áldoz a pontos felmérésre és tervezésre.

A film történetének évszázada oly fejlődést hozott a hangzást illetően, ami – hiába volt néha lassú – lenyűgözné az első alkotókat; a hangzás ma precízen kezelhető művészeti eszköz, egy folyamatosan fejlődő lehetőség új és új hatások kifejtésére. De talán még jobban lenyűgözné a korai filmeseket (és közönséget) az, amit ma otthon el lehet érni a hangzás terén.

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!