A digitalizáció a filmművészet történetében az első technikai fejlesztés, amely valójában visszalépést jelent, és akár a mozi halálához is vezethet, ha pedig ez bekövetkezik, akkor lehet készülni a harmadik világháborúra – mondta Nemes Jeles László a Die Welt című német lapnak.
A 68. cannes-i filmfesztiválon a zsűri Nagydíjával kitüntetett Saul fia című alkotás rendezője a Die Welt online kiadásában olvasható interjúban rendkívül sajnálatos fejleménynek nevezte, hogy Cannes-ban a versenyfilmek közül a Saul fia volt az egyetlen, amelyet nem a digitalizáció révén kialakult új eljárásokkal, hanem hagyományos technikával készítettek és mutattak be a fesztiválon.
„A digitalizációval elveszítjük a mozit” – hangsúlyozta a magyar rendező.
A hagyományos filmkészítéshez nagy fegyelem és összpontosítás szükséges, mert a celluloidszalag a digitális adattároló technológiával ellentétben véges kapacitású – fejtette ki, hozzátéve, hogy a „digitális rendező” akár a végtelenségig ismételgetheti egy jelenet rögzítését és a vágáskor kiválaszthatja a legjobb felvételt, ami “elértékteleníti a munkafolyamatot”.
A „celluloid kémiája” azt eredményezi, hogy „valami mindig mozgásban van”, a digitális kép pixeljeivel ellentétben „a film szemcséi mozognak”, és ez az egyik oka a mozizás „hipnotikus” élményének. Továbbá a hagyományos filmnek ez a szemcsés jellege lehetőséget ad a nézőnek arra, hogy távolságtartóan viszonyuljon a filmvásznon zajló történésekhez, míg a digitális képek esetében a néző úgy érzi, hogy benne van a jelenetben. „A digitalizáció minden tekintetben értékvesztés. A mozi történetében először egy fejlesztés valójában visszalépést jelent” – mondta Nemes Jeles László.
Hozzátette: harcolni fog azért, hogy filmjét celluloid kópián mutassák be, mert „meg kell őrizni a mozi varázsát”. Arra kérdésre, hogy tíz év múlva is hagyományos technikájával dolgozik-e majd, azt mondta, megígéri, hogy nem tér át a digitális technikára. „Ha a celluloid tíz év múlva halott lesz, akkor felhagyok a filmezéssel” – mondta a rendező. Hangsúlyozta, hogy ezt komolyan gondolja. „Különben is készülhetünk a harmadik világháborúra, ha meghal a mozi” – mondta Nemes Jeles László.
A Saul fia elkészítéséről elmondta, hogy nem sikerült koprodukciós partnereket találni Németországban, Ausztriában, Franciaországban vagy Izraelben. A kiszemelt partnerek arra hivatkozva utasították el a felkérést, hogy nem bíznak benne mint rendezőben és túl nehéznek tartják a témát egy első filmhez. A Magyar Nemzeti Filmalap viszont „minden elképzelhető szempontból segített”, és végül az 1,5 millió eurós (357 millió forint) költségvetés 70 százalékát az alap támogatása, 20 százalékát adókedvezmények, 5 százalékát pedig a holokauszt zsidó áldozatainak kártalanításáért küzdő nemzetközi civil szervezet, a Jewish Claims Conference (JCC) támogatása révén lehetett összeállítani – mondta a rendező.
A Saul fiát először a berlini nemzetközi filmfesztiválra, a Berlinaléra nevezték, ahol azonban nem válogatták be a versenyfilmek közé, hanem csak a Panorama szekcióban kínáltak helyet. A döntést nem indokolták, de érezni lehetett, hogy „nagyon tétováznak” – mondta Nemes Jeles László.
Hozzátette, hogy a filmet „minden ország megvásárolta, még a marslakók is”, de németországi forgalmazó nem akadt. Elmondta, hogy a film nem mutat be bűnösöket, a néző „egy gépezet működését” látja és együtt kell élnie a bűntudattal, mert azt nem tudja áthárítani egyik karakterre sem. „Hogyan birkóznak meg ezzel a németek?” – vetette fel Nemes Jeles László. Arra a megjegyzésre, hogy a németek igen büszkék arra, hogy feldolgozták történelmüket, a rendező azt mondta, hogy joggal büszkék erre. „Annál is meglepőbbek ezek a reakciók” – tette hozzá.
A filmről egyebek között elmondta: az volt a célja, hogy a nézőt az érzelmek felől ragadja meg és a lehető legnagyobb mértékben korlátozza a lehetőségét annak, hogy a néző elmeneküljön az érzelmei elől. Ehhez egyetlen személyre kell irányítani a figyelmet, aminek révén a néző „egyfajta követője” lesz a film fő karakterének, így csak az jut el hozzá, amiről a filmbéli alak tudomást vesz.
Nemes Jeles László kifejtette, hogy a koncentrációs táborokat bemutató korábbi játékfilmek a túléléséről szóltak, és ez a szemléletmód szükséges volt ahhoz, hogy egyáltalán készülhessenek filmek a témáról. A Saul fia nem ilyen film. „Nem a kivételt akartam megmutatni. Azt akartam megmutatni, hogy milyen volt” – mondta a rendező.
