Pedro Almodóvar The Human Voice című filmjében Tilda Swinton küzd a bezártsággal. Egy ember, egy térben, elrekesztve a külvilágtól. A kérdés húsba vágóan aktuális. Mit hoz ki az emberekből a bezártság?
Almodóvar legújabb művét Jean Cocteau 1930-as darabja ihlette. A 30 perc hosszúságú, tágan értelmezett adaptáció forgatása júliusban kezdődött. A karantén közepén. A film bevezető képsorain át is jön az érzés.
A gyönyörű környezetben Tilda Swinton az exével beszél telefonon. Minden aprólékosan megtervezett körülötte. Ízlésesen berendezett lakás, körültekintően megválasztott művészeti témájú könyvek, Chanel táskák, de Almodóvar nyilvánvalóvá teszi, hogy mindez nem a valóság.
Swinton várja, hogy volt szeretője elvigye a csomagjait, de az nem érkezik meg. Mintha a Godot-ra várva története helyeződne egy modern, elidegenedő környezetbe, ahol tárgyakkal címkézi fel magát a szereplő. Utalva talán arra, hogy a választás maga a gesztus, ami gúzsba köti. Almodóvar végletekig kihegyezi a járvány hátterét abból a nézőpontból, ahonnan ő figyeli a világot.
Ismét egy igazi almodóvari karakter látható a vásznon egy feszült vergődésben.
„A kliensek szeretik a sápadtságát. Az őrület és a melankólia keveredését.”
A kamera pedig a részletesen megkomponált körítést, amiben a környezet és a tárgyak mesélnek egy hús és vér nő helyett. Szimbolizálva az oly sokszor ismételt szociális távolság szókapcsolat súlyát.
A filmmel kapcsolatos első hivatalos, a sajtóban nagy karriert befutott fotó még júliusban jelent meg. A képen Pedro Almodóvar fekete maszkot visel, Swinton pedig egy egész arcot elfedő arcvédőt hord, ezzel is utalva a járványra.
A Velencében premierelő The Human Voice-ot sikerrel mutatták be több fesztiválon is. A hivatalos bemutatókkal kapcsolatos hírek pedig folyamatosan frissülnek. Kíváncsian várjuk, hogy Magyarországon erre mikor kerül sor.
